A héten ugye karanténban csücsül Zalán itthon, bár eddig nem sok órán vett részt. Történt ugyanis, hogy jelezte hétfő este, pont lefekvés előtt. hogy folyik az orra. Hát jó, zsepi, orrcsepp, jó éjszakát! Aznap éjjel pont közöttünk aludt. Éjszaka, miután visszafelé botorkáltam hajnali 3-kor a klotyóról, mint rendesen, akkor is befoglalta a helyemet az ágyban, úgyhogy arrébb kellett görgetnem a fiúcskát. Legnagyobb rémületemre, tűzforró volt a teste, szóval nagy riadalom támadt. Olyan régen volt lázas, hogy már nem is emlékeztem arra, hogy ha viszont felforrósodik a gyermek, akkor az kb. 39 fok és felette. Persze már visszaaludni nem is volt olyan könnyű, hiszen egyből összeraktuk a karantént és a lázat, valószínűleg benyelte Zalán a suliban valahol,valahogy a vírust. Nem is feltétlenül az osztályban, nem nagyon lehet tudni. Egy darabig még pörgött az agyam, latolgatva a lehetséges következményeket, mielőtt elaludtunk újra.
Reggel Zalán horpasztott nélkül, amit szokott csinálni, ha lázas beteg amúgy is, viszont a torokgyulladássel ellentétben, reggelre nem mászott fel a láza. Csak nem érezte túl jól magát és aludt egész délelőtt szinte. Délre aztán felment újra szép magasra a láza, akkor újra aludt, majd amikor lement neki, ismét fitt volt nagyjából és életerősebb. Estére, kedd estére nem lett újra lázas, ma reggel, szerdán pedig úgy ébredt, hogy ő teljesen meggyógyult, nem akar covid tesztre menni semmiképpen, el is lehet felejteni az egészet. Köhögött párat, de nem jellemző, az orra el van dugulva hellyel-közzel, de semmi dráma. Ma már étvágya is elfogadható volt.
Persze az esetet jelentettem a Doktornőnek, aki délután felhívott, hogy mivel eleve itthon van kontaktként Zalán és még be is lázasodott, ránkhívja a mentőszolgálatot, hogy teszteljék le, el is mondta ennek a menetét. Először egy gyorsteszt van, ami ha pozitív, akkor pozitív covidra, ki lehet mondani, ha negatív, akkor vesznek még egy tesztet és elküldik tesztre, aminek az eredménye két nap. Na most ugye kedden történt a bejelentés, valószínűleg annyira sok fertőzött van (vagy hát gyanús eset), hogy pénteken délre kaptunk időpontot.
Ami minket illet, mi ugye Modernát kaptunk kétszer, de a szavatosságunk lejár november végén....ami elég para számomra. Jövő héten, vagyis 16-án kapnánk a harmadikat, ami vagy Moderna vagy még inkább Pfizer lehet, de hogy ezzel az oltással mi lesz , egyelőre nem tudom. Elvileg felvehetjük, ha nem mutatunk tüneteket. Egy kicsit bánom, hogy 10 napot vártunk az oltással, mert már hétfőn felvehettük volna, csak a megyei kórházba kellett volna kimenni, mi meg ragaszkodtunk a kisebb kórházhoz, gondoltuk, ott hamarabb megússzuk, nem kell sokat várni, kiesni a melóból...Hát most nem estem ki a melóból tényleg.
Na mindegy már, eső után köpönyeg, a szitu most már adott, a kocka el van vetve, hogy ilyen okosságokat írjak. Ha covid, akkor nagyon gyorsan átment Zalánon és egyetlen nap kellemetlenség után kevesebbel megúszta, mint egy torokgyulladással /mandulagyulladással szokta. Igazából évek óta csak náthás szokott lenni, réges régen nem kapott már antibogyót sem, szóval szokatlan élmény volt már az is, hogy lázas.
Mi -mivel oltottak vagyunk - nem számítunk kontaktnak, vagyis szabad a pálya, Réka mehet suliba, mi ketten pedig dolgozni, igaz, hogy covid tényleg járt e nálunk, lehet, hogy csak pénteken fog kiderülni vagy jövő hétfőn? Addigra pont egy hete lesz, hogy lerobbant. Neki egészen biztosan karantén lenne 10 napig, de az már az osztályt nem érinti, hiszen addigra mindenki karanténban volt, szóval ő visszatérhet a tantermi oktatáshoz a többiekkel , csak néhány nappal később. Remélem, jól számolom. Egyébként totál fertő a suli, szerintem kelnek-fekszenek most már a téli szünetig, én nem vagyok optimista, hogy sok tantermi élet lesz itt idén.....
A jó része a dolgoknak, hogy a GYÁP kapui megnyíltak előttem a covid-dal. Nekem soha nem volt olyan munkaadóm, aki engedte volna, hogy gyápra menjek a beteg kölkeimmel, pedig volt rosszabb és jobb munkahelyem is. Most viszont valami rejtélyes okból nem okozott problémát megggyőzni a Főnit, hogy mindenkinek jobb, ha én most gyápra megyek. Ez bámulatos, nem? Úgyhogy Zalán 12. szülinapja előtt csaknap fél évvel még szippanthatok egy kis gyápos levegőt, mielőtt ez az ajtó becsukódik előttem egyszer és mindenkorra. Na, nem mintha ez olyan nagy öröm volna, mert nem. Az már megint más káposzta, hogy egy 13-14 éves gyerek is lehet beteg, de biztos tévedek. Azok kicsattannak folyton.
Na elment a net, majd máskor folytatom.
A lényeg, hogy remélem, túléljük ezt is...
