Hát ez is egy felejtős hétvége volt, mintha nem is létezett volna, ami a lelki feltöltődést illeti...Nem vagyok jó passzban mostanában. Egyszerűen nem tudok megújulni, lerázni a nyűgjeimet. Olyan vagyok, mint egy öreg tyúk, aki csak kárál és folyton sötéten látja a dolgokat. Az igaz, hogy mindig történik is valami, ami miatt lehet parázni, de arra még nem jöttem rá, hogy csak én érzek így vagy ez minden korombelivel így van e. Szerintem nem.
Szombaton anyu nővérét látogattuk meg, mert nemrégiben kórházba került. Na hát ez is egy külön történet lenne, mert nem tudta mozgatni a karját, erre a sürgősségiről egy az egybe visszaküldték, egyetlen szuri vagy infúzió nélkül. Borzasztó.....Nem tudtam nem arra gondolni, hogy lemondtak róla, meghalni küldték vissza. Persze Anyu is velünk tartott.
A nagynéném egy idősek otthonában él már évek óta, de most az állapota rosszabbra fordult….Bevallom, én kimenekültem a szobájából Rékával együtt, bár ő még maradt volna. Utána jót bőgtem a parkolóban….Megrázó volt látni őt úgy……. Amíg én az egereket itattam, közben a gyerekek az autó mellett ücsörögtek az árnyékban, nem értettek semmit, Fornettit eszegettek. Amikor elfogytak a könnyeim, sétáltunk egyet a környéken, aztán hamarosan anyu is kijött és ő persze erősebb, mint én, úgyhogy egész vidámnak tűnt vagy inkább tartotta magát…
Mekiset ebédeltünk, bár vettünk sült csirkét is, jól esett, pont tojtam a diétámra. Rájöttem, hogy ez a négy hét „önsanyargatás” azért elég fárasztó volt lelkileg is.... Azért remélem, nem kezdek most négy hét zabálásba, bár szerintem nem mozogva , nem zabálva is visszaszedném ezt az árva 4 kilót….
Ma (vasárnap) elmentünk vásárolni, aztán reggeliztünk, majd nekiültünk tanulni. Szombaton csak a németet néztük át Zalánnal , úgyhogy maradt a matek és a magyar vasárnapra….Voltak könnyek és hiszti, „ én nem csinálom”…..hát ez is baromira leszívja az energiámat. Tollbamondásból egy oldalt kellett diktálni a gyerekeknek gyakorlásként. Sokat szenvedtünk a testrészes szóanyaggal, nem akarásnak nyögés a vége, az tuti.
Közben Réka kikéri magának, hogy nem tanulok vele…..meg van sértődve. Nem érzi szegényke a törődést. Egyelőre ez a csak kikérdezős módi nem működik, általában amikor kikérdezem a tananyagot, még nem tudja igazán. Na mindegy, majd alakul ez is.
Főztem babgulyást és szilvásgombócot….közben a Magyar Vágtát néztük fél szemmel. Vagy inkább negyeddel. Egész jól sikerült a gombóc tésztája. Nem nagy wasistdas, szerintem az a titka, hogy a krumplit ne héjjába főzzük, hanem megpucolva és amikor a tésztát kidolgozzuk, a krumpli már hideg legyen. Illetve a tésztát nem érdemes / szabad újragyúrni, szóval a szabásnál észnél kell lenni.
Este megnéztük a tévében a Hajnal Tímeás magyar filmet, egész jó volt, bár a végén már táskákat csomagoltam, pakolásztam…Este 10-kor pedig már ágyba zuhantunk.
Ja és akkor a 19. nap - felújítás, ha már ez a cím.
Ma volt itt a főmufni - tervező és kivitelező főni - valamit susmusoltak valami szakemberrel és ez utóbbi jóvá hagyta a rendszert. Szerdán jön vissza a gázóra, aztán még valaki hoz valami papírt, szombaton pedig a víz is eljut valahogy a kazánhoz. Ezek a szép tervek, aztán meglátjuk. Picit azért megnyugodtam, hogy talán még a fagy beállta előtt is lesz itt fűtés forró zuhany. Amíg élünk, remélünk. Vagy valami ilyesmi.
