Félbehagyott bejegyzések az elmúlt napokból
Hétfő
Zalán visszatér...
Ma este 10-ig tanultunk, mivel Zalán az 5-8 óra közötti időszakban NEM kezdett el vagy fejezett be sok feladatot, pedig lett volna mit.... Hármast kapott idegen szöveg olvasásából, amin mélyen fel volt háborodva. Vigasztaltam, hogy felsőben nem osztályozzák az olvasást – mivel feltételezik, hogy mindenkinek megy. Mivel hiányzott a fogalmazása kedden ,szerdán kapott egy egyest, ami aztán végképp kinyiffantotta és elvette a kedvét mindentől. Este, utolsó lehelettel még ezt a fogalmazást is pótoltuk. Hátha eltűnik az az egyes….eddig nem volt ilyen jegye és erről sem gondolom, hogy korrekt. Mindegy.
Rékával töriztünk, majd kémiáztunk….szerintem kémiából megint nincs képben, nem készült eléggé, de fene tudja, azért este 8-re elfáradt és még akkor kezdtük a kémiát….elem molekula, vegyület molekula. Nem nehéz anyag, de K. néni, aki a kémia tanár eddig még mindig meglepetést okozott minden dolgozat. Mivel ez most online lesz, most sem várok mást…..
Eléggé el vagyok keseredve, hogy ahhoz képest amennyi energiát fektetünk a tanulásba, nem nagyon van látszatja, bár ezen Réka megsértődött. Én nem tudom értékelni, ha 1 max 2 négyesnél több lesz neki, bocs. Ha eddig mindig könnyedén volt kitűnő. Persze nagy kettő az ötödik, még a hatodik is, mint a hetedik…..Én nem emlékszem saját gyerekkoromban ekkora terhelésre, igaz, mi csak oroszt tanultunk idegen nyelvként, azt is inkább jelképesen általánosban, gimiben húztunk bele.
Magyaráztam neki egész évben, hogy májusra el fog fáradni, tanácsosabb stabil jegyeket szerezni a tanév során, ne az utolsó hetekben kelljen idegbajban javítani. Hát pedig az lesz. Nyűgösen, fáradtan, fásultan küzd majd, már amennyire küzdelem az , amit ő csinál, de mindegy. A május 10 utáni 3-4 hét pedig megint nagyon gyötrelmes lesz.
Viszont ötös lett a német tz, aminek örültem, bár genitiv is volt benne, amiről szó sem volt, át sem ismételtük, mindegy ide is, megvan és kész. A matek tz-ről még nincs hír, de a hétvégén sok hibával dolgozott , hirtelen nem láttam a heti egy külön matek tanár varázsütéseit a munkáján. Bízom benne, hogy azért az ötös meglett, utólag láttam a feladatsort, nem volt nehéz…
Kimondhatatlanul sóvárgom a tanév vége után, legyen vége már. Legyen béke már, legyen vége már. Erőm és főleg az idegeim végén járok….
CSÜTÖRTÖK
Fáradt voltam egész nap. Reggel bringával tekertem dolgozni, de négy körül elkezdett szakadni az eső, úgyhogy Tibi inkább értem jött, a bringát hátrahagytuk és elrobogtunk vásárolni ezt és azt az Aldiba. Hogy az milyen jó buli volt! Vettünk zöldséget , gyümölcsöt, valami napelemes lámpát, cserepes mentát és petrezselymet, csokit.
Este hívta a házidoki Tibit, hogy lenne Moderna oltás, elfogadja-e. Rábólintott, majd megkérdezte, hogy viheti-e a feleségét is. Hát nem egy drága ember? Valószínűleg hívtak volna engem is, már sosem derül ki. Hirtelen zavarba jöttünk a Modernától, mert mindenre számítottunk kb. , csak erre nem, de nem volt kifogásunk ellene, ellenérve vagy bármi. Örültünk, azt hiszem, már akkor is, hogy végre jut valami, sorra kerültünk és rá két hétre nagyjából védettek leszünk.
Péntek
11-re mentünk, hajszál pontosan érkeztünk a rendelőbe, pedig mindig késünk mindenhonnan. Már ki volt töltve a nyomtatvány, a beleegyező nyilatkozat, ami rosszul töltöttem ki, egy bizonyos gyógyszer miatt krónikus betegnek számítok. Hát oké. Ahhoz képest nem kaptam meg semmivel sem hamarabb az oltást, mint a makk egészséges férjem. A doki mondta, hogy bocs a szúrásért, de én nem éreztem semmit a világon. Kinn kellett ücsörögni még negyed órát és annyi volt. Amíg letelt a negyed óra, húsz perc, kibámultam a rendelő ablakán - mindegyik tárva - nyitva volt, sütött a nap és fúj a szellő. A szomszéd telekre a rendelő mellé felhúztak egy vadiúj családiházat. Amikor legutóbb erre jártunk,még csak az alapok voltak, ha jól emlékszem, most meg ott feszített a ház.....és nem gondoltam semmire, csak ezt a vityillót bámultam. Nem lett allergiás reakció, semmi, de ahogy telt a nap, egyre jobban érzékeny lett az oltás helye. Estére már kimondottan fájt, ha felemeltem a karom vagy az oltás környéként megérintettem. Olyan fáradtnak is éreztem magam, álmosnak, de hogy ebből mennyit magyarázok be magamnak, nem tudom. Nehéz hét volt....
Este hajnali fél egyig Réka félbehagyott lovát festettem. Kapott egy olyan számozós festős képet, de húsvétkor nem fejezte be és ami azt illeti nekem sem sikerült péntek éjjel, de már alakul.
Szombaton újra kirándulni mentünk a Pilisbe, de azt majd holnap mesélem el.