Érdekes lesz

Végül Réka harmadik helyezést ért el az iskolai énekversenyen. Ahhoz képest, hogy nem egy kifejezett pacsirta, ahhoz képest ez meglepő eredmény. Meg amúgy is. Nem is volt hajlandó elénekelni nekünk a „verseny darabját”, akárhogy kérleltük. Kapott egy oklevelet, amit rögtön ott is felejtett a padban a rajziskolában pénteken, és egy tábla Milka csokit. Elég gyorsan elfogyott. Nálunk a 300 g- os is elég gyorsan elfogy. Szóval le a kalappal Réka előtt! Igaz, Olvasás Hete rendezvényen értek el már dobogós helyezést itt meg ott, de ez most új. Sokoldalú a drágám. A legrosszabb, hogy én, mint az anyja, azt gondoltam, hogy nem tud énekelni, égek, mint a rongy, pofám leszakad, ahogy apukám mondta volna. 

Szombaton korán ébredtem. Van egy visszatérő álmom, most is ez macerált. Úgy van valahogy, hogy esszét kell írnom az Argó című filmről. Nem láttam az alkotást, de ennek az álom szempontjából nem volt jelentősége, álombeli énem látta. Sokszor. Össze is hoztam a fogalmazást, de közben új kívánalmak keletkeztek, nem volt jó, amit írtam és át kellett alakítani. Közben meg olyan volt minden, mint egy vizsgán, de mégsem. Fura volt, nem is tudtam utána visszaaludni. 

 Rékának rendkívüli fuvola órái voltak, szóval rohanás volt a zeneiskolába. A kapunál falba ütköztünk, kutya (élő állat, szóval kacsa, liba , béka sem, bár nekik biztos nem szóltak) nem mehet be a suli területére. Pedig klassz kis parkos a kert, 3 kijárat, járdák, de mi a Kutyával kinn ragadtunk. Én nem vagyok egy liberális elme (fúj), de abban benne lennék, hogy a kutyákat sokkal több helyre be lehessen vinni. Már láttam egy olyan "kocsmát" az egyik főutcában, ami kutyabarát, szóval oda be lehetne vinni Diót is. Majd. SZigorúan elméletben, mert most még a gyakorlat az lenne, hogy végigcsókol a kutya mindenkit ötször, akár akarja az illető, akár nem. Ettől fele banda minimum kellőképpen bosszús lenne, méltán, és semmi másról nem szólna az egész , mint a kutyáról, mert ő nem hagyná, hogy ne így legyen. A kutya egyébként azt hiszi, hogy mindenki a barátja és ő mindenkit szeret. A vadidegennek is ugyanúgy csóválja a farkát, mint mikor én hazaérek. Tudom azért, hogy szeret. Érzem. Hiszen én viszem sétálni és én vagyok az, aki a farhátból ínycsiklandó vacsorát tud kerekíteni. Na ugye. 

Szóval fuvola. Rékának. kicsit lógott az orra, mert könnyű darabot kapott a félévi vizsgára és még csak a díszítő elemeket sem teheti bele. Mivel majdnem annyit fuvolázik otthon,  mint amennyit énekel, én olyan nagyon nem lepődtem meg. Még az őszi darabokat sem tudja hibátlanul. Utána vásároltunk - LIDL , közben a kutya megsétáltatódott a Zagyva partján, majd otthon nekiestünk Tibi szülinapi tortájának és a sütinek. Nem terveztem aznapra semmilyen tanulást, nekem is kell legalább két nap a hétből, amikor nincs lecke. Inkább rendbe raktam a konyhát, rendet raktam a szekrényekben, az olyan megnyugtató és boldogság hormont termelő. Idáig jutottam, de így van. Ugyanez történt az ágyneműs/törölközős szekrénnyel is. 

Aztán megkértem Tibit, hogy a padlásról hozzuk le a téli ruhák mindegyikét, a karácsonyi díszeket és még amit találok. Ebből az lett, hogy mindezt teljesítve kitaláltuk, hogy passzírozzuk be Toyót a garázsba!   Ez még nem történt meg, amióta januárban beköltöztünk, eddig az építőanyagok ide voltak bezárva, mikor mi. Azonban jön a tél, ideje volt a Toyot beengedni. Tibi kételkedett a sikerben, de harmadik nekifutásra, mint a mesékben, becsukódott a kocsi mögött az ajtó, a gyerekek pedig vadul tapsoltak a fennt az ablakokból a kutyával együtt. Szóval a Toyó egy év után újra száraz helyen.  Valamit érezhettünk, mert mára virradóra le is esett az első hó. Bár nem maradt meg, délután már plusz fokok voltak. 

Szombat este még futottunk egy kört az Obiban, mamánál jól megvacsoráztunk, aztán csak punnyadtunk a tévé előtt, bár én elfáradtam a mozgalmas szombatban….
Vasárnap tanulás volt. Este főztem vacsorát, vasaltam, mint egy robot, semmi különös nem történt már. Illetve megint megfürdött a 9 hónapos és 1 napos kutya. Bársonykutya lett belőle. Tiszta, mint a hó. 

Elvileg még pont egy hónapot dolgozunk idén. Illetve én, a többiek egy picit tovább, én vagyok olyan vén, hogy sok szabim van. Mindig félek az év végétől ,mert az pörgős szokott lenni , talán már nem először írom ezt. Most rögtön kedden – szerdán nyílt nap a suliban. Zalánéra Tibi megy, Rékáéra én. A múltkor, amikor betipegtem Zalánért a suliba, elordította magát az egyik kisbarátja, hogy „Most látom anyukádat másodjára. Először az anyák napján látttam” – azt hittem, elsüllyedek, bár hogy nem járok a suliban, az pusztán logisztika. Zalánnak egy matek és egy magyar órája lesz, Rékának egy német és egy matek, mindkettőt csoportbontásban tanítják, úgyhogy biztos érdekes lesz.