- Zalán, nem kell neked pisilni? - tudakolom dél tájban pelenkátlan MiniDaliámtól, miután sokadszor is ellenőrzöm és nem tévedés: ma még a bili nem látott semmilyen folyadékot. Szóval a gyerek vagy ki fog száradni, vagy....
- Nem, nem kell. - veti oda hanyagul, ahogy elhalad mellettem.
- .......És ez biztos?
- Nem kell. Már pisiltem.
- Pisiltél? És hová? Ugye nem a szőnyegre? - dülled a szemem teniszlabdányira. Bár igazából a szőnyegnek tök mindegy. Vért és verítéket nem sajnálva átsikáltam cirka egy hónapja az egészet. Három ujjamról még a bőr is lejött, hogy a körmeimről ne is tegyek említést. Lenn a kertben a slaggal fél óráig öblítettem ki belőle a habot, végül tiszta is lett, mint a patyolat. Erre tegnapelőtt Zalán fiam egy egész pohár 100%-os almalevet locsolt a kellős közepébe puszta jóindulatból. Tartósítószer nem lehetett a cuccban. Ezt onnan tudom, hogy akármilyen technikával is suvickoltam és itattam fel az almalét, másnap este Tibi a kanapéra roggyanva megjegyezte:
- Olyan kaka szagot érzek...mi ilyen büdös itt????? - És ez egy érzékeny pontom. Ha a háztartásomban valami büdös, azt igen nehezen viselem idegekkel. Amikor viszont rávilágítottam, hogy járt a szőnyeg az almalével, Tibinek sem volt több kérdése.
Szóval itt tartottam:
- Ugye nem a szőnyegre?????
- Neeem, ide. - vezet ki Zalán az erkélyre.
- Ide???? - mutatok egy miniatűr tócsára.
- Aha.
- Dehát...ide nem szabad. Nézd meg, lefolyt az utcára, a szomszéd teraszra, mindenhová.... - persze nem engedem, hogy kihajoljon a korláton túlra, hogyisne, bár ő mászna szorgosan.
- Nem baj, nem baj. - von vállat Zalán és otthagy magamra a tócsával.
Délután szóltam a szomszédoknak, hogy a közös kukát leápoltam Domestos-al, mert baromi büdös maradt a legutóbbi (mai) ürítés után. Gondolkodtam, hogy megemlítem, némi Zalán pisi is dekkol az erkélyükön....de végül hallgattam.
