2015. augusztus 28., péntek

Utóirat

Volt az a rossz megérzéses bejegyzésem. Na, ha nem is tört ki általános katasztrófa és mindenki jól is van, azért rossz az történt. Bő fél órát zokogtam ma a vécén. De túlélem! :)

Végre péntek!



Tegnap nagyon különös napom volt. Vagyis nem is annyira maga a nap volt fura, hanem ahogy éreztem magam. Délelőtt ritkán tapasztalt, de annál erősebb nyugtalanság vett rajtam erőt. Mint amikor az emberlánya államvizsgázni fog. Vagy valahol fellépni. Vagy most közlik, hogy valami sorsdöntő esemény merre dől elő, felvesznek az egyetemre, kirúgnak az állásodból, terhes vagy vagy nem vagy az.... Ám semmi ilyen témának még az árnyéka sem volt sehol. 
 
Tisztára megijedtem. Rossz előérzet, mint amikor az ember lelkében elindul egy gondolat, hogy valami rossz fog történni. Vagy legalábbis valami lóg a levegőben és az nem jó. Ittam reggel egy teát, arra fogtam, hogy talán az pörgetett fel a lámpalázas állapotomba, de amióta ősz van (hehe....) minden reggel iszom egy pohárral, mégsem leszek tőle hiperaktív mókus. Még Tibit is felhívtam, hogy minden oké? Gyerekek egyben, ahogy ő is?...igen. Végül elmúlt magától valamikor kora délután, maradt utána némi gyomorfájás (soha nem fáj a gyomrom, max idegi alapon.), amit sok folyadékkal le igyekeztem fojtani....
 
Hogy mi volt ez, rejtély. Mindenesetre ma már jobb.
 
 
Éssss végre péntek. Egyetlen feladatom van még hátra a "Nagy Iskolakezdő" projektből, kisikálni a tolltartót nem figyelve Réka sikolyaira a háttérben, ugyanis megtiltott minden tisztításra irányuló cselekvést, mondván, hogy akkor eláznak a matrincák a tolltartó belsejében. Dörmögtem volna én a bajszom alatt, hogy minek ragasztotta oda őket, de valahogy nem volt kedvem.
 
Tegnap volt a próba a suliban, versmondásilag, négyen mondanak tán két verset, hát majd meglátjuk. Biztosan ügyesek és cukker-mukkerek lesznek. De hogy tavaly még ott sorakoztak az elsősöknek kitett padokon, mint fecskék a dróton (fekete-fehér madár az is, szóval pipa)  idén pedig a többiekkel együtt már ácsorognak az évnyitón az elsősök mögött, hát....na jó, ettől annyira nem lettem paff...de tényleg repül az idő.
 
Várhatóan szerda magasságában vár majd ránk egy maratoni szülői értekezlet. Órarenddel és minden egyéb tudnivalóval. Jaj, erről jut eszembe, Rékáék jövőre is ugyanabban a teremben maradnak, ahol elsőben voltak. Ennek örülök, mert az a suli legszebb és legnagyobb terme. Annyi változás lesz, hogy immáron nem lejtős padokban ücsörögnek majd kettesével, hanem asztaloknál-székeknél négyes csoportokban. Tibi mesélte, hogy a falakon már ott virít a szorzó tábla és minden okosság, amit másodikban illik majd elsajátítani. Szép tanévünk lesz, remélem! (Persze, a tagozatos dolgozatos második osztály, mindig kész habostorta.....)
 
Zalán cicának kandúrnak is kell majd szemle ovis cuccok dolgában, szegény gyereket egészen elhanyagolom....De gondolom, a szekrényben megtalálok majd mindent rendben. Ovis zsák, torna zsák, ágynemű, lepedő, fogkefe (az nem a szekrényben lesz, megvettem már az újat) váltószandi....Még ma csekkolom, hiányzik e valami. Jövő héttől 8-ra járnak oviba Tibivel a tervek szerint, hát kíváncsi leszek. Én a magam részéről a fél 9-et is értékelném, de vastagon.