Mára virradóra alaposan lehűlt az idő, úgyhogy némi kivárás után bekapcsoltuk a fűtést. Nem csak itthon, napközben az irodában is, amikor már a vastag termo (munkás) pulcsiban is dideregtem. Aztán este, 6 után, amikor rohantunk Rékával Zalán edzésére, út közben azt hittem , ráfagyok a bicómra. Metsző volt a hideg, úgyhogy szerintem holnap a téli dzsekimben trappolok dolgozni. Éjszakára azért nem hagyjuk még bekapcsolva a fűtést, de hát na, mégiscsak október van, várható volt, hogy lassan fűteni kell. Az egyik partnerünknél (beszállító) már a hó is leesett. Na mondjuk az Szibériában van.
Akadozott ma némileg a szervezettség, mert Tibi ugyan szépen elvitte Zalánt az edzésre, de nem hagyta ott, hanem ücsörgött a padon, ahogy a többi szülő. A terv az volt - lehet kissé elrugaszkodott - hogy az óra kezdetével kereket old, én meg megyek a közepére, végére. De egyelőre még ehhez korai. 5 perc késéssel csatlakoztunk mi is mellette a padon, úgyhogy duplán voltunk jelen. Ennyit csak megér a legelső óra, hát nem? Viszont fél órával hamarabb a vége angolosan távoztunk, hogy mire hazaért a banda, legyen vacsora. Korábban erre nem volt időm, mert miután Rékával hazaértünk a suliból, még meg kellett tanulni nem csak holnapra, hanem péntekre is, hiszen holnap meg neki van órája. Németből meg olyan vérszomjas tanára van, hogy muszáj minden nap tanulni egy kicsit. (Két hiba nála hármas, úgyhogy nem tudom, lesz e még az életben kitűnő Réka....)
Nagyjából 3 korcsoport van, ovisok, elsősök és másodikosok. Ez utóbbiak már egész ügyesek, látszik, hogy nem tegnap kezdték a szakmát. Legalábbis néhányan. De ahhoz képest, hogy Zalánnak is az első aktív órája volt, vagyis részt vehetett rajta, ügyes volt. Az alap állást és a lépéseket, kitöréseket már most is tanulják, talán picit még többet is, mint Rékáék, akik mindig legalább negyed órát elvacakolnak, mire magukra ráncigálják a vívógúnyát. A kicsiknél pedig nincs vívóruha, mindenki melegítőben és hosszú ujjú pólóban nyomja. Szóval nem ovis vívás ez, annál komolyabb, de messze nem olyan, mint a Rékáé, ahol a nagyobbak (nagyobbak!) már "bekötve" vívnak, kb. 8-an.
Tibi azt mondja, hogy Zalán azért ügyes, mert a keze és a lába együtt mozdul teljesen ösztönösen, másnak meg ezt tanulni kell. Én nem értek ehhez, mert nulla fogalmam nincs a sporthoz. Az biztos, hogy már a múlt héten megakadt az egyik edző szeme Zalánon (de szerintem ezt már meséltem), hogy milyen gyors és magas, jó vívó lehet belőle. Tibinek még mindig az a véleménye, hogy Zalán minden sportban jó lehet, amihez csak hozzáfog, mert fürge, robbanékony, helyén van az esze és ilyenek. Ez pedig sok sportágban előny. Nekem mindegy, csak csillogjon a szeme, szeressen járni és legyen benne nagyon - nagyon sok öröme!!! Ez minden, amit szeretnék.
Egyébként tegnap hazafelé eltévedtünk Rékával az esőben. Amikor Tibinek meséltem, majdnem nevetőgörcsöt kapott. Mondtam is Rékának, hogy nem semmi, hogy ennyi év után el tudok tévedni az otthonunktól 15 percre, még akkor is, ha életemben arra nem jártam gyalogosan....Nem is tudom, valahogy nem fordultunk le időben és végül a vasútállomás szélén kötöttünk ki...Sötét éjszaka volt, szakadt az eső és minden ház tök egyformának tűnt. Persze igazából nem tévedtünk el, nem totálisan, de volt némi kerülő és negyed 8 -ra értünk haza, átázva, éhesen és fáradtan.
Persze amíg a vacsorát szervíroztam, eszembe jutott az ofő intő szava, a tanulás legyen az első...a tanulás az első....a tanulás.....Nahiszen! Mi van akkor, ha a lelkem mélyén szerintem is marha fontos a minél jobb tanulmányi eredmény, de azt is gondolom, hogy van fontosabb ,mint a jó (kiváló) tanulmányi eredmény....Hát nagy kavart okoz a fejben mindez, az biztos. Tudom én, mit akarok, csak mégsem....? Az lenne a jó, ha valaki megérintené a vállam és azt súgná lágy hangon: "No para! Réka mindezt a kisujjából is kirázza! Nem fog a tanulás rovására menni a rendszeres sport. Nyugi! Dőlj hátra és lazíts! Minden rendben lesz!
Na megyek aludni, legalább holnap pihent legyek!
