2010. július 30., péntek

Tőlem tanulta és tőlem aztán nem tanulta

Apa csilli-villi, oxigénnel dúsított (???), cseresznye ízű ásványvizet vett a kánikulában rátörő kínzó szomjúságában. Nem bírt mind a 7,5 decivel, 1-2-t hazahozott üvegestül. A palack ott csücsül előttem a vacsoraasztalon. Életemben ilyet még nem láttam és ittam, így kellő tisztelettel csodájára járok, nézegetem az üveget, forgatom az ujjaim között, számolgatom az E betűket....Réka figyelget, egyszer aztán megszólal.

- Anya, ki ne borítsd, mert nagyon mérges leszek. Nagyon mérges....

(Ezt tőlem....)


Ahogy elhaladok az asztal mellett, véletlenül lesodrom Kati babát. Az menthetetlenül lefejel a szőnyegre. Réka rosszul lesz.

- Ó, jaj....jaj.....Kösz szépen , anya!

(Ezt is tőlem....)


Sétálni indulunk, végigkérdezem rutinból a szokásos kérdéseket, melyek közül az utolsó:

- Nem kell pisilni? - mire Réka nagyon lazán:

- Majd az utcán pisilek.....

(Ezt nem tőlem....)


A játszótéren pisilni vonulunk a hinták "árnyékába". Gatya, bugyi le, ügyesen belecsüccsen a tenyerembe és termel, ahogy kell. Segítségemet így köszöni meg.

- Köszönöm, anya, aranyos vagy.

(Ezt tőlem...)


Ebédünket költjük Rékával a konyhában, amikor Zalán váratlanul felsír az ágyikójában. Pár falattal később sem csitul az oákolás, sőt, fokozódik, ígyhát hátralököm a széket és felállok.

- Megyek, megvígasztalom Zalánt.

- De előbb mosd meg szépen a kezed! - szól utánam Réka.

(Ezt is tőlem....)


Csillapíthatatlan sárgadinnye éhség vesz rajtam erőt, úgyhogy reggeli után rögtön elügetünk a közeli gyümölcs diszkontba. Ott zsákmányolunk ezt és azt, majd valahogy a kosarunkba kerül egy zacskó KUKI. Az a puffasztott és sós kukorica izé, amelyet egyébként pont a második tulajdonsága miatt Tibi száműzött az étrendünkből. (M. mama meglepte Rékát párszor vele korábban). Én megveszem, mert Réka annyira szépen kéri, nem tudok ellenállni a tekintetének. Réka alig bír magával, már az úton ki akarja bontani és nekiállni felfalni, de nem engedek. Itthon ráveti magát, majd megkérdezi.

- Anya, ennek mi a neve?

- Kuki. - mondom gyanútlanul.

- Kuki? Hm, igen, apáé is ilyesmi....olyasmi.... - tanulmányoz közelről egy kuki darabot....

(Ez sem tőlem tanulta....)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!