Nem erről kellene írnom, viszont erről tudok.....
Hétfőn voltunk a nevtanban Zalánnal, erről is majd máskor, mert hosszabb lélegzetű a dolog, én meg éppen dolgozom....-nék.
Rékacica tegnap hazabattyogott egy 93%-os matek felmérővel, ebben a félévben ez volt az utolsó. Ő boldog volt és elégedett, én igazából annyira nem lebegtem tőle a föld felett 10 centivel, bár amúgy sem lebegős korszakomban vagyok. Ez volt az a dolgozat, amire egyáltalán nem tanultunk. Igazából nem is készülünk itthon egy ideje, legalább egy hónapja, öt hete, nem is tudom. Mindenki más tanul minden délután otthon, legalábbis a régi ovis csoport tagjai közül, csak mi nem. Olvasnak, matekoznak, németeznek....Meg is van az eredménye bizonyos szempontból, mert az valamennyiőjüknek (4 kiselsős) 100% lett ez a bizonyos utolsó teszt. Rékán meg kifogott az egyik feladat valamely része. Nincs jelentősége, csak elgondolkodtam. Hogy ha ezt nekem valaki mondja tavaly, hogy Réka lecsúszik az osztályelsőségről, sőt talán a top 5-ből is félévkor (fogggalmam sincs még, nem is tudom, lesz e ilyen feleseges ranglista) és lám, nem érdekel....azt biztosan nem hiszem el neki.
Egyrészt mert ugye minden egyéb teszt 100%-ban végződött a csajszinál, szóval azt nem állíthatom, hogy le van maradva, másrészt mert még mindig az a legfontosabb, hogy ő szeresse a sulit. Ne nekem csinálja meg a házit, a szorgalmit. Ha nem akarja, nem csinálja. Jöjjön arra rá, hogy szorgalmit elkészíteni jó dolog, tudni öröm, a tantónéni is nagyon értékeli. Rájött. Igaz, itthonra ez nem vonatkozik, a tehetséggondozó/felzárkóztató ill. a napközis órákra annál inkább. Ott teper és csinálja, úgy fogja vissza a tantónéni, hogy azért minden feladatot nem kell megoldani ám!
Mivel tagozatra készülünk és csak az a jó, valamint nem akarok nyugtatót szedni, hogy vajh bejut e vagy nem.....ezért cél a 100% vagy akörül valahol. Mert a 62-ből csak 31 tagozatos lesz és én azt szeretném, ha hátradőlve , fütyörészve telne az idő a tesztek felett februártól májusig (jövőre). Már tudom, hogy a 100% egyelőre nem ördöngősség, egy jó képességű (tehát négyes) gyerkőc ha odafigyel, simán hozza ezt. Rékának ilyesmit nem mondtunk, csak hogy figyeljen oda minden feladatra, órán is, napköziben is, felmérőn is, ha van ideje számolja át újra, ami nem biztos, hogy jó, aztán ennyi.
Azt már látom, hogy a következő félévben több tanulnivaló vár a leánykámra, nehezedik a tananyag. Én meg majd tovább egyensúlyozom, hogy az eredmények is jöjjenek, maradjon az osztály élvonalában (kétség kívül ott van) és ő is boldog maradjon. Pénteken bizonyítvány osztás, na ilyenünk sem volt még.
