Ma felmondott a takarító néni a cégünknél. Illetve úgy általában mindenhol. Hetente egyszer takarított nálunk és én úgy tudtam, márciustól nyugdíjas lesz, már alig várta. Mellette eldolgozgatott volna, amennyi belefér az idejébe….Erre ma kiderült, hogy amíg szabin voltam, fogta magát és felmondott. Jövő héten utazik Németországba, ahol takarítani és mosogatni fog, szabad idejében pedig varrogatni. 60 évesen. Nem hihetetlen?
Nem nagyon emlékszem, mit írtam a húsvétról, de a lényeg, hogy nyugisan, békésen eltelt. Egyetlen fiaskóm a konyhában a második számú kaláccsal ért, melyet buktatésztából dagasztottam és sütés előtt kalácsformába pakoltam. Erre a kis túróval töltött gombóckák bazira váratlanul túlzottan megdagadtak – én nem is értem, lehet túladagoltam valamit??? De nem…. Zalán fiam, amikor benézett a sütőbe, ahol a kalács sült, a hasát fogta nevettében, és közölte, hogy hat hatalmas csöcs sül a sütőben. Értelmiségi gyerek, az látszik, nem? Egyébként a hasonlat fájóan pontos volt, mert a kalács folyamatát tekintve úgy kelt, hogy először felfelé tört, majd meggondolta magát és sütőformából kifelé bukott, így tényleg viccesen festett. Még szerencse, hogy a fahéjas kalácsom zseniális lett, nem kellett a kardomba dőlnöm. Húsvét utáni kedden elszántan levágtattam a konyhába, hogy igenis sütök egy húsvéti kalácsot, de annyi kaját találtam konyhaszerta, kamraszerte, hogy ezt gyorsan átgondoltam. Majd a hétvégén. Esetleg. Addig egy fél disznó kucorog a hűtőben a sonkáját szorongatva.
Háttt a gyerekek jól vannak, köszönik szépen. A hétvégén kifejtették, hogy még mindig jobb volt a Hunyadin, mint most az új kégliben. Hálátlan, büdös kölkök. Rékának Ravak csepp alakú kád kell (ha láttok ilyen mini kádat , szóljatok, szerintem már nem gyártják) és Zalán is nehezményezi, hogy a lenti fürdőszoba még nem zuhanyzásra kész. A többi kifogásukra, mert egynél nem álltak meg , nem emlékszem, olyan jelentéktelen volt.
Kedden csodaszép nyárias napunk volt, tollasoztunk az utcán, amit imádok, a gyerekek bicikliztek, görkoriztak, ilyenek. Nagyon nyugalmas itt. A tavaszt is sokkal jobban érzékeli az ember, mint egy utcával arrébb. De tényleg. Hamarosan kertészkedésbe vágok, veszek egy halom virágföldet és sok szép virágot, illetve elhozom hozzánk anyukámat, hogy segítsen, hová milyen virág való, ebben nem vagyok nagyon profi sajnos....
A gyerekek nagyon élvezték a tavaszi szünetet, bár rövidke volt, kedden este biztattam őket, a kis elszontyolodottakat, hogy még egy hónap és itt a május elseje, hurrá, hurrá ,vele a hosszú hétvégével. Valahogy úgy érzem, ők már a nyári szünetre is készek lassan. Vagyis nem, ÉN vagyok kész a nyári szünetre.
Ma bátor voltam és kerékpárral mentem dolgozni. Kb. 20 perc, olykor emelkedővel, lejtővel, rosszabb úttal, jobb úttal, lámpákkal, zebrákkal, kerékpárúttal...Van itt minden. Nem esett jól sem oda, sem vissza, ezen picit elkeseredtem, de talán lesz ez még másképp is.
Glettelés és festés várat magára, tegnap sem jöttek a srácok és ma sem, nem is hívtak. Csak azért nem bosszankodom, mert ha jöttek volna sem csiszolná Tibi a parkettát a héten, határidős munkája van. Valamit ki kell találnom, mit csinálok, ha kész leszünk az első ütemterven 3-4 hónap után és végre lesz nappalink. Hogy leiszom magam az olyan kis semmiségnek tűnik ahhoz képest, amit majd érezni fogok....
Holnap már csütörtök, ez is remek hír. :)
