Nem vaklárma!

Rékát mostanában Tibi hozza és viszi az oviba, mivel ugye Zalán még lábadozik itthon velem, még mindig többnyire gatya nélkül. Az előbb felhívott Réka az irodából, hogy elmeséljen egy sor dolgot, például hogy kapott Happy mííílt a Mekiből és hogy választott hozzá ajándéknak egy tolltartót, rózsaszín fedéllel és matricákkal, amit már ki is színezett. Beszélgettünk még erről és arról, megtudtam pl. hogy lencsegulyás volt az ebéd bolognaival..... elmeséltem, hogy milyen jót ebédelt Zalán a sajtos csirkémből, amit annyira szeret....majd hirtelen rákérdeztem, hogy mi újság a kis fogával.

Mire lazán közölte, hogy az bizony.....KIESETT. 

KIESETT !

Nem akartam elhinni. Golflabdányira dülledtek a szemeim és egy pillanatra meg sem tudtam szólalni. Annyira abban a hitben éltem, hogy még bőven van idő "felkészülni" erre, hogy ez még odébb van. És derült égből villámcsapásként egyszer csak közli, hogy már ki is esett a bal alsó egyeske. Milyen jó, hogy tegnap este vetettem még egy utolsó pillantást a teljes fogsorára. Próbálom jól megjegyezni, hogy sosem felejtsem el. Nem mintha ez olyan égbekiáltó fontos lenne....de mégis az. 

Réka lazán kezeli az ügyet, nem kever sok szentimentalizmust a témába. Úgy nyilatkozott, már nagyon örül, hogy megszabadult ettől a fogtól, most legalább nyugodtan tud harapni. Na tessék! Egyedül azt fájlalja, hogy a fog nincs meg (szerintem ebéd közben egyszerűen megette bolognaistul mindenestül), így aztán mit fog tenni a fogtündérnek a párna alá????? Megígértem, hogy majd tárgyalok a fogtündérrel és valahogy biztosan meg fogunk egyezni. Elköszönés előtt közölte, hogy a MÁSIK foga is mozog, a jobb alsó egyeske. Megőrülök.......:) 

Szóval pontosan 5 év és 9 hónaposan az állás: 20 tejfogból 19 a szájban, egy ismeretlen helyen tartózkodik. 

Vaklárma....vagy nem

Tegnap este Réka a fürdőkádban ázva, egészen közönyösen odavetette nekem, hogy mozog az egyik foga. Merthogy sajnálatos módon ráharapott a villára. Ezt már a Balatonnál is elejtette nekem és akkor nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Egyrészt, mert biztos voltam benne, hogy Kata kebelbarátnőjét utánozza, akinek immáron 6 foga minuszban van (azt nem tudom, hány pluszban) , másrészt, mert megnéztem ama jobb alsó egyest és némi túlzással állíthatom, hogy be volt be-to-noz-va az ínyébe. 

Most sem igazán izgattam fel magam a híren, mígnem lefekvés előtt, mese helyett (az elmaradt egy elég csúnya hiszti miatt, nem érdekes) ki nem kunyeráltam Rékától, hogy hagy vegyek már egy icurka-picurka pillantást arra az Egyeskére. Hozzányúlni persze nem engedett, de nem is volt rá szükség. Ránézésre láttam, hogy azzal a foggal valami nem stimmel. Nem úgy és ott áll, ahol kellene neki. Ahol eddig a számára kijelölt helyet kijelölték neki odafenn. 

Nem is tudom leírni, milyen érzés volt. Megható. Kedvem lett volna bőgni. Nemár! Nálunk is elkezdődne a fogváltás???? Hirtelen felindulásból az összes fogát összeszámoltam, nem találtam többet sehol oldalanként 5 db-nál. Réka előtt kiterítve hevert vagy 3-4 fotóalbum. Míg ezekkel kapcsolatban kotyogott valamit, én nem láttam mást, csak azokat a szépséges, cuki-muki kis cápafogait, tejfogacskáit....egyre párásabb tekintettel.

Aztán lehet, hogy úgy járunk, mint tegnap négy hónapos korában, amikor hirtelen elkezdte tömni az öklét a szájába és brutál módon nyáladzani, mint egy veszett kutya....Mire mi elkönyveltük, hogy szegénykének biztosan jön a foga. Aha. További 6 hónap és 2 hét múlva meg is jelent az első tejfog Réka (leánykori nevén Popi) ínyén.

Na, Bea, mit szólsz ehhez? :))