Tegnap este, szülői értekezlet után begalloppoztunk az okmányirodába, így pár perccel később magunkhoz vehettük azt a papírt, amit aztán ma Tibi leadott kódostul az oskolában. Ennek segítségével a nyár folyamán elkészül a leánykánk diákigazolványa. Mostanában sűrűek a programok, ezer dolgot kell észben tartani, egyáltalán nem egyszerű. Legalábbis nekem. Így eshetett meg, hogy ugyan Zalánnak vasárnap szülinapja lesz, elég válságos a helyzetem az ajándékok terén. Tőlünk átvehette a meglepijét pár hete, a kisbiciklit, ám a mamáktól kapott pénzösszeget ezidáig nem sikerült elköltenem sehol (nem lehetőség, hanem idő hiányában....) Arról sincs halovány gőzöm sem, hogy milyen tortának örülne a legjobban. Hogy saját készítésű tortát süssek neki, na, az ki van zárva....Szerintem egy autó formájú lesz, egyébként, ez most jutott eszembe. Tavaly tűzoltó autós volt....
Szülői értekezleten nem sok minden történt. Villámgyorsan eldőlt, hogy nem Pestre mennek a gyerekek kirándulni, mert az túl drága (igaz, senki nem panaszkodott az óvó nőkön kívül), hanem Kecskemétre a Planetáriumba és a Vadasparkba. Milyen kár, hogy pár hete jártunk ott ippen. Annál már csak Jászberény lett volna még jobb választás, ahová rendszeresen elvet bennünket a jódolgunk.
Óvó néni sápítozott, hogy mennyire zsúúúfolt ez a hátralevő 1 hónap, tele programokkal. Forgattam a szemem, mint a ringlispíl...Kiemelte, hogy BALLAGÁS az nem lesz, elvégre ez nem iskola, csak BÚCSÚZTATÓ. Nekem ez valahogy a gyászhoz és temetéshez kötődik, szóval maradjunk csak a ballagásnál. A szülők érdeklődtek, hogy milyen lesz a ballagás, mégis, mire lehet számítani....az óvó néni hímezett, hámozott....Ismerem én már annyira a hangszínét, hogy tudtam, foggalma sincs, a ballagást a másik óvó néni (az új)fogja betanítani első sorban. Láttam, ahogy várakozóan ránézett a régi óvónénire.
Mire vége lett az egész szülőinek, nekem menetrendszerűen felment a vérnyomásom. Nem tudom, mi vár rám majd az iskolában, lehet, ott is ki leszek akadva, mint a kakukkos óra...de ami itt ment....Eszembe jutott, hogyan NEM szervezték meg a nagycsoportban szokásos úszó tanfolyamot a gyerekeknek, hogyan FELEJTETTEK el a bábszínházba, színházba bérletet venni, hogy az óvónénis báb előadásra pénzt szednek be, hogy milyen minimalista stílusú műsorokat adnak....Aztán eszembe jutott D. apuka megjegyzése a kör e-mail-ek sorában. Eszerint akinek jelen állás szerint Manós gyereke van, az azt jelenti, hogy AnyuApu elégedett az ovival, hiszen a gyermeke érdekeit megfelelősen képviselő szülő nem hagyja rossz oviban a csemetéjét. Ergó tessék odatenni a szépajádékot az óvó néninek, csak semmi lázadás! Reagálva arra a felvetésre (nem az enyémre), hogy biztos, kell ajándék az óvónéniknek?? Egész biztosan?...Mindegy, ugorjunk!
Ma megérkezett egy másik e-mail is a fiókomba, szülői értekezlet lesz a suliban a leendő elsősök szüleinek a számára. Június 11, 17 óra. Na most aznapra van időpontunk szemészetre is (immáron vagy 3 hónapja). Másnap lesz a ballagás, ballagás utáni napon pedig a kirándulás Kecskemétre. Ezt nevezem én program dömpingnek. Azt sem tudom, melyik napra vegyek ki szabit. :)
Na még van fél óra a munkaidőmből, hasznossá teszem magam....Szép napot! Szakad az eső, nem lényeg!
