Minden elképzelhető jót!

Ezt kívánjuk az új évre mindenkinek! 

Titkos vágyak, apró álmok váljanak valóra mind! Nekem is van egy, jövő ilyenkor megmondom, hogy teljesül e. :)

Boldog karácsonyt kívánunk!

Mégpedig nem mással, mint a tegnap összeeszkábált hóemberünkkel. Pici lett, aprócska, mert Zalánnak idejekorán elege lett az ügyködéskünkből....és úgy egyáltalán a hóból, mint olyanból. Így a végét már sietősen, ZalánOrdítások közepette hoztuk össze. A Rozál nevet adtuk neki. Eredetileg úgy terveztük, hogy csak pár percre kap sálat és sapkát, amíg körbe örvendezzük, lefotózzuk, de végül nem volt szívünk "levetkőztetni", akármennyire is tudatában vagyunk, hogy szereti a hóember a hideget. Ő a miénk, szeretjük nagyon, gyakran kikukucskálunk a kertbe, hogy egy pillantást vessünk rá. 

Áldott, békés karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak! 

Pontokba szedve

A héten Réka már nem jár óvodába, úgy döntöttem, mivel Rékát leszámítva valamennyien betegek vagyunk (igen, most már én is, a hétvégén úgy fájt a torkom, hogy azt hittem, falnak megyek kínomban.) jobb lesz, ha megnyújtom egy kicsit ezt a téli szünetet. Hátha véletlenül éppen karácsonyra meg találunk gyógyulni.

Reggel ennek megfelelően kényelmesen, virágosan ébredtünk, nagyot aludtunk és elégedetten legeltettem a szemeim fészekaljamon....hogy aztán rövid 2 órán belül máris égnek álljon  a hajam, amikor ezek ketten egyik pillanatról a másikra észveszejtő módon egymásnak estek a kis favonat és fa vasút feletti tulajdonjogi vitában....De szép az élet, trallala, naná, hogy jól tettem, hogy az utolsó napokra elfelejtettük az óvodát. 

Délelőtt berobogott a futár az utolsó ajándékokkal, melyet a múlt héten rendeltem (könyvek). Vagyis tulajdonképpen még egy utolsó csomagot várok, egy Wader dömpert Zalánnak. Olyasfajtát, amivel az oviban mindig játszik és távozáskor nagyon nehezen válik csak meg tőle. Remélem, örülni fog neki. Vasárnap este letudtuk a nagybevásárlást is, Tiborom, drágám, egy szót sem szólt a pénztárnál, hiába húztam be jól a nyakam. Az igaz, hogy "teljesítettem a tervet", azaz a keretösszeget nem léptem túl, melyet előirányoztunk közösen. 

Most ahogy a hófehér háztetőket tanulmányozom fél szemmel, próbálom kitalálni, milyen süteményeket süssek és főleg, hogy azokat mikor készítsem el. Szenteste már csak tepsibe tolom a bejgliket, az aszalt szilvás csirke is pikk-pakk el fog készülni, nem kell az az idegbaj, ami tavaly a boldogult kacsasültemet körülvette. Békét szeretnék, nyugalmat és sok játékot a gyerekekkel.

Időm tehát vészesen kevés a nagy készülődés közepette. Remélhetőleg azért két ünnep között majd lesz időm a lemaradásaimat pótolni. Hogy meg ne feledkezzem róluk:

1) Zalán nyavalyája, doktornéni

2) Karácsonyi ünnepség az oviban

3) Státuszvizsgálat Rékának, védőnővel és doktornénivel

4) karácsonyi készülődés itthon, ajándékok

5) szülinapról ez és az

6) Dec. 21- Kossuth tér
7) Séta a hóban (az első hó)

8) És még ami most nem jut eszembe, de talán később fog

Mit kérek karácsonyra?

Tibi sokszor megkérdezte már az utóbbi időben, hogy mit szeretnék karácsonyra. És mivel túl sok mindent szeretnék, ezért gondolkodás nélkül azt feleltem neki, hogy semmit. (Nem, még mindig nincs lelkiismeret furdalásom az Ikeában elköltött összegek miatt.) 


Semmit. De most komolyan!

Pár napja eszembe jutott, hogy mégis minek örülnék a legjobban. Elő is vezettem az itthoni Nagyfőnöknek.

- Azt kérem karácsonyra, hogy amikor fizetünk a pénztárnál az éppen adott hiperszuperben, ne szólj egy szót sem. Egy árva hangot sem. És csúnyán se nézz rám egyáltalán! - ezen Tiborom jót mulatott, bár én tök komolyan gondoltam. Merthogy alaphelyzetben úgy szokott viselkedni egy egy nagybevásárlás záró jeleneténél, azaz a fizetésnél, mint akit kiraboltak. Rosszabb esetben Apát hallva a  pénztáros családon belüli erőszakot gyanít a házunk táján. Pedig nincs.

Viszont meglódult a fantáziám, hogy mi mindent kérnék is kiscsaládomtól. Ami a jó bennük, hogy egyik sem kerül egy fillérbe sem.

Zalán: Drágám, gyógyulj meg már végre!!!!!!!!! Ha nem lesz a porszívó a nappaliban Szenteste, máris boldog leszek!

Réka:

- Ne mondd, hogy úúútálod az óvodát és soha többé nem teszed be oda a lábad, ha minden délután hat ökörrel kell onnan hazavontatni!

- Este 10-kor lámpaoltás és csönd legyen a hálóban. Tessék aludni!

- Egyél sok gyümölcsöt és zöldséget, a répa és a banán nem elég!
- Ne járkálj itthon mezítláb! Egyáltalán ne! Apa szerint anyát is azért kellett "átfújni" petevezetékileg, mert nem ismerte a papucs fogalmát gyerekkorában.
- Ne kapj hisztériás rohamot, ha nadrágot adok rád, esetleg a zöld kabátod tiszta csak. És a "nyakas" felsőket is hordanod kellene, irgum-burgum!
- Ha mérges vagy, ne ordítsd azt, hogy "Apa, nem vagy az apukám!", főleg az oviban nem, mert Apa az apukád.
- Ha ruhát vennék neked, tedd meg, hogy felpróbálod az üzletben! Becserélni, kicserélni macerásabb.
- Fogadd el, hogy immáron Zalánnak is van egy Zhu-Zhu-ja, ami értelemszerűen nem a tiéd!

- Hagyd el a reggeli nagyjelenetet, ami az ébredéstől az oviba indulásig tart és olykor totál leszívja az agyam megmaradt energiáit is!

Tiborom:

- Ha azt nyarvogom, hogy nincs egy göncöm sem, ne válaszold azt, hogy csak három szekrény van tele a ruháimmal, mikor ÖSSZESEN van három szekrényünk!

- Ha szólok, hogy reggeli/ebéd/vacsora tálalva, ne várd meg, míg minden kihül fagyásig, kéretik az asztalhoz sétálni szépen!
- Nem illik macerálni a másikat azzal, hogy az túl sokáig zuhanyzik és hogy Afrikában még ivóvíz sincs, nemhogy....

- Ha csokoládét veszek, ne hördülj fel hangosan, mintha libamájat pakolnék a kosaramba kilószám! Vagy Mozart golyót, raklapnyit. Csak 3 tábla Milkát veszek, azt is akciósan!

- Ne markolászd a hasam, azt mormogva, hogy "hmmm...finom tésztahas...." Rosszat tesz az önbizalmamnak.
- Ha azt mondom valamire a gyerekeknek, hogy "NEM!", ne légy jófej apuka, aki azt mondja "Na jó, legyen..."
- Vezessük be a "szabadnapok" fogalmát! És vacsorára legyél mindig itthon, lécci!

- A "mindjárt otthon vagyok" ne jelentse azt, hogy még kb. másfél órát kell rád várnunk....
- Hm...más nem jut eszembe...

Ha ez mind teljesülne, csodajó ajándékokat kapnék!

Ma van a napja

Az ünnepelt

Egyelőre csak képekben rövid kommentárral

Itt éppen készül átvenni az L. mamától és Papától kapott ajándékokat

Zhu-Zhu, a szülinap abszolut és toronymagas sztárja....

Tibi szerint minden más ajándék felesleges volt...ami persze egy rá jellemző túlzás. :)

Egyszer csak jött a torta. Az én lábaimon érkezett. 

Nagyon örültem, mert Réka virágos-katicás vágya nem változott az utolsó pillanatban és előtte sem, így sikerült neki örömet okozni. (Majdcsak sütök egyszer már magam is ehhez hasonlót, na....)

Without comment

Ellenálló fajta gyertyák ezek, mert csak sokadszorra sikerült mind a négyet elfújnia Rékának. (Én még mindig nem hiszem el, hogy négy éves. A hármat már annyira, annyira megszoktam. :)

Még a katica is vigyorgott. Amikor a gyerekek megtámadták, akkor is. 

A boldog szülinapos

Hát röviden ilyen volt a Negyedik....

A szülinapi buli előestéjén

Telik az idő, homályosodnak az emlékek. Ma még nem is gondoltam a Rékás szülésemre. Pedig szülinap előtt egy héttel már legalább naponta egyszer le szokott peregni előttem az egész. De inkább kétszer. Idén nem. Zaláné beugrott mégis tegnap este, hosszan, valahogy a kezembe akadt a szüléstörténetem....de aztán rájöttem, hogy nem annyira aktuális területen nosztalgiázom.

Hogy állunk? 

Torta megrendelve (virágos lesz katicákkal....de Aranyhaj  vagy Dóra nélkül)

Az óvodai is, ott hétfőn lesz a "buli"
Tudom, hol vannak a gyertyák (tavaly sokáig kerestem, mire megtaláltam őket)

Ajándékok becsomagolva

Szekrény tetejére felhalmozva

Pogácsa megsütve - nyami....

Rákóczi túrós, méteres kalács karácsonyra elnapolva

Lakás kitakarítva, por letörölve, minden lesuvickolva - leszámítva lépcsőház és folyosó

Kacatok, vackok elpakolva

Játékok rendszerezve

Konyhapult ragyog

Könyvespolcon vigyázzba állnak a könyvek

Illatgyertyák előszedve

Friss virágot csak akartam venni

Kaja kitalálva, hozzávalók beszerezve 

Sonkával-sajttal töltött csirkemell, rizi-bizi, fűszeres sült burgonya, csemege uborka

Szennyes mennyisége minimumra csökkentve - azaz minden kimosva

A szárítót majd elpakolom reggel

Az ágy alja megtelt olyan dolgokkal, amik nem vendégek szemének való

A nappali függönyét nem mostam ki, pedig most látom, van rajta valami, ami minden bizonnyal egy joghurtos tenyérlenyomat.

A teraszt sem söpörtem le...pedig volna mit összekanalazni

Mindenki beteg, de elviselhető mértékben. Senki sem lázas, ami jó. Illetve Réka tök egészséges. Koppkoppkopp....

Kád és mosdó kisúrolva - ez a szülinapi buli nem elengedhetetlen része

wc kipucolva - jelzem, vízkőoldó nincs itthon, ami baj

Réka ruhája kimosva, frankón szárad. Vasaló tegnap majdnem kinyiffantott, így kivasalni nem volt módom
Hogy én mit veszek fel, fogalmam sincs...

Innivalók beszerezve - beleértve a gyerekpezsgőt

Lufik felfújásra várnak

Dekoráció meg felaggatásra

Izgalom van és várakozás...Nagyon jó!

Réka mondta - 28. rész

Zalán ötödik hete beteg. Nem hiszem el. Ma hajnalban lázas is volt, így Apa vitte és hozta Rékát oviba, nekünk maradt a szobafogság. Tibi is náthás, ahogy én is. Frankó. Rékának még egy hete van hátra az oviból a téli szünetig. 


Hogy jobb kedvem legyen, dobok néhány "Rékamondtát"....




Volt annak idején Rékának egy újszülött sapkája, amit én csak vízilabdás sapinak hívtam. Mert a megszólalásig úgy is nézett ki benne a lány, mint egy profi, fehér sapkás vízilabdás. 
Pukkadoztam a nevetéstől, akárhányszor ráadtam. Zalán nem hordta eme fejmelegítőt, így a sapek nagyon korán a babaholmik között landolt. Mármint a játékbabák felszerelése között. Egy reggel Réka kezei közé akadt, és ő emígyen kiáltott fel, kezében lóbálva a sapit.
- Anya, mit keres itt a melltartód?
Na most akárhogyan is számolom, azért még mindig KÉT mellem van....


***


Oscillococcinum Rékánál úgy hangzik: Okszinum-kokszinum. Mint valami varázsige. Csak éppen ez nem hat...


***


Oviba tartva egy anyuka-kislánya páros mellett haladunk el. A kislány keservesen sír.
- Ó, eltörött a mécses.... - kommentálom a látottakat. Réka megfordul a testvérfellépőn és felnéz rám ijedten.
- Mi törött el??


***


Mézeskalács sütés közben témába vágó karácsonyi dalokat énekelünk. Réka mindenbe belekotyog, nem bírja ki, hogy most ne szúrjon be néhány kommentárt. Párat felírtam, muszáj volt. :) 


Szóban forgó dal: Betlehem, Betlehem


("Kisjézus született")
Réka: - Jézuska, aki ha felnő hozza-viszi majd a fenyőfákat.... - na ja, mint afféle fenyőfaárus? Így látja Réka a felnőtt Jézust? Látszik, hogy gyermekem nem jár hittanra.


("..... jaj, de nagyon fázik")
Réka: Nem kaphatott volna egy kabátot? 


("Felkészítvén magát a boldog szülésre")
Réka: - Kinyomta (szerk.: Mária) a punciján át, más is úgy szokta.




***


Én: - Réka, mit kérsz reggelire?
Réka: - Zsákocskát!
Már az adventi naptárra fókuszált.  :)


***


Réka babázik Zalánnal, én is be szeretnék szállni. Kézbe veszek egy babát és sipító hangon azt mondom:
- Réka, éhes vagyok, kérlek etess meg! - Réka oldalra néz, kezében Kati babával és annyit mond könnyedén.
- Most... nem érek rá!
Tibi szerint ezt csakis tőlem tanulhatta, ami galád és sunyi feltételezés! Alig várom, hogy megetethessem a gyerekeim. 
A helyzeten javít, hogy Réka 2 perc múlva mégiscsak megebédeltette az én babámat is.


***


Réka véletlenül áthajt a lábfejemen motorozás közben.
Én: Jujujujjjj.....sssszzzzzzzzzzz.....
Réka: Hát a motorok ilyenek, anya.....


***


Réka: - Kérek kekszet!
Én: - Ilyen későn már nem eszünk édességet.
Réka: - De a keksz nem édesség.
Én:- Dehogynem.
Réka: - A mézes az nem édesség.
Én: - Dehogynem. (mert változatos a szókincsem.)
Réka: - Brühühüü....A mézes az nem is édes.
Én: - Hanem milyen?
Réka: - Szomorú. 
Szerintem a savanyúra gondolhatott. Bár az meg nem igaz. :)

Mikulás - utolsó felvonás

Sajnos relative kevés dolog derült ki az ovis Mikulásról (mivel még mindig nincs webkamerám a Manó csoportban és a tornateremben sem, az udvarról nem is beszélve. :)  ) az azonban mégis, hogy Réka nem kapott sikító frászt a piros ruhás figurától, sőt tán még a csomagját is bátran elvette tőle. A verset nagyon szépen mondta a többiekkel együtt, szóval ügyes ez a Manó csoport! Kicsit meglepett, hogy nem a Mikulás látogatta meg a gyerekeket a csoportszobájukban, mint ahogy az az én boldogult gyerekkoromban szokás volt, hanem valamennyi csoport bezsúfolódott a tornaterembe (ez szám szerint 11 darabot jelent, azaz papíron 240 gyerek) és oda esett be a Mikulás csomagostul. Réka szerint egyetlen verset mondtak, de azt profi szinten (ezt már az óvónénitől tudom) majd mindenki sorra megkapta a maga kis szegényes csomagját és visszabaktattak a csopiszobába. Hát remélem, ennél azért jobban megadták a módját a Mikulás várásnak....:)

Tegnap este Réka izgatottsággal vegyes aggodalommal nézegette a bakancsát, hogy hogyan is tehetné ő ezt az ablakba, amikor olyan koszos a talpa....Segítettem neki vadiúj állapotba rittyenteni a téli lábbelit, majd Zalán helyett is cipőt suvickoltam. Rékát érdekelte, hogy én miért nem rakom ki a csizmám az ablakba, mire az feleltem kókadtan:

- Tibor, azaz az édesapád úgy sem vesz nekem semmilyen csomagot, mostanában túl sokat költöttem az Ikeában.

Csak vicceltem, hát persze, hogy nem ezt mondtam. Valamit motyogtam, hogy a Mikulás csak a gyerekeket ajándékozza meg. Némileg zavarba jöttem, amikor erre Réka azt kérdezte, hogy akkor L. mamánál miért hagyott a Mikulás nekem is csomagot? Ahogy cseperedik Réka egyre könnyebben szorít sarokba, ezt már nem tegnap vettem észre először....

- Na látod! - vágtam ki - Én már megkaptam az engem illető csomagot. - Réka nem akadt fel azon, hogy akkor ők mégis miért kaptak 5-5 csomagot fejenként, de talán jövőre azt sem úszom meg.

Reggel Rékát egyszerű volt ébreszteni, ezúttal a szokásos ágyú szó sem volt szükséges ahhoz, hogy kimásszon az ágyból. Csak annyit kellett finoman a fülébe suttognom, hogy "Vajon járt nálunk az éjjel a Mikulás?" - és máris függőlegesbe vágta magát. Nagyon örült a válogatott finomságoknak ismételten, ahogy Zalán is, boldogság volt nézni őket.

Valamennyi csomagot elzártam a torkos aprónép elől, a konyhaszekrény magaslataiban várják a lassú és módszeres elfogyasztásukat. A Mikulást viszonylag sok édességgel zártuk, de bőven megbirkózunk a készlettel, a gyerekek és én. Mert persze szívesen segítek nekik, főleg Zalánomnak, a zacskók ürítésében. :)

Mikulás több fejezetben

Újból egy "mérgezett egeres" hétvégén vagyunk túl. Ahelyett, hogy békében itthon ültünk volna a fenekünkön a nem létező ádventi koszorúnk felett, azt csináltuk, amire hétköznap sosem nyílik mód, azaz a boltokat jártuk és a nagyszülőket látogattuk Miklós nap és Mikulás okán. 

Hétvégén üljük Rékám negyedik születésnapját. Egyelőre még nem tudni, hogy szombaton vagy vasárnap, mert egy bizonyos egyéb családi rendezvény (khm....disznóvágás) közbe szólhat, de hogy hétvégén buli lesz, az biztos. A tortát még nem rendeltem meg, jelenleg halovány lila gőzöm vagy gerjedelmem sincs, hogy milyen torta felelne meg az ünnepelnek....A helyzetet csak bonyolítja, hogy az oviba is viszünk egyet a jövő hét elején. Az bizonyos, hogy magam nem sütök, el leszek foglalva az ebéd összedobásával és valami egyéb süteményt is kerítenem kell valahonnan, nem beszélve arról, hogy illene rendes és tiszta otthonba fogadni a vendégeket, aminek kialakítása továbbá fenntartása szintén időt igényel.

A dekorációhoz beszereztem egy halom lufit, amiket szerencsére embólia nélkül magam is fel tudok fújni, némi helyes kis dekort, tányérokat, szalvétákat, ilyesmit. Az ajándékok hiánytalanul beérkeztek az internetes webáruházakból (tulajdonképpen a karácsonyi is), legyen szó könyvről vagy játékról. Gyertya van sima, apró, rózsaszín és egy négyes formájú, bár Tibi szerint tök elég lett volna az egyik is mind a két tortára, ha azt meggyújtás után azonnal elfújjuk....Szerinte ezt a szívességet Zalán úgy is meg fogja tenni, folyamatos Don Quijote küzdelmet vív a gyertyák ellen.

Ha belegondolok, egész jól állunk a szülinapi előkészületekkel..... Azért fogok írni egy listát, hogy mi minden teendőm lesz még a hétvégéig, nehogy valamiről elfeledkezzem. Mert ahogy egyik volt kollegám mondta volt, "akinek nincs esze, legyen notesze".

A gyerekekhez szombat este érkezett az első Mikulás, M. mama féle. Pontosabban maga Mikulás nem járult elénk (tőlem idegen a "rendelt Mikulás", mint szolgáltatás, nem is intéztünk ilyesmit), csak a gyerekeknek szánt csomagokat bízta M. mamára, aki azokat átadta Rékámnak és Zalánomnak. Annyira örültek, hogy egészen meglepődtem. Leginkább azon, hogy Zalán pont úgy viselkedett a csomagok puszta láttán, mint aki a sokadik Mikulását várja már ,azaz öreg róka, tapasztalt Télapó váró. Pedig életében nem látott még olyat. Este 8 magasságában benyomtak 1-1 Kinder csoki szeletkét, nem volt az az erő, ami megállította volna őket...És hát mi meg sem próbáltuk....A csokinak hála hajnali fél kettőkor még vadul rugóztak fel és le lelkünkből szakadt kis magzatjaink a hitvesi ágyunkon, mi szülők pedig agyhalottként lestünk egymásra. Nem tudom, hogy tudnak így felpörögni viszonylag kevés csokitól, de ez rendre sikerül nekik.

Vasárnap délben a gyerekek átvehették L. mamától és Papától is, amit a Mikulás az onokákra hagyott. Természetesen (?) abban sem volt virgács, nincs az a rokon vagy barát (vagy anya, apa) aki ezt mifelénk bevállalná. Volt viszont újfent önfeledt öröm, a gyerekek az édességnek örültek, a felnőttek pedig a gyerekeknek, ahogy ez lenni szokott. És mindez olyan szép volt. Réka némi kínvallatások eredményeképpen rövid biztatás után elszavalta párszor az oviban tanult verset (egy Donászy Magda félét) és rágyújtott pár Mikulásos nótára is, úgyhogy volt miben és kiben gyönyörködni.

Az óvodába ma érkezik a Mikulás, csomagostul. Kíváncsi leszek, hogyan viseli majd Réka a személyes találkozást a piros ruhás, szakállas emberrel, mert a minap csak elsuhant egy az óvoda előtt, érintőlegesen, mire ő reagálásképpen addig ordított, amíg már az ablakokból sem lehetett látni azt. Az ominózus eset óta folyton felvilágosítjuk, edzük, puhítjuk, felkészítjük, magyarázzuk neki, hogy na a Mikustól aztán semmiképpen, de abszolút nem kell félni, mert attól csak ajándékot kaphat. Akit kerüljön el, de messziről, az M. (és köre), aki múlt héten kődobálás közepette az ovi idilli udvarán eredményesen kiverte P. felső metsző fogainak egyikét.....Brr....De a Mikulás az kedves, aranyos, helyes öreg bácsi, szóval no para. 

Aztán pont jókor, kapóra jött a Híradóban a bevágás, hogy a Mikulás megérkezett Finnországból Budapestre, a reptérre. Hurrá, hurrá, örültünk is nyomban. Réka picit bizonytalan volt, kiderült, azért, mert nem igen tudott mit kezdeni Finnországgal, inkább Fing országra asszociált, a büdös kölke az ártatlan. Gyorsan helyre raktam, hogy F-i-n-n az az ország, ott laknak a finnek. Lehet, kár volt bonyolítani a helyzetet, mert egyre kevésbé értette Réka, hogy mi közük a finneknek a Mikuláshoz és egyáltalán, milyen lények azok a finnek....Hirtelen egyetlen híres finn sem jutott eszembe, mesehősről nem is beszélve, akit kiemelhettem volna és akit Réka is ismer, így nem volt egyszerű az ügy, de igyekeztem helytállni....

Folytköv.

Induló

Nagyon szeretek verseket, dalokat, mondókákat tanítani Rékának. Tulajdonképpen együtt tanuljuk őket. Némelyik nekem tetszik, másik neki és ha egyezik a véleményünk pár elmondás után vidáman fújjuk a nótákat vagy verselünk  kedvünkre. 


Mostanság ez a nagy kedvenc, Gazdag Erzsi: Lépegetődal, Almáék által feldolgozva, bár lassan és biztosan a Mikulás- és Karácsony váró dalok és versek leszorítják a palettánkról. Mielőtt ez megtörtént volna, gyorsan megörökítettem a kis pacsirtámat.

Ezer dolgom és elintéznivalóm van a hétvége, a Mikulás és Réka szülinapja közeledtével, egy valamit azért még lejegyeznék, mert nagyon fontos. Ovi szempontból másmilyen volt ez a hét mint a többi. Ahogy teltek a napok, ezt egyre erősebben éreztem. Rékát reggel továbbra is robbantani kell az ágyból, újraéleszteni, stb., ebben nincs új, viszont kialakult egy helyes kis baráti köre őkisasszonyságának (PaffKata, Kamilla, MásikKata, Emese, Kira), akikkel remekül eljátszik. Különösen az általa PaffKatának keresztelt kislányt kedveli nagyon és az ő Mani (vagy Manni?)  nevű maciját. Helytálló volt tehát Tiborom véleménye, mi szerint amint barátokra lel, kedvelni fogja az óvodát is. 


Reggelente elhangzik a bűvös mondat, amit olyan szívesen hallok és szeptember óta várok rá türelmesen hogyaszongya: "imádok oviba járni". Délutánonként rendre az utolsók között rángatom ki a csoportszobából Rékámat, aki nem tud elszakadni a jó kis miliőtől. Eltűnt a görcsös, bociszemes könyörgése is, hogy uzsonna ELŐTT menjek érte, feltétlenül, ott ne hagyjam...Jól alakulnak hát a dolgaink ezen a téren is, hála Istennek...

Dudley jelenség?

A mi családunkban én voltam (1) a Harry Potter rajongó, bizonyos részletek mégis Tiboromban élnek nagyon élénken, aki az egyik filmváltozat megtekintésére elkísért annak idején a moziba. Van az a jelenet, amikor Dudley Dursley, Harry nagynénjének ilyen-olyan fiacskája  dührohamot kap, mert születésnapjára  csak 36 ajándékot kap. Ó, jaj. Pedig előző évben 37 is megvolt a meglepik száma. 

Ő volna az, a bitang kölke, személyesen.

Amióta csak ajándékot veszünk Rékának a nálunk időben szorosan egymáshoz közel eső névnap-szülinap-karácsony trióra, nincs év, hogy Tibi ne emlékeztetne engem arra, hogyan jártak Dudley szerencsétlen szülei neveletlen, mihaszna fiukkal.  Sápítozik és jajgat, hogy már megint mit vettem Rékának? Pontosan hányas számú ajándék is ez? Kitől is kapja? Mire? És legfőképp minek? Mindenkitől csakis és szigorúan 1 db ajándék érkezhet, nem több. Csak semmi elhalmozás. (2) Aztán igen szemléletesen levetíti nekem, hogy egyszer pont úgy járunk majd Rékával, mint Dudley szülei és akkor aztán elmondhatjuk, hogy totálisan elkényeztettük és elrontottuk a lányunkat. De akkor már késő lesz...Hát igen, fő az optimizmus. 

Mindezen én általában jót szoktam mulatni, majd legyintek egyet. Múlt hétvégén viszont, amíg a családom apraja az autóban aludt, vettem Rékámnak egy Hello Kitty-s együttest, amely  2 db bugyogóból és 2 db trikóból állt. Nagyon helyes volt és mert tudom, hogy szereti az ilyesmit, szüksége is van rá, hát boldogan raktam a kosaramba. Szembejött velem két Hello Kitty-s hajcsat is, szintén mutatós példányok, az alsóneműk mellé csaptam azokat is és elégedetten megközelítettem a pénztárt.

Mamáéknál rossz kedvűen ébredt a leányka, volt nyifi-nyafi, "anyátakarom" és álomittas nyöszörgés, gondoltam, rögtön felvidul Récim, ha meglátja a Hello Kittys holmikat.

- Van egy kis meglepetésem. - súgtam a fülébe, mire tényleg szünetet tartott a nyafogásban. Kíváncsian csillogott a szeme a borzas hajkorona alatt, majd ahogy a kezébe nyomtam a trikó-bugyi kombót, bánatosan az ölébe engedte azt és lehajtotta a fejét. Nem volt feldobva, így nem sokáig vigyorogtam én sem. Nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy dehogynem örül, dehogynem, szép a trikó, még szebb a csat....csak hát ő azt hitte....hogy a Zhu-Zhu hörcsög bukkan elő a táskából, amire már annyira vágyik. Nem pedig holmi lila-rózsaszín alsónemű. 

Tibi vetett rám egy amolyan fensőbbséges "ugyemegmondtam" pillantást és valami olyasmit is elmormogott az orra alatt, hogy "tudod, Dudley...."  Elmagyaráztam Rékának, hogy az a hörcsög biztosan megérkezik vagy a szülinapjára vagy karácsonyra, egyet se búsuljon.  És nézze csak meg, milyen csinos holmikat kapott, nem próbálja fel őket? Dehogynem. Máris minden el volt boronálva....

Ma nyitottuk ki az első zsákocskát az ádventi naptáron. 3 diócska lapult benne. Nem hörcsög és nem is toronyóra lánccal. És hurrá, Réka nagyon örült nekik. Megegyeztünk abban, hogy reggeli után szívesen feltöröm a diócskákat és ő "befalhatja" mindhármat kedvére. Szóval nincs itt semmiféle Dudley jelenség....

(1) Rajongásom a befejező kötet kiolvasásával lecsengett. Vagy felnőttem. :)

(2) Általában én szerzem be azokat az ajándékokat is, amelyeket a gyerekek a nagyszülőktől kapnak.