Tavaly a szomszédaink (mellettünk levő családi ház) beköltöztek az addig csak irodának használt házukba. Hoztak magukkal két hosszú szőrű, fehér macskát is. Sokáig hittük, hogy csak egyet, de egyszer kiszúrtuk őket egyszerre az ablakban nézelődni. Cukik. Valahogy olyan lenézően tudnak bámulni, nem ti is tudom, fura....Én inkább a kutyákkal vagyok, tudjátok....
Van egy közös kerítésünk, néhány méter tégla, utána sima drót. Kb....40- 50 méter lehet, sosem mértük. Hogy pontosan melyik szomszéd felelőssége a kerítésről gondoskodni, bevallom, nem tudom, mert ilyen probléma még nem volt, hogy ki kelljen deríteni. Mindegy is. Idővel a szomszéd átláthatatlanná tette a kerítést, amiért elismeréssel tartoztunk nekik. Néhány hónapja azt vettük észre, hogy kivágta mind az átláthatatlan, mind az átlátható kerítést, hogy a macskák átjárhassanak a mi kertünkbe kakálni. Sőt, még térkőből egy macskajárdát is készített, ami a hátsó ajtótól a kerítésig kanyarog. A konyhaablakból térkép e táj nekünk.
Na most ez eleinte csak bosszantott, például télen, mert nem jártunk a kertben. Tavasszal viszont, amikor az én kiskorú gyermekeim kinn fociznak, csúsznak, másnak, piknikeznek, fogócskáznak - némi túlzással a macskaürülék ott figyel mindenütt - ez minimálisan sem vicces. Vagy hogy a virágillatot x egységnyi idő után elnyomja a macskakaka szaga, mert a dögög nem ássák ám el, áááá!. De nem is ez a legrosszabb, mármint a szag, hanem hogy betegségeket is terjeszt.
Nosza, elhatároztam, hogy ez így nem lesz jó, téglával elzártuk a macskák vonulási útját. 2 napon belül belökték a túloldalról az akadályt. Tibi száraz rózsaágakat tett ki, hogy érkezéskor ne legyen kedvük a cicusoknak csak egyszer átjönni. Hiába. Végül a gyerekek egy közös projekt keretében egy fémlemezt szorítottak oda a kerítéshez, legalább 10 téglával megerősítve. Na ezt már a szomszéd sem tudta csak úgy semmissé tenni.
Néhány hete, pont akkor, amikor Rékát elagyabugyálta a barátnője a suliban, illetve másnap, kivonult az alattunk lakó néni teljes rokonsága, hogy a (velünk is) közös kertet rendbe szedjék. Fűrészeltek, metszettek, daraboltak. Jómagam nem voltam lenn, mert mint annyiszor, akkor is a kinőtt ruháikat szortíroztam a gyerekeknek, rakosgattam őket A-ból B-be. Este mesélték a gyerekek, hogy a kerítésvagdaló szomszéd méltatlankodott, hogy ne szórakozzunk már kerítéssel (nem pont így mondta), ne akadályozzuk a macskáit a szabad közlekedésben, micsoda dolog ez. Szerencse is talán, hogy nem voltam lenn, mert a szomszédnéni rokonai csak pislogtak, nem voltak beavatva a helyi szokásokba úgymond, úgyhogy engedelmesen elbontottak az egyébként masszív akadályt.
Én biztos beolvastam volna neki, hogy elhiszem, hogy nem örömmámor neki, ha a saját unokája nem a macskaszarban dagonyázik, ha néhanapján ellátogatnak hozzájuk a gyerekek és kényelmesen relaxálnak a malomkőnyi napernyők alatt. Megérthetné, hogy ezen az oldalon is van két gyerek, mégpedig az enyém (plusz még egy alattunk) és a kert ha nem is kizárólagosan az enyém, tulajdonjogilag és a földhivatalban bejegyzettek szerint, de jogom nincs ahhoz, hogy távol tartsam az ő macskáját? Mégis mit képzel? Teli van macskakakával a kert.
Az esténk akkor azzal telt, hogy macskariasztó teszteket olvastunk a neten illetve vásárlói véleményeket. Elég hervasztó az eredmény, mert ezek az uh-s macskariasztók nem működnek a többség szerint. Ami beválik, az egy harapós kutya - de azt nem hozhatok ide - egy másik kandúr, aki elég erős ahhoz, hogy senkit ne engedjen itt portyázni és a légpuska. Na nem, ez utóbb nem játszik komolyan, nem bántanám én azokat a szép cicákat, dehogyis. Nem az ő hibájuk. Sőt, macskát sem szándékozok ide hozni, sem kandúrt, sem lányt.
Végül abban maradtunk, Tibi és én, hogy több akadályt nem emelünk, mégiscsak jobb a békesség. Egyébként is itt ürít másik 2-3 macska, nem elfér még kettő? Hát simán. Éljenek a macskák! Éljen az illatos kert! Hát most mit lehet tenni? Ha valakinek ennyi esze van, pontosabban olyan észjárása, aminek a puszta végiggondolására elszégyelném magam, nem hogy ki is kérem magamnak, hogy a macskáim nem sz...rhatnak a szomszédnál....Hát mit lehet mondani? Mihamarabb költöznénk, egy okkal több.
UI: Ez a szomszéd egyébként az, aki Réka születése után nem sokkal átcsöngetett, majd az indulattól eltorzult arccal megkért bennünket, hogy az ő házuk elé még véletlenül se parkoljuk az autónkat, csakis a saját házunk elé. Nem kedves? Képes volt ezért átcsöngetni.....Már akkor nagyon a szívünkbe zártuk.
Van egy közös kerítésünk, néhány méter tégla, utána sima drót. Kb....40- 50 méter lehet, sosem mértük. Hogy pontosan melyik szomszéd felelőssége a kerítésről gondoskodni, bevallom, nem tudom, mert ilyen probléma még nem volt, hogy ki kelljen deríteni. Mindegy is. Idővel a szomszéd átláthatatlanná tette a kerítést, amiért elismeréssel tartoztunk nekik. Néhány hónapja azt vettük észre, hogy kivágta mind az átláthatatlan, mind az átlátható kerítést, hogy a macskák átjárhassanak a mi kertünkbe kakálni. Sőt, még térkőből egy macskajárdát is készített, ami a hátsó ajtótól a kerítésig kanyarog. A konyhaablakból térkép e táj nekünk.
Na most ez eleinte csak bosszantott, például télen, mert nem jártunk a kertben. Tavasszal viszont, amikor az én kiskorú gyermekeim kinn fociznak, csúsznak, másnak, piknikeznek, fogócskáznak - némi túlzással a macskaürülék ott figyel mindenütt - ez minimálisan sem vicces. Vagy hogy a virágillatot x egységnyi idő után elnyomja a macskakaka szaga, mert a dögög nem ássák ám el, áááá!. De nem is ez a legrosszabb, mármint a szag, hanem hogy betegségeket is terjeszt.
Nosza, elhatároztam, hogy ez így nem lesz jó, téglával elzártuk a macskák vonulási útját. 2 napon belül belökték a túloldalról az akadályt. Tibi száraz rózsaágakat tett ki, hogy érkezéskor ne legyen kedvük a cicusoknak csak egyszer átjönni. Hiába. Végül a gyerekek egy közös projekt keretében egy fémlemezt szorítottak oda a kerítéshez, legalább 10 téglával megerősítve. Na ezt már a szomszéd sem tudta csak úgy semmissé tenni.
Néhány hete, pont akkor, amikor Rékát elagyabugyálta a barátnője a suliban, illetve másnap, kivonult az alattunk lakó néni teljes rokonsága, hogy a (velünk is) közös kertet rendbe szedjék. Fűrészeltek, metszettek, daraboltak. Jómagam nem voltam lenn, mert mint annyiszor, akkor is a kinőtt ruháikat szortíroztam a gyerekeknek, rakosgattam őket A-ból B-be. Este mesélték a gyerekek, hogy a kerítésvagdaló szomszéd méltatlankodott, hogy ne szórakozzunk már kerítéssel (nem pont így mondta), ne akadályozzuk a macskáit a szabad közlekedésben, micsoda dolog ez. Szerencse is talán, hogy nem voltam lenn, mert a szomszédnéni rokonai csak pislogtak, nem voltak beavatva a helyi szokásokba úgymond, úgyhogy engedelmesen elbontottak az egyébként masszív akadályt.
Én biztos beolvastam volna neki, hogy elhiszem, hogy nem örömmámor neki, ha a saját unokája nem a macskaszarban dagonyázik, ha néhanapján ellátogatnak hozzájuk a gyerekek és kényelmesen relaxálnak a malomkőnyi napernyők alatt. Megérthetné, hogy ezen az oldalon is van két gyerek, mégpedig az enyém (plusz még egy alattunk) és a kert ha nem is kizárólagosan az enyém, tulajdonjogilag és a földhivatalban bejegyzettek szerint, de jogom nincs ahhoz, hogy távol tartsam az ő macskáját? Mégis mit képzel? Teli van macskakakával a kert.
Az esténk akkor azzal telt, hogy macskariasztó teszteket olvastunk a neten illetve vásárlói véleményeket. Elég hervasztó az eredmény, mert ezek az uh-s macskariasztók nem működnek a többség szerint. Ami beválik, az egy harapós kutya - de azt nem hozhatok ide - egy másik kandúr, aki elég erős ahhoz, hogy senkit ne engedjen itt portyázni és a légpuska. Na nem, ez utóbb nem játszik komolyan, nem bántanám én azokat a szép cicákat, dehogyis. Nem az ő hibájuk. Sőt, macskát sem szándékozok ide hozni, sem kandúrt, sem lányt.
Végül abban maradtunk, Tibi és én, hogy több akadályt nem emelünk, mégiscsak jobb a békesség. Egyébként is itt ürít másik 2-3 macska, nem elfér még kettő? Hát simán. Éljenek a macskák! Éljen az illatos kert! Hát most mit lehet tenni? Ha valakinek ennyi esze van, pontosabban olyan észjárása, aminek a puszta végiggondolására elszégyelném magam, nem hogy ki is kérem magamnak, hogy a macskáim nem sz...rhatnak a szomszédnál....Hát mit lehet mondani? Mihamarabb költöznénk, egy okkal több.
UI: Ez a szomszéd egyébként az, aki Réka születése után nem sokkal átcsöngetett, majd az indulattól eltorzult arccal megkért bennünket, hogy az ő házuk elé még véletlenül se parkoljuk az autónkat, csakis a saját házunk elé. Nem kedves? Képes volt ezért átcsöngetni.....Már akkor nagyon a szívünkbe zártuk.
