Így sem volt jobb, hogy nem írtam a blogot. Persze nem is számítottam arra, hogy jobb lesz...inkább csak képtelen voltam bármiről is mesélni...
Apukám január elején rosszul lett, illetve azóta még párszor és most óvatosan lebeg valahol, sodródik kifelé az életből. Ha azt mondanám, felkavaró, megrázó, nagyon távol maradok a valóságtól. Közben ő erősen kapaszkodik, bár az orvosok szerint nincs remény, kiterjedt a CT-n aminek ott sem kellene lenni, nem rehabilitálható. 82 éves lesz március elsején. Az én drága apukám. Amióta rendszeresen kórházba járunk, számtalanszor láttam a halált, meglepően közel járt. Nem is értem, hogy nem gondoltam eddig soha arra komolyabban, hogy egyszer ennek a földi színjátéknak valamennyiünk számára VÉGE lesz. Átfutott az agyamon, nem mondom, de ezúttal valahogy annyira másképp....húsba vágóan, túl az elméleten, a brutális gyakorlatban....
Múlt csütörtökön pont Szolnokon járt a főnököm. Ahogy sokadszorra elsuhant az irodánk ajtajában (nincs is ajtónk), egyszer csak ellenállhatatlan közlési kényszerem támadt. Leintettem, magamhoz legyintettem a főnököm hogyaszongya....."Azt hiszem, influenzás leszek....." "Jajj, neeee" - regált ő. "Jajj deeeee...." - erősítettem meg én. És lőn. Alig tudtam haza vánszorogni. Másnap orvos, gazdagabb lettem két recepttel. Magától értetődő volt, hogy hétfőn-kedden még regenerálódom, majd szerdán folytatódhat a meló. Aha. Lerobbanásom egy hetes évfordulóján tudtam először tartósabban (1-2 óra) távol maradni az ágyamtól. Kedden még jártányi erőm nem volt. Maradtam hát itthon egész héten. Rengeteg tervet szövögettem pedig, hogy majd kenyeret sütök, fánkot dagasztok, időm lesz mindarra, amire nekem, szegény, szerencsétlen dolgozó anyának sosincs.....Ebből persze nem lett semmi. Illetve tea undor igen és kevesebb lettem négy kilóval!!!! Hiszen enni sem nagyon tudtam. Ez , jelzem, rám fért....Voltam olyan kétségbeesett, hogy a Hannibal sorozat első két évadát lenyomtam néhány nap leforgása alatt (Ez egy beteg sorozat, NE NÉZZÉTEK!) és még ki tudja hány filmet......A végére film undorom is lett a tea mellé. Pont amikor már végképp nem tudtam magammal mit kezdeni az ágyban (hehe), jobban lettem. Hála Istennek!
Itt tartunk ma. Na ügyes vagyok, hogy írtam? Dicsérjetek, rám fér! :)
