Tegnap is olyan napom volt....Komolyan mondom, csak úgy kapkodtam a fejem az események lekövetésében, még nem teljesen értem utol magam.
Réka nagyon hallgat a tagozatos dolgozatok kapcsán, ami nem tudom, mennyire jó jel vagy nem annyira jó. Szegény, már nem tudja, mit gondoljon, hiszen Zrinyire 25/15 hibátlan feladat volt az "elvárás", ez sem sikerült, felmérőknél 90% feletti eredmény a cél, vagyis az ötös, most meg magam sem tudom, hogy mi is lehet az az eredmény, ami megnyugtató lenne.....Próbálkoztam puhatolózni, mégis mit érez, de csak vállvonogatás és "nemtudom" volt a válasza és hogy szerinte a magyar lett a legjobb. Pedig németből szokott leginkább hibátlanokat alkotni. Mindegy, bírok már magammal hétfőig....
Ugye tegnap a pszichológusnál kezdtünk. Tele volt a váró minden féle és fajta emberrel, némely apuka még a gyerekeknek kitett Mikulásos színezőre is ráfanyalodott. Biztos gyerekkorában ilyesmivel nem találkozott. Zalán nagyon álmos volt ,de azért sikerült rábeszélni, hogy menjen E-vel játszani. 45 perccel később előbukkant E. - kivételesen Zalán nélkül - és beinvitált magához a szobájába bennünket. Rögtön láttam, hogy elkövettem azt a hibát, hogy nem említettem Zalánnak, amíg mi beszélgetünk E.-vel, ő majd a ped.assz.-szel játszik a váróban. No hát Zalán sem nem mozdult, sem nem moccant. Nem volt hajlandó nélkülünk mozdulni egy lépést sem. Végül Tibi kivitte (karba véve) , Zalán sem dörömbölt ordítva E. ajtaján, szóval elkezdhettünk beszélgetni.
Rögtön az elején kicsit emelkedett bennem a pumpa, amikor arra terelődött a szó, hogy történt e valami otthon, a mi kapcsolatunk Tibivel így meg úgy....merthogy Zalán nem akart E.-hez bemenni, megint kicsit visszazárkózott. Érvünket, hogy beteg, nem hallotta meg, sőt, elhangzott még a Benny Hill Show kifejezés is, amit ugyan nem értettem, mire vonatkozott, de a kelleténél egy kicsit nyersebben megjegyeztem, hogy a mi kapcsolatunk rendben van. Már amennyire rendben lehet, kvázi le lehet rólunk szállni! Persze nem mondtam így ki. Csodálkoztam, mert azután tényleg békén hagyta ezt a témát, boncolgatta volna még, rébuszokban, de akkor is félbeszakítottam, hogy "Mi ezt nem értjük", ennyire emlékszem és onnantól fogva valahogy témát váltottunk.
És hát a lényeg...nem is tudom. Annyit gondolkodtam már, mire jutottunk ez alatt az egy év alatt. Amióta E.-hez járunk. Elértünk e valamit és mit csinálnék másképp? Szerintem a havi egy alkalom nem elegendő, de tiszteletben tartom én minden szakember véleményét, ha ennyi idő jut/szükséges, hát ennyi. Annak idején T.nénihez járva minden héten Zalán sokkal hamarabb és szélesebbre nyílt. Nyilván annak is meg volt egy ára, a Nevtan pedig ingyenes. Volt eddig, merthogy E. bejelentette, hogy ő március 1 után már nincs. Értelmet nyert, hogy a csütörtökön lemondott időpontból hogy lett végül dupla időpont számunkra másnap, pénteken. Sürgeti az idő. Vár bennünket szeretettel, ha úgy gondoljuk, az új helyén, ami már privát. Természetesen ez a legvégén hangzott el és úgy, hogy ki kellett csomagolni, ha úgy akarom, meg sem hallom és kisétálok, itt a vége, fuss el véle!
Sok mindent mondott, amit eddig nem és nem tudom, hogy azért e, mert már nem érzi magán a Nevtan nyűgét (ha van ilyen), nekem úgy tűnt. Pl. újra napirendre került az óvónők felelőssége azzal kapcsolatban, hogy Zalán nem beszél hozzájuk. Igaz, én nyilvánítottam ki azt a véleményem, hogy igenis sárosak, ő pedig csak megerősített ebben. Amit korábban nem tett meg, ahogy kiderült, kik személy szerint az óvónők. Akkor azt hittem, nekem nem hisz, az óvónőkben annál inkább....de talán még sem ez a helyzet. Hozzátette, szintén az én felvetésemre, hogy jövőre sem várható az, hogy NYIT az óvónők fel, egész egyszerűen azért, mert a zárásnak van oka. Lennie kell. - de nem így van? Ezt még mindig én mondtam. Erre azt felelte, hogy gondoljuk át azt, nem lenne e jobb kimozdítani ebből a környezetből, másik ovi, másik csoport, hátha rátalál egy olyan óvónőre, akivel hajlandó lesz kommunikálni. Ez kemény dió, nem biztos, hogy merném bevállalni. Esetleg magán intézményben...Ha marad, azt kockáztatom, hogy ez a zárás csak erősödik és nagyobb valószínűséggel vetül tovább a tanítónénire. Nem tudom, én azt gondolom, Zalán az előtt zár be, aki erre okot ad, aki meg akarja őt szólaltatni, lásd. Gyuri, az - ha van erre irányuló igazi törekvése - eléri azt.
Azt is tanácsolta, hogy nem íratná versenyistállóba Zalánt semmiképpen. Ezen rögtön elszomorodtam, mert hát nem igen gondolkodom másik iskolában, mint Rékáé. Annak ellenére, hogy most szívunk, mint a torkos borz. Elméletben igen, gyakorlatban nem látom azt megvalósulni, hogy két iskolába hordom a gyerekeket. Ahhoz túl közel vannak egymáshoz korban. Negyedikes lesz Réka, mire Zalán elsős....Hm...Rögtön iskolát is javasolt neki, nehogy már csak úgy lógjunk a levegőben. Ő a Sportiskolába vinné. Puff. Nem ismerem azt az iskolát, sötét ló, bár a volt kolleganőm kislánya oda jár. Sportiskola kontra "versenyistálló"....Felvételi van, orvosi vizsgálat, körzet nincs. Mégis valahogy idegenkedem tőle...
Ezek után már sok újdonságot nem mondott, az APA szerepe lenne fontos, hogy erősödjön, tőle kapjon sok biztatást és megerősítést. Tibi bólogatott. Végül kezet fogtunk, E. rámkacsintott, persze előtte még egy cetlire firkantotta a telefonszámát. Nem gondolnám, hogy nem látom soha többé, de hogy milyen anyagi vonzata lesz a folytatásnak....azt még át kell beszélnünk. Kettesben is itthon, hármasban is nála.
Délután újabb csapás érte az imperialistákat, ahogy apukám mondotta volna volt. Kiszivárgott, hogy jövőre új tanítónéniket kapunk a tagozaton. Teljes sokként ért, én annyira biztos voltam abban, hogy végig fogják vinni a négy évet. Mindenféle hátsó gondolataim és számításaim részei voltak a latolgatásnak, tekintettel a pedagógus gyermekre az osztályban, aki inkább nevezhető igazgató csemetének , ám végül újratervezésre kerülhet majd sor. Amire nagyjából 2% esélyt adtam volna még 2 hete....Bevallom, csalódott vagyok, mert a magyart tanító É.-t nagyon szerettem, ahogy mindenki más talán az osztályban és E. -vel (matek) sem volt bajom soha, leszámítva ez a kis Zrinyis kapkodást, vagymit. Mindketten szeretik Rékát és számíthattam rájuk, akármi probléma volt, na mondjuk, az nem volt sok....Most meg szokhatunk majd meg egy új párost, egyiket sem ismerem, hjaaaaajjjj.....Réka még nem tudja, ez az egész szokás szerint szigorúan bizalmas. Lesz nagy sírás-rívás, ha mégis kiderül, nem hiszem, hogy év végéig titok maradna mindez előttük....
Este volt még egy körünk a doktornéninek, Zalánnak a harmadik, Rékával az első. Nagyon szeretjük a doktornéninket, mégis gyanakodva méregettem, hogy majd mindjárt szól, jövő hónaptól másé a körzet. Bocsi, búcsú és minden jót, gyerekek! Ezen a napon mindenre fel voltam készülve. Ám ő csak annyit jegyzett meg, hogy igazából 3 nap láz tök normális, Rékánál meg ez még csak a második (khm...értettem én belőle!), nem is a láz aggasztott, hanem hogy annyira fájt a feje, hogy dobálta magát az ágyban. Amitől én rögtön frászt kaptam és rohantunk a dokihoz, amint befértünk a váróba. A láza aztán lement, mire doki elé járultunk és Réka újra kvázi normális lett. Zalán kapott antibiotikumot, de csak akkor kell kiváltani, ha emelkedik a láza vagy rosszabbul lenne. Egyelőre ki sem váltottuk.
Hát ennyi. Nem vagyok feldobva ettől az egésztől, annyi mindenen lehet agyalni, hogy nincs is annyi kapacitásom.....
