Kezdem unni a saját visszaemlékezésemet, inkább már a tervekről írnék, de ha már belefogtam, befejezem (bár nem ez a jellemző rám, hehehe....)
Ősszel, pontosan szeptember elsején megkezdődött az iskola. Ott voltam az évnyitón, bár nagyon sajnáltam a gyerekeket és magamat is. Mennyivel jobb hangulata van az évzárónak! Ha jó a bizonyítvány. Azért az évnyitó is egy tiszta lap, új kezdet, gyerekkoromban kifejezetten szerettem őket. Réka sem szomorkodott, bár új osztályterem, új osztálytársak, új tantónéni, de ő jól vette az akadályokat. Idén heti 3 órában tanulják már a németet, jövőre ez ötre emelkedik és annyi is marad nyolcadikig. Egyelőre a 3 is sok, mert a tudásanyagot folyamatosan görgetik előre (ami egyébként jó) úgyhogy nem tudom, hogy lesz ebből jövőre öt, de biztos felvesszük a tempót.
Jártunk nyílt napon a Járműjavítóban (ahol a vonatokat szervizelik), Gulyásfesztiválon, Tiszaligeti Sportnapokon (ahol először vívtak találatjelző tőrrel). Főztünk a szülői bagázzsal a Tiszaligetben babgulyást szarvashússal , úgyhogy ez is egy pofás kis hónap volt. Egészen addig, amíg anyukám el nem esett kerékpárral és nem került kórházba combnyaktöréssel. Azóta jobban van, de még nem oszlott szét a protézis fekete felhőjének veszélye a fejünk fölül....
Szeptember végén beírattam a gyerekeket a vívó szakosztályba. Tök egyszerűnek hangzik, de egyáltalán nem az a helyzet, mert nem egy korosztályban vannak, gy eljuttatásuk az edzésre komoly összehangolást igényel (3 felnőttét). Sógornőm sokat segít, elviszi Rékát, utána haza is hozza, ha ráér. Ugyan tőlünk negyed óra a vívó csarnok, de nem a város legbiztonságosabb részén van és sötétségben....Egyelőre nincs róla szó, hogy bármelyikőjük abbahagyná eme sportot, bár hogy tehetség dolgában hogy állnak, fogalmam sincs. Csinálják csak csinálják egy pár évig még legalább. Hátha szerelem lesz belőle. Én egyébként azt várom nagyon, amikor egy korosztályban fognak vívni. De mire az eljön, Zalán másodikos lesz vagy harmadikos, Réka ötödik-hatodikos, vagyis nekem már nem kell őket hurcolásznom, elmennek és hazajönnek maguk is, ha még nem ábrándultak ki vagy vesztették kedvüket....
Szeptember végén sor került a leendő elsősök szülői értekezletére. Ebből annyi maradt meg, hogy Zalán csoportjából és az ismeretségi körből sok érdeklődő volt jelen. Hogy ebből konkrétan mennyi a lakcímkártyás vagy mennyi lesz az, illetve egyáltalán kinek célja ide hozni a gyerekét, az egyelőre rejtély. Réka osztályának volt szülői értekezlet, maratoni, valami 2,5 órás....Lényeg: tanulni, tanulni, tanulni.
Zalán órarendje is összeállt a szeptemberre, kedden logopédus, szerdán iskolaelőkészító és vívás, illetve reggel úszás a csoporttal. Egyelőre neki nagyon jó dolga van. Ha majd iskolás lesz, sajnos ez változik némiképp...A Gyuri féle úszást nem folytattuk és már erre nem is lesz mód. Nincs az a munkahely, ahonnan én fél ötre kiérek gyerekestül az uszodába, közben meg Réka eljut haza/edzésre és minden lecke meg is van tanulna. Na mindegy, amiatt is bizonytalan vagyok, hogy ússzon e a suliban tesi gyanánt egyáltalán (Rékánál nem volt kérdés,de az más, ő Egyeske).
Októberben voltunk Ausztriában, vevőket vittünk gyárat látogatni. Nagyon hosszú út volt kisbusszal és fapados is, de azért élmény volt. A házassági évfordulónk is októberre esik, nem volt semmi különös. Az év utolsó két hónapjáról semmi nem jut eszembe az égvilágon.....Novemberről csak az ugrik be, hogy már akkor vettem fél kiló szaloncukrot. :) :) Illetve hogy az ajándékok javát is beszereztem Réka szülinapjára és úgy egyáltalán. Ennek ellenére karácsony hetében került pont az I-re, vagyis néhány ajándék még akkor került beszerzésre.
Az Adventet nagyon szeretem, kedvenc hónapom a december. A suliban nem volt akkora hajtás, Zalán is többet volt szinte itthon mint az oviban. Volt itt hörghurutos, hányós-f...sós járvány, megspékelve némi himlővel, skarláttal, most pedig következik az influenza, hogy ne legyek túlontúl optimista. :) Nagyon szép békés Adventünk volt, igazán, klasszul készülődtünk és várakoztunk.
Milyen év volt? Mindenképpen jobb, mint a 2015. Ahogy így végiggondoltam, egész jó kis év volt. Úgyhogy én most is azt kérem, mint tavaly, hogy legyen olyan évünk, mint a 2016 vagy annál egy hangyabokányival jobb és én elégedett leszek.
