Ebbe az állatkertbe lassan hazajárunk. Bár nincs éppen a szomszédban és nem is toppanunk be olyan sűrűn, mint szeretnénk, nagyon szeretjük, közel áll a szívünkhöz. Idén először szinte valamennyi látványetetést végigkísértünk, - elég nagyok lettek hozzá a gyerekek -, ami igazán élmény számba ment. Az állatgondozók nagyon jófejek, érdekes, vicces, magával ragadó történeteket mesélnek az állatokról. Szóval bár estére nagyon elfáradtunk, újra egy remek délutánt töltöttünk a Jászberényi Zoo-ban. Aki még nem járt itt és nem fény éveknyire lakik, melegen ajánlom a látogatást, tavasszal és ősszel különösen. Sajnos az én egyik kedvencem, tigris nincs, csak egy csontváz egy "kirakatszerűségben", Tibi állítja, ő emlékszik, valaha Margitnak hívták....
Az első etetés a pelikánoké volt (asszem). Nem, nem vagyok terhes. :))
Íme ő, a pelikán. 3 olyan madár létezik, melynek négy lábujja között ott figyel az úszóhártya (szemben a kacsával), az egyik a pelikán. A másik a kárókatona, a harmadik a szulla. A mi pelikánunk befalt jó néhány kisebb halat a vödörből (szegény halacskák! - motyogták a gyerekek) , aztán kicsit értetlenül álldogált, amikor a gondozója nem engedte rögtön vissza a helyére, hanem még mesélt róla pár történetet. Bámulatos madár. Kérdések is röpködtek. Réka bátor volt, jelentkezett, válaszolt, csak pislogtam....Némileg beárnyékolja ezt az a tény, hogy a további látványetetések nem kötötték le különösebben a gyerekeket. Kivéve, ha aktív szerepük akadt benne. Még szerencse, hogy mi felnőttek imádtuk.
Pingvinek nem csak a Déli Sarkon élnek ám, tudtátok? Ezek a díszpéldányok nagy előszeretettel falták a halat, melynek egy részét még a szárazföldön, másik részét már a vízben kapták meg. Mindegyik példány szárnyán van egy kis színes megjelölés, mely alapján név szerint beazonosíthatóak. Nekem Lajos és Kex volt a két kedvencem.
Játszótér is van, naná! Éveken át jártunk úgy ide, hogy a gyerekek számára igazából a játszóteres rész volt a nap fénypontja. Na, ezt mára azt hiszem, kinőtték. Most a büfé lett az a jégkrémes pulttal és a forrócsoki automata a mozgássérült vécénél. Csak viccelek!
Ez még mind a játszótéren történt. Én a padon falatoztam az otthonról hozott szendvicsekből. Volna. Ám Zalán az első falat után magához rendelt, hogy lökjem a hintán. Tudja magát lökni, szóval nem értettem, mit szeretne....De annyian várakozón lestek engem az anyukák (ismeretlenek) közül, vajh mikor emelem már fel a fenekem, hogy már képtelen voltam kisfiam kérését mosolyogva elengedni a fülem mellett. Mindig ezek a társadalmi elvárások. Na mindegy. Mentem hát és löktem. De minek! Egy rossz mozdulattal kirántottam a hinta alól majdnemötéves kisfiamat. Láttam a szemén, hogy átértékelte a helyzetet, jobb lett volna ha anya mégis a padon marad. Naugye!
Azt nem is meséltem, hogy amíg a vaddisznók dagonyászását figyeltük meg az állatkert egyik végében, velünk andalgó ismerősünknek feltűnt a nagy tavaszi idillben, hogy nincs meg Zalán. Szőrén, szálán eltűnt. Hogy mi van?! Nekünk, a szüleinek valahogy ez addig nem volt szembeötlő. Durva, nem?! Fél állatkertet besprinteltem rekord sebességgel, Tibi pedig a másik felét.....közben gonosz csúnya gyerekrablók lebegtek a szemem előtt, szervkereskedők és hibbant, gyermektelen középkorú nők, akik végső elkeseredésünkben lopnak maguknak gyereket....Nos ilyesmi állatfajok nem tértek be szerencsére aznap az állatkertbe. A fenyőfák között egyszer csak megpillantottam az én mini pasasomat, szipogva, taknyosan, de nagyon is elevenen, húsvérvalójában. Huhh, mekkora megkönnyebbülés volt!
Ebéd a babaházban. A kenyérhéjat meghagyták nekem. Drága figyelmes gyerekek!
A kecskesimogató Rékánál az abszolút "námbör ván". Ha lenne ilyen tábor meghirdetve a suliban, hogy "Nyár a kecskesimogatóban" Réka eldobna kapát, kaszát és a szeptemberi iskolakezdésig gond nélkül beköltözne a kecskék mellé az ólba. De tényleg!
Ez a picurka falatka kecskécske volt a kedvence.
Hogy kispandák is érkeztek nem is túl régen az állatkertbe, az a gyerekeknek nem tűnt fel. Pedig cukik és édesek és aranyosak. Befaltak egy jó adag bambuszt, no problémó! Csak éppen a kecskesimogató mellett éldegélnek. Ahol pedig kecskék kergetik egymást, minden más csak másodlagos lehet. Ez teljesen egyértelmű....
Mondom én, nagy volt a szerelem.....
Zalán szerényebben nyomta.Főleg, hogy miután elveszett és megtaláltuk, lerángattam véletlenül a hintáról, amit a könyökének bőre bánt, még egy kecske meg is támadta rögtön a Símogató kapujában. Zacskóstul kitépte a kezéből a 100 Ft-os kecske csemegét. Hogy oltsam a tüzet, muszáj volt újabb adag kecskefinomságot nyomni Zalán kezébe. Remélem, a kecske meg tudja emészteni a papír zacskót! Nem hinném, hogy az első, amit valaha evett.....
Aki türelmes és nyugodt (lásd Zalán) még kengurut is tud kézből etetni. Kár, hogy a helyszín nem Ausztrália, dehát.....you can't have everthing, can you?
Kecskék
És kecskék újra és újra.....
Na ez még jobb kép, mint az előző Zalánról és a kengururól.
Réka is próbálkozott a kenguruknál, kevesebb sikerrel, mint Zalán. Viszont megjegyezte a gondozója (mármint nem Rékáé, a kenguruk és emuk osztoznak rajta), hogy még embert nem látott, aki az emukat ekkora szeretettel kergette volna, mint Réka. Az emuktól mindenki fél, mert úgy néznek ki, mint ha a következő pillanatban durván nekünk akarnának esni emberölési szándékkal. Réka pedig szelíden simogatta volna őket. Az emuk azonban inkább továbbszaladtak.....biztos sokkot kaptak.
A holló nagyon jófej, imádjuk!
Hát igen, a jóbarátokat az ovi/suli sem választhatja el.....
Megkértem a csajokat, hogy ott helyben, az állatkert színes falánál pózoljanak néhány díjnyertes gyanús kép erejéig. Húzták a szájukat és kedvetlenül vonaglottak....Majd beugrott, hogy vidámra is vehetjük a figurát, így kedvükre vághattak pofákat. Mit mondjak, ebben aztán megcsillogtathatták tehetségüket!
Szép nap volt, jó nap volt! Most úgy vagyunk, mint a viccben.
A rendőr talál egy pingvint a városban. Kérdezi a főnökét, hogy mit csináljon vele.
- Hát vidd el az állatkertbe!
Elmegy a rendőr, délután találkozik a főnökével, aki meglepve látja, hogy még mindig ott áll mellette a pingvin. Kérdi a főnök:
- Mit csinálsz? Nem azt mondtam, hogy vidd el az állatkertbe?
- Ott már voltunk. Most cirkuszba megyünk.
Szóval múlt héten állatkert, jövő héten cirkusz!
Ui: Le vagyok maradva beszámolókkal, mint a borravalóóóó....
