Réka ma 10 nap kihagyás után ismét mehetett oviba, csaknem 100%-ban felgyógyult. (Üres is nélküle a ház....) Nem volt gond a visszailleszkedéssel, két barátnője is várta a csoportszoba ajtajában és egymás szavába vágva azon vitáztak, hogy melyikük barátnője is pontosan a Réka? Ez, gondolom, hizlalta a leánykám máját és örült is a viszontlátásnak, mert elfeledkezett mind a kikísérésemről, mind a puszimról, amihez pedig ragaszkodni szokott. Ahogy meglátta a lányokat, megszűntem létezni. :)
Zalán orra folyik, de étvágya és kedélye a régi....én meg....hát majd csak megmaradok.
A hétvégénk csendesen telt. Én többnyire küzdöttem az influenza által még mindig uralt gyomrommal, halmoztam a vasalni valót, mert neki látni nem volt sem kedvem, sem erőm.....Illetve vasárnap egy picit kidugtuk az orrunkat a napsütésbe. Mielőtt tettünk volna egy körsétát M. mamáék körül (Réka nyeregben) megtekintettük a baromfiudvar népességét. Igazából az előző nap született kisbárányt szerettük volna elkapni egy pillantásra, de arra nem volt esély. Nem baj, mert a gyerekek a pár hetes (?) nagyobbacska báránynak is örültek, amíg visításukkal azt is el nem ijesztették, be az ól mélyébe....
Közben Réka hisztériás rohamot kapott, hogy anyát mindjárt megtámadja az a hatalmas fiú pulyka és végez vele.....Pedig ártalmatlan jószág volt az, ha rút is, csak a tyúkjai körül ugrabugrált, mint egy tollgombóc. Végül egyáltalán nem fordult ellenem, ami persze jó, mert régen volt részem sprint futásban, talán csak a gimiben és akkor sem tyúkszaros talajon, ami lássuk be, nem gyenge nehezítés lehet.
És akkor a képek:
Kissé elhamarkodottan ígértem meg Rékának vasárnap reggel, hogy előkaphatjuk a bicajt a "sufniból", olyan szépen süt a nap.... Igazából az tényleg szikrázóan sütött, abban nem volt hiba és még szél sem fújt, de hűvös volt. Nem baj, csakis ott és arra sétáltunk, ahol sütött a nap. Csak semmi árnyék!- ez volt a nap jelszava. :)
Réka második próbálkozása volt idén a kerékpárjával, és máris sokat fejlődött, immáron szinte teljesen egyedül hajtja. Lejtőnek felfelé kell még neki némi támogatás, de nem jellemző. Fura érzés is volt sétálni a bicajozó lányom után, megint valami új....
Néha hátranézett, hol totyorognak az ősök.....
Az Evezős csárda parkolójában tesztelhette a járgányát kedvére.
Ez itt már Zalánom, a gombócorrú.
Megint Réka, a csatos - nincs a lakásnak egyetlen olyan szöge sem, ahol legalább egy hajcsat vagy hajgumi ne állomásozna legalább átmenetileg. Hát ezt akartam, hajcsatokat, most élvezhetem.
Zalán, a könyvmoly (tiszta anyja....)
Na jó, néha megharagszik....
De aztán újra szent a béke....
Ugye, gyerekek?
