Rossz hír, hogy ma sem sütöttem semmit, leszámítva a rántotthúst és a sült krumplit.
A céges buli tegnap egész jól sikerült, bár én fél kilenckor
megrémültem, mikor kiderült, hogy a két féldisznó (malac) nem volt még sehol. Az futott át az agyamon, hogy itt éjfélig sem végzünk, ajjajjajjj....Mikor aztán betolatott az utánfutón szegény két részletben és kiemelték az asztalokra, bevallom, nehéz volt nem sajnálni szegénykét. Minél kevésbé volt felismerhető az állat a hús mögött, annál könnyebb volt elengedni a malackát, de azért elmondtam a lelki üdvéért pár imát és megköszöntem, hogy .... nem is tudom, mit. Hogy van nekünk ilyen malacka.
A hentesbácsi kapta szét a húst tarjára, pecsenyére, karajra, szalonnára, ilyesmire, és volt egy kollega, aki vállalta a főzést. Olykor, ha szükséges volt, voltam a kuktája, kavartam a hagymát és a hagymás vért később. Ha épp nem volt tennivaló, akkor a hentesbácsi szakértő, rutinos mozdulatait figyeltem, mint szemlélődő. Amikor pedig átfáztam vagy le akart fagyni a lábam, akkor felbaktattam az irodába a raktár egyik hátsó zugából és megírtam a karácsonyi üdvözleteket a külföldieknek Csehországba, Lengyelországba, Ausztriába, Németországba és Finnországba. Akikkel idén nem kötöttünk üzletet, azok most kimaradtak. Hallgattam egy kis podcastot, akadt még egy kis meló is, úgyhogy mire visszaértem a fiúkhoz, elkészült a húsleves is és sütőben sült a pecsenye és meglepetésemre a hurka és kolbászok készen tekeredtek az asztalokon, neki is álltak a srácok a mosogatásnak.
Nem volt rossz buli, bár egyedüli nőként én untam magam egy kicsit. A könyvelőlány ugyan meg volt hívva, de nálam kb egy huszassal fiatalabb, így sok közös témánk nem volt. Valamint nem volt túl beszédes fajta. Aztán beszállingózott még egy kollega feleség is, de ott még nagyobb korkülönbség figyel be, így csak pár mondatot váltottunk. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogy milyen édes a kislányuk, egykor volt Réka is 4 éves, akkor még bújt hozzám és ragaszkodott hozzám, most meg egész más minden, hisz 16 is elmúlt.
Szerintem ötre hazaértünk, addigra már egyik srác sem volt szomjas szerintem, egyedül a töpörtő nem sült még ki teljesen. Azt józan fiúk kavargatták, ahogy láttam. Ha már lendületben voltunk, elhoztuk a Kosár Közösségből a rendelésünk. Olyan sonkát kaptunk, hogy az illata perceken belül megtöltötte az autót. Rendeltem még fahéjas cruffint, csípős háziszalámit, padlizsánkrém, pirosalmát és még amire már nem is emlékszem. Most házitej nincs, mert kell a bociknak. Hiányzik is nagyon...
Innen kifurikáztunk anyósomhoz, mert mi etetjük a két kuvaszt náluk. Gyönyörűek és nagyon okosak. Innen Réka kitalálta, hogy a szülinapjára kapott karkötőre ő szeretne választani a saját pénzéből néhány (egy) függőt, ami meg is történt, bár elég nehezen tudott választani. Nem csoda, mert nekem kb mind tetszett..... Vettünk még pár apróságot, ajándékot, Réka sós kekszet, nasit, majd átkocogtunk az Obiba és választottunk egy fenyőfát. Ebben általában elég gyorsak vagyunk, vagy ha nem, akkor is visszatérünk a legelső fához és megvesszük azt. Most egy magas (hogy Zalánnak is igaza legyen) fát választottunk, kb. 2 m, talán picit kisebb, viszont nem túl duci, mert nincs hely két m átmérőjű fára, mióta abban a bizonyos sarokban már egy fotel van, hangfal, állólámpa. Igazából most sem tudom, hol fog állni a fa, de gondolom, ugyanott, mint máskor,csak kicsit rendezni kell a helyszínt.
Este 8ra értünk haza és én már nagyon álmos voltam. Kb mint most, bár már vasárnap van....
