Egyszerűen imádok itthon lenni, még akkor is, ha takarítással telt az első szabadnap. Az eredmény mindenért kárpótol. Pedig még messze nincs kész a kecó. Kisuvickoltam a konyhát, fürdőszobát, mostam 3 adagot (ágyneműt is). Előtte még mini angol reggelivel vártam a kis családom, akik annyira nem voltak lelkesek (hálátlan kutyák), de azért csipegettek, ennyivel most beértem. Szóval most nagyjából csillog-villog a kégli, Réka kiporszívózott a saját szobájában, az ágynemű tiszta, a fenti fürdőszoba is ragyog, mindkét wc kipucolva, a hűtő és a kamra teli, szóval meg vagyok elégedve.
Réka velünk szeretett volna jönni az Aldis bevásárlásra, aminek pár ezressel több kiadás lett az eredménye. Jövő héten itthon marad. Holnapra babgulyást kért a család, sütünk még palacsintát vagy valami gyors finomságot, akár lángost. Hétfőn lekváros és túrós buktát sütök, mert az anyu kedvence és hétfőn megyünk látogatóba. Szerettem volna valami finom krémes- csokis sütit is összeütni, de most elég lesz a bukta. A buktám majdnem olyan tökéletes, mint a kakaós csigám. :) Krémes, csokis sütit meg még ki is kellett volna találni. Vacsira milánói lesz. Az jó gyors.
Délután összeszedtem a leveleket a kertben, amiket a mogyorófa potyogtat, tele lett a kuka, úgyhogy félúton abbahagytam. Közben jött a szomszéd - nem közvetlen, de majdnem - és megkérdezte, hogy tud e ugatni ez a kutya. Merthogy az ő 3 hónapos kutyájuk, pont, mint Dió, nem ugat.
Dió mancsa jobban van. Ha rajtam múlik, biztos elviszem péntek este állatorvoshoz, de Dr. Tibor úgy vélte, nem szükséges, úgysem fog beletenni varratot. Pedig hát ugye kb. 1 cm-es volt a seb, szóval elég mély...Azóta nem voltunk vele sétálni, már két napja, hagy gyógyuljon és hát ez nem egyszerű, mert egy meg nem mozgatott vizsla elég rémálom tud lenni, kell hozzá türelem egy konténernyi. Folyton elszalad a díszpárnákkal (bár már mind a szekrény tetején van), előhozza valamelyik cipőmet, ugrál, rosszalkodik...jobb az mindenkinek, ha a vizsla fáradt, de hát most ugye mancskímélet van. Próbáltam neki elmondani, magyarul, hogy MOST NEM TUDUNK ELMENNI SÉTÁLNI , DIÓ, MERT A MANCSOD BIBIS. TUDOD, A MANCSOD. Ám nem tud magyarul, csak forgatta a fejét, hegyezte a fülét, igyekezett felfogni, mit akarok, de csak az lett, hogy elnevettem magam, mert annyire übercuki fejet vágott.
Negatívum, hogy Tibi egész nap dolgozott szinte, csak az Aldiba szaladt el velünk és együtt reggeliztünk. Dió viszont nem moccan mellőlem, most is itt durmol a kanapén a plédjén. És hát nem tanultunk ma egy szót sem, sőt, a holnapi nap is lájtos lesz, szövegértés és matek Zalánnak, pici emlékeztető némettel, Rékának meg termism és matek, az a hagyma és káposzta nem tudom megy e neki vagy nem. Szerintem a matekkal nem lesz gond, most hogy normális matek tanárja van. Felejtsük is el gyorsan a sulit!
Volt a múltkoriban mezei futóverseny. Zalán egész jó helyet érte el. Elsőre azt mondta, hogy hatodik lett, majd hetedik. Rékától tudom, hogy kilencedik lett. Hantaboy. Viszont az is nagyon jó, mert állítólag vagy ötvenen voltak, vagy még többen és az élen a sportiskolások végeztek vagy a focisták, Zazóka pedig csak tesi órán fut vagy ha valaki kergeti, mondjuk Réka vagy én.
Megérkeztek a karácsonyi fotók is a suliból, mármint a változatok. Rékáé szokatlanul jó lett, Zaláné most nem annyira, elfojtja a mosolyt, ami nem annyira előnyös neki, jobb lett volna, ha teli szájjal vigyorog. Nem baj, Tibi akármikor lő róla jó fotót. Tényleg, keresek pár fotót, nem tudom, mikor raktam.
Cimborázás egy német juhásszal
Kompromittttálóóóó - kakazsák mindig van nálunk
figyel
