Vívós karácsony - a kicsik

Pólóátadás 

Fel is vehetem akár...persze....

Csipet csapat, ha hiányos is

Az én boci sütimmel, gondolatban már a toaletten....

Edző nénivel, E.-vel a két kis palánta

Sisakok

Készségfejlesztés ON

22. nap

Tegnap éjjel ledöntött a torokfájás, nagyjából egyik pillanatról a másikra. Úgyhogy éjszaka nem sokat aludtam. Remélem, nem lesz súlyosabb az állapotom karácsonyra. :) Le is fújtam a kókuszkocka (leánykori nevén kozák sapka) elkészítését, bár van némi hiányérzetem, mert a két aprósüti (hókifli+linzer) és a bejgli mellé szokott lenni még valami igazán finom. Eredetileg mézes-krémest terveztem, de mikor Tiborom sorozatban a negyedik süteményre is finoman fintorgott, úgy döntöttem, mégis a kókuszos mellett kell letennem a voksom, az mindenki kedvence a bővebb családban. Mondjuk, a zserbó is, csak itthon azt rajtam kívül senki meg nem eszi. Én nem is értem, komolyan....

Szóval most pihenek, illetve az ebédhez még hiányzik a krumplipüré/petrezselymes krumpli, az készül és korábban már kisütöttem a napokban félredobott linzertésztából a kis sütikéket, úgyhogy komplett a kép. De nem vagyok normális, az biztos, mert már a szilvesztert fontolgatom, hogy kell majd finom sajtos pogi és tiramisu és esetleg aranygaluska, mert sok a kimaradt dióm, mellé egy jó babgulyás, vagy legalábbis gulyás. Szóval az agyam az csak pörög, nem tud leállni.

A gyerekek tök jól érezték magukat tegnap a vívóknál. Igaz, mindent csináltak csak nem vívtak, de ettől még utolsónak távoztak az én kis drágáim. Volt csocsó és pingpong, ugribugri, torta és süti. Igazából házisüti két féle volt, küldtem én és még valaki sütött. Kaptak a gyerekek egy-egy klassz kék pólót, rajta fehér vívósisak, nagyon klassz. Fotók is vannak, de még a kamerán, majd teszek, ha letöltjük őket. 

Tegnap otthagytam egy kisebb vagyont a DM-ben. Oké, anyunak is vettem egy sor dolgot, néhány ajándékot és akciós volt az Elmex fogkrém, a vitaminok meg drágák, de akkor is morogtam a bajszom alatt, hogy mennyit ér a fizetésem....Hát nem sokat. Nagyon csillogott a szemem, mert olyan gumicukros vitamint zsákmányoltam, amiben Omega 3 is van. Hurrá. Itthon derült ki, hogy a cucc gyakorlatilag ehetetlen. Képzeljetek el egy sima, jámbor gumicukrot, amibe a gyártáskor véletlenül némi pirított máj és valamennyi nyers halkonzerv vegyült. Egy gyártási hiba, amit felettébb könnyű elkövetni, ugye? Szóval hányinger a cucc. Réka úgy elkeseredett, hogy el is sírta magát, mert alapból kedveli ezt a vitamint. Én nem tudom, ki eszi meg ezt, csak elszánt felnőtt, vagy perverz étvágyú gyerek....

Mit akartam még írni? Megvan. Ráértemben próbáltam alakítani Réka különóráinak végtelen listáján. Mert ez mégiscsak hallatlan.

vívás                                               heti 4
szolfézs + hangszeres óra                 heti 3
rajziskola (pénteken)                       heti 4  
karaktertánc (tesi órának számít)     heti 1
dráma (régi tantónénivel)                heti 1
fonalgrafika (szerdánként ofővel)     heti 1
atlétika (tesi órának számít)            heti 2
--------------------------------------------------------
összesen - TG (tehetséggondozó) órák nélkül:  16 !!!

Feltéve, hogy kérek a második félévre igazolást, hogy vívó órára jár a lány rendszeresen, elhagyható lenne az atlétika és a tánc. Ez heti 3 óra mínusz lehetne. Fel is vázoltam ötletemet leánykámnak, mire azonnal sűrű könnyhullatásokba fogott, hogy a táncot semmiképpen nem hagyja, brühühüü. De az atlétikának lőttek. 3 tantermi tesi és 4 vívás mellett két atlétika és egy tánc kicsit sok a jóból. Nem is testnevelés tagozatos suliba jár, de mégis. :) Szóval egyelőre marad a tánc, az igazolást meg kikérem a vívóktól. Marad 14 különóra, ami még mindig durva. Persze csalókák a számok, hiszen ebből 5-6 kreatív foglalkozás, a többi tesi, tehát semmiképpen nem padban görnyedős. De akkor is. 

Hát nem készült el a kókuszos süti, bár többször fontolgattam, hogy legalább a tésztáját összedobom, de nem vagyok csak 80%-os, úgyhogy leszavaztam magam. Viszont aludtam egy jót délután a karácsonyfa mellett a félhomályban, ami minden pénzt megért....

21. nap

Reggel természetesen késve indultam E.-hez, aki a pszichológus. 15 perccel 8 óra előtt még itthon kapkodtam. Annyira jellemző. Valahogy úgy el tud röppenni 10-15 perc, hogy fogalmam sincs, hogy az hová lett. Lehet, hogy ilyenkor valami ufó magával ragad és visszapottyant 15 perc múlva? Csak az lehet. Szóval, amikor elköszöntem Tiboromtól, ő nevetett, hogy 8 órára pont az utca végéig fogok eljutni...célzott ezzel arra, hogy alaposan el fogok késni. Telibe találta a valóságot, mert 7:59-kor értem a Petőfi út végére, ahonnan még legalább 5 perc a "rendelő"....És még pirosat is kaptam, plusz fogalmam sem volt, hová megyek...mindegy, gyorsan odataláltam, sehol nem volt már egy lélek sem a folyosókon. Bekopogtam a nyitott ajtón és tádámmm....5 perces késéssel célhoz értem.

Tulajdonképpen, ha visszagondolok, kb. 3x ennyi mesélnivalóm lett  volna neki, mint amennyi szűk 1,5 órába belefért, olykor ugrottunk is egyik témáról a másikra, egyik gyerkőcről a másikra. Újabb időpontot mégsem kértem. Valahogy eszembe sem jutott, mert úgy jött ki a helyzet, hogy Zalán szempontjából annak már nem lett volna értelme. Az én kis lelkecskémnek lehet, hogy jót tett volna, de az már más kérdés. Meg aztán nem is tudom, jó ötlet e az én lelkemet kinyitni valakinek, aki eddig a gyerekemmel foglalkozott. Még a végén azt gondolja, te jó ég, ennek van gyereke?? És rögtön kettő?  :)))

Meglepetésemre, támogatta az ötletet, hogy Zalánt Réka iskolájába írassuk. Ezen csodálkoztam egy némileg, mert tavaly nem ez volt a helyzet. Persze ugrunk egy tanévet, nem hat évesen kezdi a sulit, hanem bő hét, ami egészen más helyzetet teremt. Megdicsért még egy és két dologért, javasolta, amit mindig is, hogy legyen erősebb és karakteresebb az apa figura, Zalán érdekében. Hát majd valahogy beszélünk erre Tiborommal. Említette, hogy ha egy családban erősebb az anya figurája, szigorúbb, mint az apa, az több szempontból sem előnyös és számos dolog félre csúszhat, nehézkesebbé válhat akár a felnőttkorban is. Ezen elgondolkodtam. Nyilván én nem tudok automatikusan "elgyengülni", ha a túloldalon légüres tér van. Ha érthető, mire gondolok.

Egész jókedvűen jöttem ki, mint még soha, mert megint megerősítést nyertem, hogy Zalánnak jó helye lesz Rákóczis berkekben. Főleg, ha két, számára fontos emberke is osztálytársa lehet. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy nem állt rendelkezésre ott helyben még 1,5-2 óra. :)

Innen bevettem magam még néhány üzletbe, az egyik helyen nyomban ott is felejtettem a sapkám...de meglett, még idejekorán észbe kaptam. Beszereztem egy utolsó adag szalogcukrot ( kb. 40 dkg-ot a legfinomabb Stühmer-ből), aztán itthon várt a töltött kápi kivitelezése. Igazából egész gyorsan összedobtam, 1 kg húsból készült, az más kérdés, hogy aztán órákig rogyogott és rogyogott, fenséges illattal megtöltve a lakást és a házat. Zalánt utolsó nap már nem vitte óvodába édesapja, Réka viszont még megküzdött egy utolsó tanítási nappal, ami egyébként filmnézéssel illetve az egy órás műsoruk előadásával telt. Fél 3-3 körül értünk haza, ahol még várt rám a vívós karácsonyi bulira szánt boci sütit (kakaós-túrós). Ez szerencsére egy villám süti, mert már érzem, hogy lassan elegem lesz a sütögetésből, így a mézeskalács, hókifli, 8 rudacska bejgli és egy adag linzer után...Pedig még szemeztem a kozák sapkával, de lassan távolodik a látókörömből. 

Azt nem is meséltem, hogy végül Rékának elmaradt a karácsonyi koncert a zeneiskolában. Kiderült, hogy idén túl sok a kezdő, így ezt a rendezvényt nem sikerült megszervezni, helyette összeröffennek a szolfézs csoportok (már aki ráér) és karácsonyi dalokat énekelnek. Mindez még kedden lett volna. Több se kellett nekem, rögtön megörültem és töröltük ezt a programot. Két másodpercig fontolgattuk Rékával, hogy vívni viszont elmegyünk, mert az viszont lesz ugyanakkor, de gyorsan úgy döntöttünk, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon, szaladgálunk eleget a hétköznapokban hétfőtől péntekig egész évben. 

Este céges vacsoránk volt, az, amelynek volt már sok helyszíne, még több időpontja, de végül csak sor került rá. Jól sikerült, bár nem tudtam, hogy szokás az ajándékozás, így némiképp kellemetlen volt, hogy nem vittem a többieknek semmit. Majd pótolom az új évben. Ráadásul némi kommunikációs zavar miatt úgy emlékeztem, hogy a főnököm majd beugrik értem, de erről szó sem volt, na mindegy...A lényeg, hogy nagyjából fél 12-ig jól elvoltunk, aztán a gyerekeknek sürgős megmutatnivalójuk akadt és mivel már a szemem alig tudtam nyitva tartani (pedig semmit nem ittam, amiben alkohol volt), hát Tibi hazafuvarozott. Ahogy beszálltam az autóba, akkor világosodtam meg, hogy valószínűleg feldíszíthették a karácsonyfát otthon. És tényleg így volt, amikor megláttam a nappaliban, az első gondolatom az volt, hogy pont úgy néz ki, mint a magazinokban, amerikai filmekben a tökéletes fák. A legszebb karácsonyfa, amink valaha volt.....Kivéve, hogy a mi díszeink lógtak rajta. Ezzel meg is kezdődött a karácsony lényegében, más a dimenzió, mint a hétköznapokban. Tiborom még dolgozik, de talán holnap már csak délelőtt. Reménykedem.