Eh, nem érek én erre rá, napi szinten elregélni a nyűgjeimet, röviden meg nem vagyok képes becsekkolni a blogra. Máris szerda van, majdnem csütörtök...
...Ráadásul még a hétvégéről sem írtam, de különösebb nem történt. Nagyot aludtam...tunk végre és ami egészen fantasztikus, hogy végig sütött a nap. Emberek, száz ágra sütött a nap!! Fürödtünk egyenesen a napfényben.
A szigetelő brigád mindkét napon dolgozott, szombaton és vasárnap is, merthogy ugye szerdán, csütörtökön otthon malmoztak (vagy hát lehet, hogy dolgoztak máshol, ezt nem tudom). Szombaton reggel tök jó volt arra ébredni, hogy sika-mikálják a falat, viszik fel a nemesvakolatot. Boldogság volt.
Hétvégén mindig amolyan angol reggeli félét csapunk, én imádom ezt, bár hétköznap nem eszem mást reggelire, mint változatosan ízesített túrót, illetve ha nagyon elegem van, mint pl. ma reggel volt, akkor ch- csökkentett pirítósra olvasztottam sajtot. Már a sajtok sem a régiek, mert pont egy percbe telt, mire az edami ráolvadt...majd még cheddarral próbálkozom, hátha az jobban kötélnek áll. Az alap azonban hétkoznap a túró......
Nagyon izgalmas dolgokat műveltem, pl. láncmostam-teregettem-vasaltam-padlót vakartam, pakolásztam. Zalán szobájából kiselejteztem egy zsák szemetet. A gyerekkori társasokat egyelőre nem tudom elpakolni, mert nem teljesek, valami mindegyikből hiányzik. Így pedig nem akarom feltenni a padlásra....
Kiömlött valahogy az étolaj a kamrában, azt is felpucoltam, közben Hajóágyút hallgattam. Aztán takarítani, porszívózni és felmosni a nappaliban. Viszont utána olyan isteni gyöngyvirágillat lebegett mindenhol és tisztaságillat, hogy megérte. Ebből látom, hogy öregszem, hogy az ilyesmi örömet okoz...Hát micsoda izgalmak, nem? Viszont én szeretek itthon tenni venni, nem palota, nem is luxus, de a miénk és egyelőre képes arra, hogy egyre csak szebb és szebb lesz.
Hétfőn befejezte a csipet-csapat a házat, kivéve a lábazatot, de folytatják holnap lenn a garázsi irányában és elvileg szétkapja egy másik csapat az állványzatot, ami körben a házban kb. 6 hete áll egy kisebb vagyon ellenében. Jön a bádogos is, a lefelé ereszkedő csatornákat kicserélni. A fentieket, ami vízszintesen fut, nem cseréljük, mert a szakember úgy nyilatkoztott, hogy ezek még aluminiumból készültek, örök élet meg egy nap, úgyhogy ha összedől a ház, olyan vén lesz, a csatorna még mindig tartja magát. Úgyhogy hát legyen, marad.
Azt nem tudom, írtam-e, de megkaptuk a napelem engedélyt is az e-on-tól, mégpedig tök véletlenül. Valami egészen más ügyben intézkedett Tibi és ha már ott volt, rákérdezett az ügyintézőnél, hogy hol áll a napelemrendszer ügye, mire a kiscsaj kalimpált valamit a billentyűzeten, nyomott egy nyomtatás gombot és máris a kezébe nyomott egy A4-es lapot. Azon pedig az állt, hogy december óta van engedélyt mindarra, amit beadott és erről bennünket és a kivitelezőt is rendben értesítettek. Tibi majdnem elájult. Dehogy értesítettek. Erre várunk már mióta. Ennek kb. egy hónapja, a kivitelező szerint nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nem igazán szóltak, de ilyenen én már nem szoktam rágódni. Most az a lényeg, hogy az az egy napos meló, amivel felrepülnek az elemek a tetőre, mielőbb megtörténjen. Akkor még mindig várunk majd az óracserére pár hónapot, az biztos. Kibírjuk,mi az nekünk?
Most azon gondolkodom, hogy mi történt még a héten, de nem jut eszembe semmi....
A matek tanárral beszélgettünk az új érettségi követelményekről. Azt mondta, majd ha vége lesz a tanévnek, tart nekünk egy külön briefinget, mert én fogalmatlan vagyok. Mármint ezt nem tudja ő szerintem, de tény,hogy nem vagyok képben. Gyorsan írtam neki, hogy matek emelt kizárt. Most a töri emeltre látok nagy esélyt, és ott van még a német és az angol. Hogy ebből emelt lesz vagy nyelvvizsga, és milyen fokú, arról fogalmam sincs. Inkább abból kellene briefing, hogy maximalizálhatjuk a pontokat egy mostani német középfokkal, amiből lehet még felső, bár a lány nem túl lelkes. Ott az angol, amiből nehezebb a felső, de tény, hogy egy lehetőség 12. végére.... Most akkor érettségizzen vagy nyelvvizsgázzon? Na ezekhez én teljesen hülye vagyok még.
Zalán már egyáltalán nem akar tanulni és ezt nem csak úgy túlzásként írom, hanem szó szerint. Nem sok van már hátra, szerintem a nehezén túl vannak....Rékáék még utolsó héten is matek tz-t írnak, úgyhogy ott jobban érezni a gimi lehelletét....Nagyon várom már, hogy lehúzzák a rolót, legkésőbb a jövő héten ez be is következhet.
Éles témaváltás - Off-olok....Kutyákról szólvan, mert ismét voltak kutyatámadások. Csak zárójelben. Nem mintha védeném a kutyát, kutyásokat, de idegen ebet nem simogatunk meg és különösen nem ajánlatos gyereknek idegen kutyát simogatni. Ezt valahogy elfelejtik az emberek, vagy soha nem is tudták, hogy ebből érdemes kiindulni. Aztán max egy felnőtt már tudhatja, mikor térhet el a szabálytól. Egy 3-4 éves gyerek más kategória egy kutyának, mint egy felnőtt. A kutya az akkor is kutya, ha nagyon cuki és a légynek sem ártana. Azt azért soha nem tudni. A kutya nem tárgy, ha meg akarunk simogatni egyet, mindig engedélyt kell kérni a gazditól. Nyilván nagyban függ az egész szituácia az adott helyzettől és a kutyától. Én pl. nem szoktam tudni ellenállni egy vizslának sem, sőt, a legtöbb kutyának. Elfeledkezem magamról, ha látok egyet. A múltkor - nem tudom, meséltem-e itt - de képes voltam lemenni az iroda elé, mert az egyik vevő egy idős vizslával jött a telephelyünkre és hát nekem muszáj volt megsimogatni. A kutyát persze. Csak odaszóltam neki, hogy hát sziiiiaaaa, hát téged hogy hívnak és már jött is oda farokcsóválva, mintha mindig is ismert volna. Plusz fél perc simogatás után már nekem is dőlt és hagyta, hogy kényeztessem. Vannak hűvösebb, félősebb vizslák is, azt is tudni kell tiszteletben tartani, nem erőltetni rájuk semmi, nyúzni őket. Nem mondom, hogy szakértője vagyok a fajtának, de már nagyon sok vizslával találkoztam, Dión keresztül ismerem a jelzéseiket is. Imádom és nagyrabecsülöm ezt a fajtát, amelyik feltétel nélkül, rendíthetetlenül imádja a gazdáját és ragaszkodik a falkájához, jó tulajdonságainak listája pedig szinte végtelen....elfogult vagyok, nyilván.
Holnap máris csütörtök, repül ez a hét, közeledik a hosszú hétvége. Össze kellene ütni egy jó kis epertortát vagy epres pohérkrémet a hétvégére. Egy kis kekszmorzsa, mascarpone és tejszínhab. Lesz friss spenótom is, a múltkor isteni volt a főzelék belőle. Majd még kitalálok pár finomságot. Nekem elég lenne egy finom bolognai is, vagy egy nagy egész sültcsirke zöldségekkel...
