Csütörtök este telefonált a Kata anyukája (nem a Paff, a másik), hogy leánykája lázas, megy a hasa, kiütései vannak....szóval sajnos kizárt, hogy el tudnának jönni a szombati Réci bulira. Amíg beszéltem az anyukával, sajnálkoztam egy sort illetve jobbulást kívántam Katának, Réka folyton folyvást nyaggatott. Hogy kiazkiazkiaaaaz a telefonban???...Mama? Apa??? Még szerencse, hogy csak türelemre intettem, nem láttam el kellő mennyiségű információval, mert ahogy letettem a telefont, így szólt nagy lazán.
- R. Katáék nem jönnek? Aaaaaz nem baj!
Pénteken este Emese anyukájának nevét láttam meg a mobilom kijelzőjén megjelenni.
Egyből tudtam, mit fog mondani, Emese is beteg, lemondják a zsúrt. Hhhhhhh....eddig az volt a félelmem, hogy a 16 meghívottból mindenki eljön (tesókkel együtt rúgott ennyire a létszám), most hirtelen átestem a ló túlsó oldalára és máris láttam, ahogy ketten kergetik a lufikat a játszóházban mindössze, Réka és Zalán. Egy kiadós, tökös kis hányós-fosós vírus sok mindenre képes. Aztán PaffKata anyukája és még páran megnyugtattak, hogy alig várják a holnap négyórát, hápersze, hogy ott lesznek. Itt megnyugodtam és hátradőltem...Minden rendben lesz, minden szuper lesz. Egy élmény!
Csak aztán pár perccel később Zalán egy elvileg számára elérhetetlen polcról megbillentette Réka gyöngyös dobozát, amelyen nem szokott fedél lenni. Minek az? Ötezer darab kettő-négy milliméteres gyöngy hullott alá trópusi esőszerűen. Elmondanám, hogy megállt az élet ott és akkor pár másodpercre. Zalán lélegzetvisszafojtva várta, mi rosszabb pottyanhat még a fejére a gyöngyökön túl, Réka és Tibi...nos ők nem tudom, mire gondoltak a vészjósló csendben, de én egészen biztosan küszködtem egy minimális agyvérzéssel. Emlékszem, amikor Dalma unokatesó Rékára hagyta eme gyöngy készletét, azon morfondíroztam, hogy csak soha ne kelljen sehonnan összetakarítani a cuccot. És hogy most legalább öt évig a dobozhoz sem nyúlhat senki....Erre tessék. Szerintem még a kiköltözésünkkor is szembejön velünk pár száz mini gyöngyöcske.....Elhaló hangon mindenkit kiküldtem a nappaliból, térdre ereszkedve beletörődtem sorsomba és szembe néztem a gyöngy tengerrel.
Réka még kétségbeesetten visszakiabált, ahogy Tibi kifelé terelte:
- Kérlek, anya, ne porszívóval! Ne porszívóvaaaal!!!!
Szóval ilyen idegállapotban voltam a buli előestéjén.
