Zalán este bebújik közénk az ágyba, az apja felé fordul (naná...), majd mesél valami rövidke történetet. Amikor egy tőmondatnyi reakció hagyja el a számat, felém fordul és azt mondja:
- Ó, te is itt vagy? - de amolyan...kedvesen.
Ugyanez pepitában:
A húsvéti asztal körül kevés szabad hely van, ahhoz hogy az apja ölébe juthasson, rajtam keresztül kell szinte másznia. Mesél és mesél az apjának, majd amikor én reagálok így szól:
- Oh, téged nem is vettelek észre!
Drága gyermek!
Nyár van, kitört a nyáááár! A fűtést lekapcsoltam, nyitott teraszajtó mellett léteztem eddig egész nap.
Befejeztem Downton Abbey-t minden epizódján túl vagyok. Párszor bőgtem csak az utolsó rész során, semmi baj! Elég is lesz ebből a sok filmezésből, újabban amikor körülöttem beszélgetnek a járókelők, folyton angol beszédet hallok. Kezdek megkergülni, bedilizni. Talán egy kicsi "honvágyam" is van, de csak egy egészen picit!
Tibi tegnap újra kézbe vette a kameráját a kertben, ahogy ezer ágra sütött a nap.
Cukimuki nagyon RÉKÁS fotó!
Tesók, akik egyre többet veszekednek (külön posztot érdemelne a téma), ám a fényképeken minden szép és jó. Reggel összebújva találtam őket, úgy aludtak, szóval tényleg minden good and jolly.....:)
