Amióta belenyugodtam, hogy nem jók rám a 38-as méretű ruhák, pontosabban eluntam, hogy nem kapok bennük levegőt, sőt a 40-ben sem ha nadrágról van szó, sokkal jobban érzem magam. Igazán kényelmesek az új , bálna méretű ruháim. Vettem nyári nadrágokat, a bézst és homokszínt szeretem, mert ahhoz gyakorlatilag bármilyen póló, blúz. felső felvehető, sportosabb és elegánsabb is, a nadrágtól is függ. Tök jó, hogy nem vág félbe a szűk nadrág dereka, hehe. Persze nem adom fel a diétámat, ma reggelire Havasi Kefírt ettem, amit elvileg Erdélyben készítettek, nagyon finom jól behűtve. Pénteken pedig Tibi járt cukrászdában és isteni finom cukormentes sütiket hozott, nyami. Na mondjuk a fagyi az nem volt jó, az epres.
Arra már kevésbé lehetek büszke, hogy első dolgom volt itthon megenni a gyerekek maradékát az ebédből (tokány volt tésztával) , aztán kiderült, hogy véletlenül limonchellos desszertet vettem, muszáj voltam megenni, nehogy megromoljon, majd ittam egy pohár hideg kólát, nem cukormenteset, viszont istenien jól esett. Még 2 dl sem volt, na....Kerékpároztam ma ebben a rohadt melegben 30 percet kb.
Tényleg az miért van, hogy hazafelé a rekordom 12 perc, odafelé az irodába pedig ritkán sikerül 15 perc alatt? Biztos nagyobb a forgalom.
Szóval új nyári ruhatáram van, hurrá! Tibi szerint eddig sem volt igaz, hogy nincs egy rongyom sem, de ő elvan egy nadrágban és két pólóban egész nyáron. Amúgy több van neki, de ellenne.
Most ez csak úgy eszembe jutott, mert vasárnap véletlenül betévedtünk a H&M-be itt helyben és rájöttem, hogy Rékával ez már végképp veszélyes sport. Az csak egy dolog, hogy a bombázó unokatesóitól rengeteg holmit örököl, XS, S, 36 méretben, szóval van ruhája bőven. Ettől még szereti az új ruhákat is, és ha vásárol, elég sok mindent vásárol. Nem jövünk ki a boltból egy pólóval, no, no, nem. Egy egész halom ruhával vonul el a próbafülkébe nagy boldogan. Persze még minden passzol rá és minden nagyszerűen is áll neki.
Mostanában mindenhová rövidnadrágban jár az őzike lábaival, most azért kapott egy farmer térdnadrágot, nagylányos blúzt (nem pólót) és egy egyberészes kánikula ruhát, ami szintén rövidnadrágos. Még mindig türelmesen várok, hogy előkerüljenek a szekrényéből a szoknyák, melyeket lelkesen megvetetett korábban….bár ezt ő tagadja. Van olyan, többi is, ami még soha nem volt rajta a próbafülkén túl….Nem KELL hogy szoknyában járjon, nem vagyok szoknya mániás, csak ha már megvette magának, nem is olcsón , megfordult a fejemben, hogy nem szeretném továbbadományozni úgy a szoknyákat, ruhákat, hogy soha nem is volt a csajomon.
A nyári szünet egyik sarkalatos feladata, hogy hogyan tartsam távol a gyerekeket a kütyüktől, laptop, tablet , okostelefon, tv. Ismerek olyan gyerekeket, akik 1-2 óra telefonozás után elunják a pötyögést, de az én gyerekeimet nem ilyen fából faragták, nálunk korlátozás nélkül 0-24-ben tudnák nyomni a játékot, film nézést, anime stb. Nagyon találékonyak.
Most, hogy nincs iskola, rájuk szakadt a nagy szabadság,, végképp rászabadultak az eszközökre. Mindketten dolgozunk, különösebben nem vagyunk jelen az életükben fizikailag reggel 8-16 között, hétköznap. Szóval hogy csináljuk, hogy ne kockuljanak be teljesen? Nem értünk teljesen egyet Tibivel, mint általában a gyerelnevelés terén. Én lennék a következetes, ő a sugar daddy mindent megengedő. Mi lesz ebből? Hát semmi jó nevelés terén, az tuti.
Én megvonnám tőlük teljesen a cuccot vagy legalábbis néhány órára limitálnám a felhasználást . Most ebéd után kapnak laptop kódot….Amiről én szedem le őket, amikor hazaérek. Vagy nem.
Sajnos, ami igaz volt akár még a tavalyi évben is, hogy Récike és Zalcsika játszik együtt, már megszűnni látszik, igazából minden tevékenységük a kütyühöz kötődik, Réka esetében kivétel a rajzolás. Igaz, sokkal kevesebbet rajzol, mint néhány éve. Ha valamit olvas, azt is a telefonján teszi. Zalán varázsló doboza a szobája egyik polcára került, porosodni. Ezzel mindent elmondtam, azt hiszem.
A megvonáson túl igyekszünk programokat szervezni, minél többet. Olykor az sem katasztrófa, ha egy nap sokat kockulnak, olyankor irodalátogatásra másnap reggel velem tart a két csemete telefonja, ami éjjel úgyis nálam van. Ettől még az apjuktól mindig kérhetnek kódot a laptopra vagy ott a tv.....Hát nem egyszerű. A legjobb lenne valami jó kis táborba besorolni őket, de most a covid miatt és Zalán kedvtelensége miatt ezek elmaradtak. Remélem, a felsősöknek szervezett balatoni tábor legalább jövőre meg lesz szervezve, ha már szegény Réka hatodikban és hetedikben is lemaradt róla....Valahogy azt érzem, hogy lesz pár dolog, amit el kell még felejteni jövőre a jó dolgok közül, de erre most nem gondolunk, június van, nyár van, minden frankó....
3 héten át Réka matek táborban van a hét 3 napján 1-1 óra időtartamra és a héten elvileg kezdi a lovaglást, bár annyira pokol meleg van, hát nekem nem biztos, hogy ez jó ötlet. Nem tudom, a lovak mennyire örülnek a tűző napon battyogásnak. Zalán nem volt hajlandó semmilyen de semmilyen táborba menni, a sulis német tábortól egyenesen kiverte a víz…
A matek táborban állítólag most arra a 6 témakörre koncentrálnak, ami MINDIG benne van a matek felvételiben és kb. 35 pontot el lehet vele érni. Ezt Rékától tudom. Egyébként hogy mit tanul, hogy készül nem ellenőrzöm most, majd ha vége lesz a tábornak, meglátjuk, mit ért ez a 3 hét + a feladatok, amit házinak kap a negyedik hétre. Remélem, hogy ragad rá valami, mert titkon eléggé parázok a matek felvételitől, szerintem 30 pontnál többre megírni elég nehéz és bár nálam 35 pont a cél, nem 40-45 mint a matek tanárnál, attól még nem félek tőle kevésbé.
Rékának még hátravan a zeneiskolai évzáró, most pénteken lesz. Elköszön a fuvolatanártól és a zeneiskolától is , hogy lesz-e ősztől folytatás másik zeneiskolában, nem tudom. Én személy szerint nem támogatom, mert nem hiányzik a terhelés félév idején, mikor pontokat is gyűjt és felvételire is készül még a fuvola is. Beleférne, ha lenne iránta szenvedélye és spontán magától gyakorolna, de ez nagyon ritka már. Ahhoz meg nincs kedvem, hogy egy zeneiskola kvázi ugráltasson bennünket, amikor ott a felvételi. Januárban nem tudom mennyire várhatom el tőlük, hogy felejtsenek el bennünket, majd felvételi után jövünk!
Muszáj írnom a szombati meccsről. Annyira nagyon fantasztikus élmény volt, nem is tudom elmondani. Átéltük 5 éve az előző EB-n, de most még szuperebb volt. Előzőleg én teljesen úgy voltam vele, hogy ez a világbajnok francia csapat gurít nekünk egy ötöst, de legalább hármat….és talán lesz valahol egy becsületgól. Ennyi, minek izgulni? Nem vagyok kifejezetten foci rajongó, így nem is értek hozzá különösebben (bár a lest kiszúrom), de a válogatott meccseket mindig nézzük és néztük. Akkor is, amikor nem annyira ment a csapatnak, szidtuk őket, bíztattuk őket, haragudtunk rájuk,bíztunk az új tehetségekben, imádtuk őket, de mindezt csakis ÉRTÜK ugye, mint amikor anyukám haragudott a matek hármasért és azzal magyarázta, hogy érted haragszom, nem ellened.
Látni a tömeget hömpölyögni a Puskás Aréna felé már eleve fantasztikus érzés volt, aztán az 50 000-55000 embert a stadionban….hát valami csoda. Még az ellenfeleknek is bejött a hangulat. Na és hát a góóóól, az maga volt az eufória. Csodálatos az aréna, csodás volt a hangulat és mekkora szívvel játszottak a fiúk! Ezt tudja a foci, sokan nem értik, de ezért a legnépszerűbb sport a világon, mert lehetnek benne csodák és amíg a csoda megszületik egy egész nemzet tud egységesülni.
