Tervben volt ismét Sümeg, esetleg Siófok vagy Balatonlelle...Végül egy bővített családi nyaralásra Balatonlellét vettük célba július végén.
1. nap - Tibi két héttel az indulás előtt még nem tudta eldönteni, hogy autópályán menjünk e célállomásunkra, vagy Kecskemét-Dunaföldvár átszelésével közelítsük meg a Balatont. Sőt, igazából indulás előtt 10 perccel sem volt biztos semmi. Ami egyébként jellemző ránk. Pedig akkor már beleéltem magam, hogy autópályán fogunk tépni, vadul a légkondis autóban, kényelmesen, gondtalanul. Amikor aztán Kecskeméten találtam magam cirka 40 perccel az indulás után, persze már tudtam, hogy "sima" utunk lesz.
Enyingnél (ahol már érezni véltük a Balaton illatát...vagy az valami már volt???) megtorpantunk egy-két fagyira, de egyébként gond és eseménytelen utunk volt, szerencsére. A gyerekek, mint mindig, nagyon jól bírták az autóutat, anyjukra ütnek valószínűleg, szeretnek kocsikázni. Nem volt nyafi és könnyzápor, sem hiszti, talán csak azt az egyet nehezményezte Réka, hogy az autóban igen nehézkes rajzolni....Most, hogy belegondolok, egyetlen egyszer nem nyavalyogtak, hogy mikor érünk már oda?? Ott vagyunk már? Rendes gyerekek, no. Jövőre meg sem állunk Székelyföldig. :)
Életszínvonalunk viszont zuhanni látszik, idén először nem szálloda várt bennünket három vagy négy csillaggal, félpanzióval, hanem a Temető utcában egy családi ház. Az igaz, hogy töredékáron. Tibi ki volt bukva, hogy hogy lehet ilyen nevet adni egy utcának, amikor a googlemap szerint sehol semmi sírkő és temető. Amikor aztán békanyarodtunk az utcába, amit Tibi zseniális érzékkel szinte azonnal megtalált nagy Balatonlellében, egy amolyan mindent elmondó "összenézéssel", szótlanul nyugtáztuk, hogy a Temető utca mégsem véletlenül kapta ezt a nevet. Node bánja kánya! Elvégre a ház nem a temető mellett állt és nem is rá nézett (hanem valami csinos elhagyatott ipari telepre).
A családi ház, amit nyolcadmagunkkal kivettünk 6 napra, némileg elmaradt a várakozásaimtól, mint állapotban, mint tisztaságban, mint szagban. Ez utóbbi, ahogy teltek a napok, alább hagyott szerencsére...de igyekeztem mindezen felülemelkedni, hiszen nem beköltözni szerettünk volna egy életre, inkább csak éjszakai szállást találni a házban, meghúzni magunkat arra a köztes időre, amikor éppen nem csavargunk valahol vagy a Balatonban ázunk.
Még aznap délután-este kiruccantunk a partra, hogy szétnézzünk, hol is fogjuk tölteni az elkövetkezendő napokat. Nem kellett nagyon megerőltetnem magam hogy lássam, micsoda pancsit fognak csapni a gyerekeim a part bármely strandján....
Tennék fotókat, de az első nap Tiboromnak nem jutott eszébe kamera után kapni.
Folytköv.
