A szállodában dupla ágy, egy ágyazható kanapé és egy fotelágy várta a vendégeket, azaz fajin kis családunkat. Természetesen egyetlen éjszaka nem lelt el, hogy mindenki a számára kijelölt/általa lestoppolt/ fekvőhelyben töltötte volna el azt. Réka, ahogy itthon, Sümegen is bevackolt volna közénk, ám a két ágy (valamilyen okból két lábon gurulós fajták voltak) engedelmesen befogadták Rékámat maguk közé, túlzott vendégszeretettel, hogy őkelme csapdába esett madárkának érezte magát. Hol az én ágyamon, hol Tibién aludt, hol keresztben. Egy reggelen úgy ébredtünk, hogy a kölkök a mi ágyunkban, Tibi Rékáéban, én pedig Zalánéban töltöttük az éjjel jelentős részét.
Kedd hajnalban félálomban letapogattam Rékát, aki éppen mellettem feküdt és konstatáltam, hogy lázas. Nyomban kipattantam az ágyból, felütöttem az internetet és kikerestem a helyi gyermekorvosok elérhetőségét. 2 db is volt belőlük. Amelyik rendelt is azon a héten, 9 óra magasságában felhívtam. Nagyon kedves volt az asszisztens, 11 órára kaptunk időpontot. Reggel nurofen, reggeli, de csak nekünk, a gyerekek inkább ittak, antibiotikum, gyógyszeradagolás, szemcseppek, félkómában mese a tévé előtt.
11 előtt nem sokkal összeszedtük magunkat és bár negyed órai sétára volt a rendelő, autóba vágtuk magukat.
- Mi az a jel a műszerfalon? - kérdeztem könnyedén Tibit, mert valami szokatlan világított rajta sárgán. Tibi gyakran megjegyzi, hogy amikor az autós iskolában a műszaki részt vettük én hol voltam, biztosan amőbáztunk Móni barátnőmmel. Tényleg vannak dolgok, amiket én nem tudok követni. Azt viszont már én is nagyon megtanultam, hogy azon a nyavalyás műszerfalon bármi hibajel kigyullad, az csak egyet jelent. Pénzt. Nem keveset. Nem befelé, kifelé.
- Ajajj....az az akku. Le fog merülni. - sáppadt le Tiborom képletesen.
Hát nem nagyszerű? Mikor legyen probléma az autóval, ha nem 300 km-rel arrébb az otthonunktól? Amikor nyaralunk. Teljesen egyértelmű.
A gyermekorvosi rendelőt könnyen megtaláltuk. Üdítő érzés volt, hogy teljesen üresen tátongottt. Na jó, később csatlakozott hozzánk még egy anyuka a kisfiával. El is méláztam, hogy mennyit kínlódunk mi a saját rendelőnkben, folyton tömegnyomor van, doktornéni überhiper leterhelt, kisebbség is van bőven...Lám, ha itt élnénk Sümegen....lám Dunántúlon ez is jobban szervezett. Ekkor beszólítottak bennünket. A rendelőben egy - szerintem - bőven nyugdíjas koron túl leledző doktornéni várt bennünket szúrós tekintettel. Érdekes, mert a neve alapján egy fiatal orvost vártam, ehhez képest ez egy matróna volt szinte. Ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy egészen másfajta stílusa volt, mint amit Réka (és én) megszoktunk itthon és hirtelen értelmet nyert az üres váróterem. Hiszen ez egy törzsőrmester doktornéni! Hogyállsz, gyereide, degörbevagy, nyújtsdki, mitcsinálszmár, miértvagyzavarban letolássorozattal "bűvolte" el Rékát, aki a vizsgálat végére el is sírta magát, rendhagyó módon. Úgy kellett megvigasztalnom.
Aztán jöttem én, hogy milyen antibogyót írjon fel, mit szokott szedni Réka? Mert hát allergia szempontból nem mindegy. Hát izé....felkészületlenül ért a kérdés, sajnos nem emlékeztem hirtelen az összesre. Illetve két dologgal tudtam segíteni a vén banyának, a Cedax baby beugrott és hogy még egy fajtát kapott, de hogy mit....Erre meg én voltam a hülye, hogy ezt hogy lehet nem tudni. Mondtam neki kínomban mosolyogva (majd' elsüllyedtem), hogy Réka eddig 3x kapott antibogyót emlékeim szerint, ebből 2x a Cedax baby hozta helyre....Végül - hogy milyen megfontolásból, nem tudom, rejtély - felírt egy egészen másfajta antibiotikumot, ugyanazt, amit Zalán kapott az ügyeleten szombaton. Az már hab volt a tortán, hogy az sem jutott eszembe, milyen szemcseppet szokott felírni az orvosunk, az F betűs még élt emlékeimben, de más nem, csak hómező. Gondolta magában, ez az anyuka ritka idióta Sümeg szintjén. :) Réka menekülésszerűen távozott, amiért meg is kapta a gúnyos megjegyzést a doktornénitől. Mi követtük.
Két házzal arrébb állt a gyógyszertár. Bevonultunk családilag.
- Hát nem akar sikerülni ez a nyaralás? - nézett rám együttérzően a patikus hölgy, mire én egy pillanatra egészen idióta értetlen képet vágtam. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem gondolatolvasó, csak a recepten kiszúrta a "Szolnok" szócskát, illetve van rutinja bőven a kisgyermekkel nyaralókkal kapcsolatban....
Így telt hát nyaralásunk első napjának első fele, ami kőkeményen semmi másról nem szólt, csak a pihenésről és kikapcsolódásról.
Folyt.köv.
