Leírok egy mondatot és kitörlöm. Nem egyszer, újra és újra nekifutva is, Számtalanszor egymás után. Azért jöttem most igazából, hogy rögzítsem, felfüggesztem a blogot egy időre. Nincs erőm írni, túl sok most rajtam a nyomás. Kérdés, lesz e kisebb mostanában, a közeli jövőben. Meg lehet ilyesmit szokni? Ki tudom e majd írni magamból. Mert egyelőre inkább futok. Nem képletesen, ténylegesen. Én. Ki hitte volna még néhány hónapja? Titokban pedig azt remélem, szó sincs még rövid szünetről sem, csak....hát valami majd történik, amitől újra azt vélem, hogy írni kell és érdemes. Most sem gondolom ennek ellenkezőjét, csak az adott helyzetben olyan nevetségesen lényegtelen, hogy éppen van e blog vagy nincs....
Írtam egy bekezdést, majd kitöröltem.....mondom, ez most nem megy nekem.....
Írtam egy bekezdést, majd kitöröltem.....mondom, ez most nem megy nekem.....
Végeredmény - fodrászos - hát sok mindent nem látni....:)
