Vasalok, mint esténként általában. Réka körülöttem sertepertél. Elgondolkodva nézi a vasalóállványt, majd megszólal:
- Ennek a vasalóállványnak x alakú a lába. X, mint X faktor.
Szoktuk nézni, ezek után le sem tagadhatom.
- Ennek a vasalóállványnak x alakú a lába. X, mint X faktor.
Szoktuk nézni, ezek után le sem tagadhatom.
***
Kvízjáték megy a tévében (az a...lepottyanós). A játék folyamán elhangzik az a szó, hogy "aranybulla", mint megfejtés.
- Aranybulla! - derül fel Réka képe. - Aranybulla Aranyhaj barátnője!!- (szerk.: lásd a mese, Aranyhaj és a nagy gubanc (Tangled))
Remélem, kb. 14 év múlva nem ezt mondja majd az érettségin, ha rákérdeznek.
***
Reggel elalszunk, mert lerobban a telefonom ébresztő funkciója, így bejelentem a hírt Rékának.
- Ma nem megyünk oviba.
- Hurráááá! Hurrrááá! - kommentálja ő ugrándozva.
Este rájön, hogy Katalin nap lévén a két Kata talán csapott némi sütizést az oviban. Mérgesen rám néz és azt mondja.
- Nem vittél oviba, anya!
Nehéz a kedvében járni....
***
Réka reggeli közben finoman felhorkan.
- Hű, ott egy fiú légy! - ami valójában egy muslica volt.
- Fiú légy? Tényleg? Miből gondolod, hogy fiú volt? - érdeklődöm.
- Háátt, tudod, nem volt olyan naaagy, rózsaszín masni a feje tetején....úgyhogy biztosan fiú volt.
Világos.
***
Jegygyűrűm két hét wellness nyaralást kapott az ékszerésznél. Javították, súrolták, sikálták, végül újra visszakaptam nagy örömmel. Szebb lett, mint új korában. Egy este Réka elkéri a gyűrűm, nézegeti, forgatja, aztán elmagyarázza.
- Panírozták....
- Tessék?
- Bepanírozták....
- Micsodát?
- A gyűrűdet.
- ??? - aztán leesett, hogy a polírozás szó nem ugrott be neki.
***
Egy nap igen csúnyán viselkedik vacsora közben. Hisztizik, ordít, mérgében dobálja az ételt, nem éppen kedvesen beszél egyikőnkhöz sem. Egy idő után, mivel a szép szó már nem elég, úgy határozok, megvonom a desszertet Rékámtól. Ő persze nagyon dühös, meglehetősen kiakad eme lépésemen. Nem és nem akarja elfogadni, hogy nincs túrórudi aznap este. Végül Tibi rábeszéli, hogy kérjen tőlem bocsánatot. Réka vonakodik, ellenáll, majd végül vicsorogva, vérben forgó szemmel, vörös orcákkal, mini fúriaként felém ordítja.
- Bocsáááánaaat! - meg voltam hatva. Könnyekig. Naná, hogy rohantam a hűtőhöz a rudiért.
***
Elvonulunk pisilni egy áruház toalettjébe. Én is egybe, ő is egybe. Azon merengek, hogy ez még sem volt olyan jó ötlet, hisz leánykám nem tudja magára zárni az ajtót. Ha pedig nem tudja, akkor...
- Anya... - hallom Réka rosszalló hangját mellőlem, a falon túlról. - Kinyitotta rám az ajtót egy bácsi.
- Nyugi, Rékám, semmi baj, egészen biztosan nem bácsi volt. - nyugtatom meg, eredménnyel.
Tényleg nem az volt. Hanem egy pocakos kismama.
***
Egy időben (pár hete) puhatolóztam nála, hogy milyen tortát szeretne a születésnapjára. Mára erre nincs szükség, mert magától is elmondja legfrissebb terveit. Kiindultunk onnan, hogy Dórás tortát szeretne. Aztán váltott katicásra, amilyen az első szülinapi tortája volt. Majd jött Aranyhaj és Pascal. Majd az ötlet, hogy a kettő nem zárja ki egymást, azaz állhatna Aranyhaj az ő katica formájú tortáján. Hát nem? A legropogósabb, ma reggeli ötlet pedig egy virág alakú torta lenne. De semmiképpen nem tulipán. Erre rákérdeztem. Lesz ez még extrémebb is, úgy sejtem. Elmondtam neki, hogy én gyerekkoromban vagy csokitortát vagy dobos tortát kaptam szülinapomra. C verzió nem volt. Vagyis olykor becsúszott egy puncstorta is, oké. Nosztalgiázásom természetesen nem nagyon érdekelte hatotta meg.
***
***
Réka reggeli közben finoman felhorkan.
- Hű, ott egy fiú légy! - ami valójában egy muslica volt.
- Fiú légy? Tényleg? Miből gondolod, hogy fiú volt? - érdeklődöm.
- Háátt, tudod, nem volt olyan naaagy, rózsaszín masni a feje tetején....úgyhogy biztosan fiú volt.
Világos.
***
Jegygyűrűm két hét wellness nyaralást kapott az ékszerésznél. Javították, súrolták, sikálták, végül újra visszakaptam nagy örömmel. Szebb lett, mint új korában. Egy este Réka elkéri a gyűrűm, nézegeti, forgatja, aztán elmagyarázza.
- Panírozták....
- Tessék?
- Bepanírozták....
- Micsodát?
- A gyűrűdet.
- ??? - aztán leesett, hogy a polírozás szó nem ugrott be neki.
***
Egy nap igen csúnyán viselkedik vacsora közben. Hisztizik, ordít, mérgében dobálja az ételt, nem éppen kedvesen beszél egyikőnkhöz sem. Egy idő után, mivel a szép szó már nem elég, úgy határozok, megvonom a desszertet Rékámtól. Ő persze nagyon dühös, meglehetősen kiakad eme lépésemen. Nem és nem akarja elfogadni, hogy nincs túrórudi aznap este. Végül Tibi rábeszéli, hogy kérjen tőlem bocsánatot. Réka vonakodik, ellenáll, majd végül vicsorogva, vérben forgó szemmel, vörös orcákkal, mini fúriaként felém ordítja.
- Bocsáááánaaat! - meg voltam hatva. Könnyekig. Naná, hogy rohantam a hűtőhöz a rudiért.
***
Elvonulunk pisilni egy áruház toalettjébe. Én is egybe, ő is egybe. Azon merengek, hogy ez még sem volt olyan jó ötlet, hisz leánykám nem tudja magára zárni az ajtót. Ha pedig nem tudja, akkor...
- Anya... - hallom Réka rosszalló hangját mellőlem, a falon túlról. - Kinyitotta rám az ajtót egy bácsi.
- Nyugi, Rékám, semmi baj, egészen biztosan nem bácsi volt. - nyugtatom meg, eredménnyel.
Tényleg nem az volt. Hanem egy pocakos kismama.
***
Egy időben (pár hete) puhatolóztam nála, hogy milyen tortát szeretne a születésnapjára. Mára erre nincs szükség, mert magától is elmondja legfrissebb terveit. Kiindultunk onnan, hogy Dórás tortát szeretne. Aztán váltott katicásra, amilyen az első szülinapi tortája volt. Majd jött Aranyhaj és Pascal. Majd az ötlet, hogy a kettő nem zárja ki egymást, azaz állhatna Aranyhaj az ő katica formájú tortáján. Hát nem? A legropogósabb, ma reggeli ötlet pedig egy virág alakú torta lenne. De semmiképpen nem tulipán. Erre rákérdeztem. Lesz ez még extrémebb is, úgy sejtem. Elmondtam neki, hogy én gyerekkoromban vagy csokitortát vagy dobos tortát kaptam szülinapomra. C verzió nem volt. Vagyis olykor becsúszott egy puncstorta is, oké. Nosztalgiázásom természetesen nem nagyon
***
