Hókifli és 6 tepsi lekváros linzer abszolválva. Nagyon finom lett, a gyerekek nem győzik kilopkodni a konyhaszekrényből. Pedig felülre tettem őket, két hatalmas kacsasütő jénai tálba. Mindig meghallom a tál csörömpölését, amikor éppen csennek. Ma még vár rám egy tepsi zserbó elkészítése, bár hajnalban bevillant, hogy nincs itthon szódabikarbóna, abban fürdettük Rékát himlő idején....szóval vagy várok holnapig (vagy holnaputánig) vagy keresek egy receptet ohne szódabikarbóna....
Szóval még mindig Réka szülinapjánál tartok, második kör a négyből a zsúr volt az ovis pajtikkal. Idén nem csináltam nagy fejtörést abból, kit hívjunk meg, kit nem, ez nehezebb dió volt tavaly, pikkpakk kiosztottunk 11 meghívót, utánam az özönvíz alapon. Ha tesók is csatlakoznak a bulihoz, számíthattunk egy - számunkra - tekintélyes számlára a játszóháztól, de majdcsaklesz valahogy alapon nem érdekelt a dolog. És igazam volt, mert végül összesen 9-es sorakoztak fel a bulin, vagyis extra díjat már nem kellett fizetnünk, hurrá!
A szülinapi zsúrt hirtelen felindulásból péntekre terveztem. Tibi figyelmeztetett, hogy nem fog tudni segíteni, munkanap a péntek...Így sem bántam, lefoglaltam a december 13-át. Pislogtam, hogy "péntek13-án" lesz a csajszi bulija, de teljesen gyerekbarát hely a játszóház, gondoltam, talán túléljük valamennyien....
A zsúr napján persze még Zalán durván bárányhimlős volt, tele pöttyökkel, de legalább már panaszmentesen, sem láz, sem viszketés. Viszont még fertőzött simán. Előző nap késő este szereztem Zalánnak "bébisittert" egy nagykorú unokatesó + keresztanyu formájában, addig sejtelmem sem volt, hová teszem őkelmét.
Délután 4-kor kezdődött volna a zsúr, három órakor telefonáltam Tibinek, hogy készen állunk a transzferre, jöhet, várjuk szeretettel (és türelmetlenül). Nem futott be sem negyedkor, sem félkor, sem háromnegyedkor. Lenn toporogtam a pöttyös Zalánnal a kapuban, a fagyban, amikor háromnegyed 4 után nem sokkal érkezett Tibi maxi gázzal majd satufékkel a ház elé. Olyan pipa voltam, hogy a vérnyomásom az egeket verdeshette. De volt még mélyebb, autóba zuttyanva derült ki, hogy a torta még nincs sehol. Nagyszerű!
Délután 4-kor kezdődött volna a zsúr, három órakor telefonáltam Tibinek, hogy készen állunk a transzferre, jöhet, várjuk szeretettel (és türelmetlenül). Nem futott be sem negyedkor, sem félkor, sem háromnegyedkor. Lenn toporogtam a pöttyös Zalánnal a kapuban, a fagyban, amikor háromnegyed 4 után nem sokkal érkezett Tibi maxi gázzal majd satufékkel a ház elé. Olyan pipa voltam, hogy a vérnyomásom az egeket verdeshette. De volt még mélyebb, autóba zuttyanva derült ki, hogy a torta még nincs sehol. Nagyszerű!
Attól tartottam, Réka nagyon zabos lesz, amiért szinte utolsónak hozzuk el az oviból, amikor már lassan minden vendég a játszóházban nyújtogatja a nyakát, hol az ünnepelt??...Rajtam tölti ki minden mérgét, amire végképp nem volt szükségem. Szerencsére inkább csak nem értette, hol voltunk ilyen sokáig. Majd jött a négy órás dugó a belvárosban, így röpke negyed órát késtünk a saját bulinkról, ami miatt mélységesen szégyelltem magam, még ha nem is tehettem róla. Viszont ez látszólag senkinek sem tűnt fel, a játszóház és felszerelése nyitott volt és rendelkezésre állt, szóval dúlt a buli, volt tehát esküvő menyasszony nélkül is....
Maga a zsúr egyébként klassz volt, bár Réka két cimborája nem jött el a meghívottak közül, hiányolta őket szegénykém. Én meg....valahogy végig nem voltam képes kiheverni a bulit megelőző megpróbáltatásokat, gépiesen tettem a dolgom....Fotóztam, majd lemerült a kamerám, videóztam, bár nem nagyon voltam képben hogy kell. A srácok azért jól mulattak, a torta is klassz volt és finom (vanília sok gyümivel a tetején). Fél 7 után , amikor az utolsó kis vendég is elköszönt, kicuccoltunk a játszóház elé a padra ezer csomagunkkal. Egy órát vártunk ott a fiúkra. Másfelet, ha jobban belegondolok. Közben nem jutott eszembe a válóper, mert áldott jó természetem van. Inkább az, hogy KELL NEKEM IS EGY AUTÓÓÓ! Az volt a legjobb, amikor hazaértünk és Réka végre kibonthatta az ajándékokat, befalhatta farkas étvággyal a torta maradványait velünk együtt.
Így telt hát Réka minden bizonnyal utolsó játszóházas szülinapja. Jövőre kiöregszik onnan, remélem, meg is unja. Következett vasárnap a családi buli és kedden az ovis szülinap, amelyekről teszek majd képeket, ha lesznek.
Godot-ra Apára várva
Így telt hát Réka minden bizonnyal utolsó játszóházas szülinapja. Jövőre kiöregszik onnan, remélem, meg is unja. Következett vasárnap a családi buli és kedden az ovis szülinap, amelyekről teszek majd képeket, ha lesznek.
Réka mulat
Játékjátékjáték
