Karácsonyi képek

 

Karácsonyról 2

 Vacsora után az a hagyomány, hogy némi közjáték után (magyarán emésztünk, mint a jóllakott napközis), ajándékozunk. Ez általában a nap legvidámabb része, mert a gyerekek tök jófejek és minden ajándéknak örülnek. Vagy ha nem annyira, abból viccet csinálnak. Zalán reklamált a puha ajándékok nagy száma miatt, ami rendre vagy pulcsit vagy pólót rejtett, de azért nem hajította őket a háta mögé. Kapott egy különleges labdát is, amit kétkedéssel forgatott a kezében, majd megkérdezte, hogy ez nem DIÓ ajándéka??? Diónak persze nagyon tetszik a labda, neki is.....Volt olyan ajándék is, egy H&Mes nyújtózkodó macska formájú párna, amit külön adtam oda Rékának, négyszemközt, mert Dió annyira rá volt kattanva erre a macskára, kő köven nem marad, ha szenteste a karácsonyfa alatt próbálta volna kibontani....Az a macska akkor Dió ajándéka lett volna. 

Este még megterítettem a másnapi ebédhez 6 főre az étkezőben, ami jó ötlet volt, mert egy csomó időt megspóroltam vele másnap. Reggel csak be kellett tolni a sütőbe a sülteket (nem kellett volna 3 féle, egy elég, csak ugye nehéz kitalálni, mi az, amit mindenki szeret és még laktózmentes is) és elkészíteni a köreteket. Plusz a szezámmagos rántott csirkemelleket panírozni. Közben találtam a hűtőben gombát és mivel elég elhagyatottnak tűnt, gyorsan bepaníroztam azokat is. Áh, szóval nem jó ez, mert túl sok kaja gyűlik össze és tesómék nem egy tized, század vagy egy egész hadsereg, hanem 3, azaz három fő, még ha felnőttek is, nem fognak mindent felfalni. Mi pedig a Szentestés vacsora után fél nappal szinten nem fogunk két pofára zabálni. 

Anyukám ragaszkodott hozzá, hogy ő szállítsa a levest és a töltöttkáposztát az éhező gyerekeinek, vagyis nekünk, aminek meglett az a kellemetlen következménye, hogy nagyon elfáradt, mire eljött a karácsony.....Általában szét szokott nálunk nézni, hogy mi fejlődött, mióta legutoljára nálunk járt, most azonban csak leült az első kényelmes fotelbe, ami a legközelebb volt az étkezőasztalhoz és onnan nem sokat állt fel, kímélte fájós lábait. 

Karácsony második napján a hagyomány szerint Tibi tesójáékhoz megyünk ebédre. Itt gyűlik össze a család azon oldala. És ha azt mondtam, hogy anyunak nagy nehézséget okozott résztvenni ezen az idei karácsonyon nálunk, hát M. mama ma el sem jött a karácsonyi közös ebédre, szintén annyira elfáradt így túl a nyolcvanon pár évecskével. Szóval ilyen szempontból újdonság volt, hogy sajnos mama nem jött el, de remélem, hogy jövőre együtt lehetünk még és minél tovább.

Nagyon szeretem ezt az ebédet, mert végre nem nekem kell prezentálni (főzni, sütni, teríteni) én csak leülök a megterített asztalhoz, falatozom, utána van desszert és finom borokat kóstolgatunk, társasjátékozunk és lazulunk. Egy probléma van, hogy Dió oda nem mehet, ezért a jelenlétünk olyan 6-7 órában maximált. Node ez azért gombócból is sok olykor, úgyhogy nem panaszkodom. Diót előtte levittük a Tiszapartra, ahol csodálatos idő volt. Délelőtt rám is írt a szomszédunk, az egyik, hogy nem megyünk bringázni? De az ebéd miatt erre nem volt most idő, viszont Diócskát megsétáltattuk a csodás napfényben és szélcsendben. Aztán összekapdostuk az ajándékokat és átgurultunk autóval hozzájuk.

 Az este pont úgy telt, ahogy feltebb leírtam, nagyon finom volt a vacsora, liba, kacsamell, chutney, póréhagymaleves és jobbnál jobb borok. Tibi unokaöccse hozott haza az olasz útjáról egy igazi panettonet, ami csodafinom, de sajnos egyetlen dolgot nem eszem meg és az a mazsola, ebben pedig jócskán akadt pár. Vagyis sok. Rengeteg. Úgyhogy mivel muszáj volt ennem belőle, mert nyálcsorgatóan nézett ki, a hatalmas gránátokat belőle Tibi falatozta el. Aztán társasjátékoztunk, ami nagyon jó volt, sőt, megmutattuk TIbi unokaöccsének azt a vicces dobozt. Ez egy műanyag pókot rejt, ami kiugrik a dobozból, ha a kis fedelet elhúzzuk a dobozon...Eddig még mindenki megijedt tőle, Tibi, Zalán és most N. is, ami aztán úgy nevettünk, hogy mindenki a hasát fogta. Egy idő után már azon vihogtunk, hogy a másik majd meg pukkad és ez az egész egész sokáig öngerjesztően hullámzott és áradt, amíg meg nem nyugodtak a kedélyek. Mindenképpen megérte beszerezni a dobozkát, így karácsonyi mulatságnak nem volt rossz. 

Erre a hétre vannak még tervek, mozi, kirándulás, Réka Pestre akar menni (persze nem szülői kísérettel, nem is árulta még el, hogy pontosan hová),aztán meglátjuk, mi valósul meg ebből. Remélem, Tiboromat távol tudom tartani minél többet a melótól, mert a múlt hetet is végigdolgozta, csak Szenteste napján maradt velünk, ami amúgy is szombatra esett....

A Szilveszter és az Új Év pedig még messze van, egyelőre nagyon kajára gondolni sem szeretek, de egyelőre azt tervezem, hogy a Lidl-ben bevásárolunk az év utolsó napjára és kész. A gyerekek már kértek lencsefőzeléket és valami finom virslit is veszek, jóféle mustárt és kovászos kenyeret hozzá...Ez már önmagában elég lehet. Chipszet én nem szoktam venni, de szilveszterkor elropogtatunk egy-egy kisebb csomagot. Tiramisut is készítek, mert az Tibi kedvence. Bízom benne, hogy klassz lesz ez a hét, egy kicsit kiszállunk a mókuskerékből....