Ma hallottam a hírekben, hogy megkezdődött a tankönyvek kiszállítása az iskolákba a 2018 2019 tanév jegyében....Ennek már nagyon vészjóslóan szeptember szaga van, pedig még július van. Igenis nyár van és javában vakáció. Ugyanezen a napon, vagyis ma, megküldték a tantónénik, hogy mi minden kell a másodikosoknak a suliba. Persze szülői presszióra, mert az elsőgyerekes iskolás anyukákat már furdalta a kíváncsiság. Én annak idején találtam listát a boltokban, utánanéztem a neten, megvártam a szeptembert, de így tutibb, mert van egy lista.
Tegnap újabb mini céges buli volt 4 óra után (naná, majd munkaidőben....) Újabb rekord döntés történt bevételileg, meg hát egyesek visszajöttek szabiról, mások meg készülnek elmenni. Kicsit érzékenyen érintett, hogy elém tettek egy sonkás pizzát, míg mások finom gyros tálat ettek, de nem érdekes, kaptam Gösser sört és a pizza is friss volt.
Mától pedig szabin vagyok, ami nem tölt el valami frenetikus eufóriával, mert nem utazunk sehová, de biztosan jó lesz és szép lesz. Aztán majd karácsonykor megint jövök két hét szabira, az még jobb lesz. Főleg ha valami csoda folytán esik majd hó is.
Beütött a nyavalyás kánikula, aminek az egyik legfontosabb következménye, hogy eddig a héten még nem főztem. (De holnap már fogok) és szinte folyamatosan megy a légkondi, hiszen a gyerekek itthon vannak. A kutyát késő este sétáltatjuk, konkrétan 10 óra után, amikor már egy lélek sincs az utakon és a kutya is be van tojva, mert meglepően sötét van, úgyhogy nem rohan és rángat, mint Frakk a Károly bácsit, hanem óvatosan, gyanakodva oson a lábam mellett. Egy darabig.
Kaptam ajánlatot egy balatoni panzióból, saját strandos, a kutyát is fogadják....De egy fél ajtó és két három redőny ára, úgyhogy nem megyünk.
Megint volt két baráti látogatónk egy héten belül. Egyik sem dicsért semmit a kéglin, ami nem baj, mert nem azért voltak nálunk egészen.... ellenben az egyik megjegyezte, hogy szabálytalan a vízmelegítőnk (a csilli villa vadonatúj fürdőszobából ez ragadta meg, ami egyébként nem is igaz), a másik meg inkább kerekített tetejű ajtókat tett volna be , ha már kicseréltük az ajtókat és megkérdezte, hogy nem gondoltunk e erre. "Nem, ba...meg...."- akartam mondani, de nem mondtam én semmit, hagytam, hogy Tibi megnyugtassa, hogy nem. Ahogy öregszem, egyre jobban utálom az embereket, és szeretem a kutyákat. Engem elkeserít, bár lassan mulattat az, ahogy a környezetünk fogadta ezt a lakás vásárlás történetet. Ismerek embereket, akik panelban élve felhúztak egy 50 milliós házat és állítom, azok nem tapasztalnak ilyeneket. Nem fogy el körülöttük a levegő. Mi ezt a nyomorult házrészt újítgatjuk, erőn felül, hitel nélkül, 10 év múlva kész is lesz....vagy nem....és ez valahogy annyi mindenkinek fáj, hogy az döbbenet. Na mindegy. Biztos csak arról van szó, hogy nagyon ronda a kégli ,csak mi túl vakok vagyunk és ezt nem látjuk.
Más nincs, úgyhogy megyek, nézem a Keménymagot. Szép hetet mindenkinek!
