Noszóval. Veszek egy mély lélegzetet és a gépbe verem, mindazt, amit gondolok és tapasztalok mostanában Rékával kapcsolatban. Nem tökölök és mérlegelek, csak kiírom magamból, hátha akkor evidens lesz egy szempillantás alatt, hogy hol a gubanc.
Kezdem ott, hogy Réka számomra pici korától fogva is olyan "álomgyerek" volt. Hasonló kifejezést (mintagyerek) a doktornéni fogalmazott még meg rajtam kívül, amikor Rékám olyan 1 éves lehetett, nem emlékszem pontosan. Talán nem kell magyaráznom, hogy ez mit jelent. Mindig minden egyszerű volt vele, ritkásak voltak a hisztik, visszagondolva, mai szemmel nézve egyenesen nem is voltak...Egy sor dolgot korábban (vagy jóval korábban) elsajátított, mint a kortársai, kedves, édes, aranyos gyerek volt, akivel boldogság volt minden nap, sehol még csak híre nyoma sincs a konfliktusnak.
Mindezt nem azért írtam le, mert mára kiábrándultam belőle a problémák fényében, és nem szeretném, mert természetesen ugyanúgy szeretem, mint totyogós korában, ha nem még jobban. Egyszerűen csak az jut eszembe, hogy hogy jutottunk el és mikor a jelenig a tökéletességből....Nyilván van ebben jócskán élettani dolog is, más egy két éves gyerek és egészen más egy csaknem 4 éves, értem én. De akkor is....
Három évesen került óvodába, először közösségbe Anya nélkül, különösebb beszokatás nélkül. Hogy ezt hagytam, hogy belementem, hogy ne lehessek ott vele az első napokban, hiba volt, nagy hiba. És bár a múltkor egyik ismerősöm megsértődött, amikor a régi óvodát kritikával értem (én kértem elnézést...), én ma is azt gondolom, hogy összességében ami ott abban a Katica csoportban folyt, azt nem szabad lenne, nem szabadott volna engednie a az óvoda vezetőjének ill. a helyi óvodák irányításának. Egészen más okokból bár, de a csoportot tavasszal, még a "tanév" vége előtt megszüntették.
Réka tavaszra talált barátokat két kisfiú személyében, ennek ellenére nem szerette az óvodát, hallani sem akart róla, hogy ott aludjon, nem állt szóba a két óvónővel, amit nem is igen csodálok. Visszagondolva, ma már nem hagynám, hogy végigjárja az évet, egészen a nyári szünetig, talán már márciusban ki kellett volna onnan emelnem. Nem tettem és ez lehet, hogy megint hiba volt.
Ősszel nagy lelkesedéssel kezdte az új ovit, bár érdekes nosztalgiát táplált a régi iránt. Ahogy eddig, ősszel is ugyanarra a játszótérre jártunk, ahová eddig, ugyanabba a "régi ovis" közösségbe. És bár "pártfogói", pl. Karina már iskolások lettek, Réka vágyott volna a társaságukra, ahogy a két kisbarátjáéra is.... Azzal a hírrel, hogy Katica csoport már nincs is, nem tudott mit kezdeni.
Azt hiszem, amilyen pechünk volt a régi oviban az óvónőkkel, annyira szerencsések vagyunk az újakkal...(mondom ezt óvatosan, és bízom benne, hogy 3 év múlva ugyanez lesz a véleményem) Réka második nap ott aludt az oviban, állítólag elsőként alszik el a mese alatt, ami számomra kész döbbenet. Az én nem alvó lányom....Egész nap csicsereg, kacag, jókedvű és vidám kislány. Ezt mondják az óvónők is. Soha nincs vele semmi baj. És mégis én azt érzem, hogy valami nem stimmel. Csak nem tudom, hogy mi.
A tünetek: Iszonyúan anyás lett. Én vagyok az istene. Ragaszkodik hozzám, jár utánam, mindenhová velem jön. Ritkán alszik el nélkülem, ritkán alszik a saját ágyában. Éjszaka gyakran álmodik rosszakat. Nagyon igényli, hogy játsszak vele minél többet, rosszul viseli a konfliktusainkat. Már arra is vigyázok, hogy fel se emeljem a hangom, ha valami gubanc van, annyira érzékeny. Kiegyensúlyozatlannak tűnik. Minap az ovi ajtóban álltunk és egyik kisbarátnője mellettünk elsuhanva elejtette az a megjegyzését, hogy "nem vagy a barátom", mire Réka szívszakajtó zokogásban tört ki....Apától eltávolodni látszik, szemtelen és szófogadatlan vele. No ami a szófogadást illeti, abban velem szemben sem sokkal jobb....Soha semmi nem jó, amit kérek tőle, bármin képes hisztit kiverni. Általában a fiókból elővett harmadik harisnyát hajlandó felvenni reggel és ha nem rózsás a bugyija, hát összedől a fél világ. Itthon rosszul eszik, az óvodában általában jól. Bármilyen kimozdulást az ovis csoportszobából nehezen kezel. Azt is, ha az egész csoport torna órára megy, azt is, ha bábelőadásra vonulnak le valahová. Felzaklatja minden olyasmi, ami a hétköznapok üteméből kizökkentik. Elmondása szerint nem szeret óvodába járni, soha nem akar óvodába járni. Mert itthon akar lenni, itthon velem és Zalcsikával. Akivel mellesleg ritkán képesek ezt a bizonyos együttjátszást megvalósítani. Az oviban általában ovit rajzol, az érdekesség kedvéért a régit, ami egyszintes volt és sátortetős (vagy valami olyasmi). A mostani két szintes és lapos tetős. Ha emberábrázoláshoz jut, rajzai nagyon hiányosak, messze az ő szintje alatt állnak. Az oviról keveset, szinte alig-alig mesél. Ezért vágyom arra sokszor néha, bárcsak be lenne kamerázva Big Brother módra a Manó csoport is és látnám, mit csinálnak egész nap csoport szinten és mivel foglalatoskodik az én Rékám napközben?
Mit akartam még?!
Ja, ha már torna óra. Valamennyi különóráját lemondtuk, a hittant és az angolt el sem kezdte, a FitKid-re (torna) egy alkalommal elment (ma sem értem hogyan), többet sem. Úgy sem, hogy beugrottam az oviba négy órára, hogy együtt sétáljak le vele a tornaterembe. Ám Rékának esze ágában sem volt a tornára menni, akármennyire is jól érezte magát az első alkalommal. Vidáman ugrándozva közölte, hogy nemnemneeem, ő nem tornázik, haza akar jönni.... Nekem úgy tűnt, hogy tényleg örül, hogy söpörhet haza és végre velünk lehet. És mivel a különóra nem erőszak, nem kötelező, max. egy jó lehetőség, idén nem élünk vele. Majd jövőre hátha több és nagyobb kedve lesz hozzájuk.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Kiírtam magamból, de nem lett evidens semmi.....
