Amikor ide költöztünk, említette az Eladó, hogy ebben az utcában vér szokott folyni a parkolóhelyekért folyó küzdelem során, majd meglátjuk, bolondok az emberek. Nagyon nem izgattuk magunkat, mert abban a szerencsés helyzetben voltunk/vagyunk, hogy van garázsunk, szóval aligha kényszerülünk arra, hogy az utcán parkoljunk. Egyébként is, egy full felújítás előtt álltunk, úgy , hogy még a szétverés szakaszában be is költöztünk, úgyhogy érdekelt is bennünket a parkolási status quo. Meg aztán hittük is, nem is, elvégre vannak az életben nagyobb problémák, mint holmi parkolóhely egy zsákutcában. Vagy ki tudja?
Múltkor A., aki nem itt lakik az utcában, de itt dolgozik, leparkolta az autóját valahol az utca végében, mint minden reggel. A. elég nagy szájú nő, de a szimpatikusabb fajtából származik, szóval olyasvalaki, akit kedvelek, mert mindig megmondja a véleményét, akkor is, ha az a másiknak valószínűleg nem fog tetszeni. Én nem ilyen vagyok, én inkább nyelek, meg szemet húnyok, meg jobb a békességel, max csöndesen puffogok. Szóval A. jófej, maradjunk annyiban.
A. leparkolt, ám mivel még nem jött el a 8 óra, gondolta, rágyújt egyet, közben végiglapozza az instáját az autója mellett táborozva, ilyesmi. Perceken belül az egyik szomszéd, L. megközelítette, hogy nem állna-e arrébb az autójával pár métert, mert akkor könnyebben lehetne elférni mellette...mondjuk a többi autónak, ilyesmi. Mire A. talán éppen formában volt, talán még túl korán volt, de azt találta mondani L. nek, aki nyugdíjas, hogy azért ő nem fogja beindítani az autóját a méregdrága üzemanyag árak mellett, hogy L. autója jobban elférjen, elfér az így is. L. -lel nem ápoltak egyébént mostoha viszont, nyáron megkínálta körtével.
Meghallotta mindezt F., aki hasonló L. hez, mert nyugdíjas is és szomszéd is. F. kissé élesebb tónusban kérdőre vonta A.t, aki az utcában dolgozik, nem itt lakik és még nem nyugdíjas egyáltalán, hogy minek jár ide autóval, ha látja, hogy itt mindig rengeteg autó áll, szinte egyik a másik hátán. Miért nem jár busszal? A. picit berágott szerintem - nem tudom, de ahogy ismerem, igen - rágyújtott aznap az ötödik cigijére, nagyot szippantott belőle, a gyújtó picit megremegett a kezében és azt felelte, hogy hát azért. Azért, mert 2 éve, amikor elkezdett újra dolgozni, még nem tudott 100m sem menni anélkül, hogy ne kellett volna leülnie, szóval kocsival járt mindenhová, autóval járt dolgozni is. Mert ő ilyen beteg volt, szóval érhető, hogy hanyagolta a buszt, mindenki megértheti. L. és talán F. kevésbé volt átitatva empátiával, gondolom, mert L., aki pont szomszédtunk mit talált mondani, sosem találnátok ki. Megkérdezte A.-t, hogy az euthanáziára gondolt-e akkoriban és most, mert az mindent megoldott volna.... Komolyan ezt mondta. Nem biztos, hogy akkor váltottak szót életükben először, de hogy utoljára, az valószínű. A. -val olyasvalami történt, ami ritkán esik meg, nem tudott erre mit mondani, a csikket eléggé el nem ítélhető módot L. lába felé pöccintette a pocsolyába (amúgy nem, csak így képzelem el), majd sarkonfordult, hogy felvegye a munkát. Azóta is emlegeti, hogy vannak emberek, akik a jobb közlekedés érdekében mások halálát kívánják, hát milyen világ ez??
Ez megtörtént, valós események alapján, egyenesen A. mesélte.
Azt már viszont álmodtam, ami a következő történetem. A munkahelyemmel volt a helyszín, vagy valami ilyesmi. Valahol egészen máshol volt az irodánk egyébként, egy méretes tárgyalóban voltunk, hatalmas bőrfotelek terültek el az ovális asztal körül, felettünk ezer lámpa és csillár. Megbeszélést tartottunk, de ott is valami szünet lehetett. Nagyon pipa voltam,mert a főnököm felvett egy másik kolleganőt mellém, egy fiatal szőke nőt, ceruzaszoknyában és idegesítő vinnyogó hanggal. Ráadásul olyan tudálékos volt, hogy mindig mindenbe beleszólt, én meg csak pislogtam, hogy ahhoz képest, hogy próbaidős, hogy tud ennyit sipítozni, okoskodni. Aztán itt kiesett az álomból egy darab és csak arra emlékszem, hogy az én munkámat szedi darabokra a nőszemély, elemez és kritizál, mire elszakadt a cérna, én átlendültem az asztal felett, vad dühömben neki akartam esni, hogy megtépjem a haját és közben olyanokat üvöltöttem, hogy te repedtsarkú .... szóval csúnya szavakkal illettem. Mielőtt elérhettem volna, felébredtem. Az biztos, hogy nem akarok új kolleganőt....
