Szülinapozni szombaton fogunk Zalánommal, akkor rándul át hozzánk a család...bár tegnap lekonyultam, amikor megtudtam, hogy fele banda kidőlni látszik tüszős mandulagyuszival sajnos. Azért este nem bírtam magammal, megleptem Zalánomat a mi (drága szerencsés szülők) ajándékunkkal. Hetek óta becsomagolatlanul állomásozott a gardróbszekrény tetején, csak Rékának mutattam meg. Igazi diplomata a lány, első adandó alkalommal a gardróbba cipelte az öccsét és mutogatott fel a piros dömperre, hogy "látod, Zalcsika, ott van az ajándékod." Idén szemet hunytam árulása felett, de jövőre több eszem lesz. Zalán örült a járgánynak, mohón rávetette magát és hagyta, hogy tologassuk benne fel és alá a szobában.
Új világrend van nálunk kialakulóban az estéket tekintve. Este 9-kor mindkét gyermek a saját ágyában nyugovóra tér. Ha kisebbségi gyerekek potyognak az égből, akkor is. Az elmúlt két napban a dolog bámulatosan működött, olyannyira, hogy volt alkalmam újra felfedezni, milyen naaaaaagy is a hitvesi ágy rám eső fele Réka nélkül (egyszerűbben fogalmazva Réka két éjszakát a saját ágyában aludt). Tegnap aztán nem aludt el sem 10-ig, sem 11-ig a kuckójában.... Ekkor mi is eltettük magunkat holnapra, így őkelme megint a mi ágyunkban landolt. Nem baj, már az is eredmény, hogy képes egy egész éjszakát a saját ágyában, nyugodtan végigaludni, eddig erre nem volt példa.
Ma reggel Rékát az ovi teraszán hagytam két (Marci és Dávid) pasas és két sárga autó (saját tulajdon) társaságában. El sem kísért a kapuig, integetett és vidáman játszott a srácokkal. Befizettem Réka ovis étkeztetését is...továbbra sem lehet csak ebédet+uzsonnát előfizetni, komplett csomag van tízórai+ebéd+uzsonna, akár elfogyasztja a gyerkőc a tízórait, akár nem. Mivel 8 és 9 óra között kapnak elemózsiát és Rékát soha nem viszem 9 óra előtt, mindig itthon reggelizik, ezért csak fizetem a tízórait...fizetem, fizetem. Nem nagy összegről van szó, de azért bosszantó.
Tegnap az orrom alá dugott az L. óvónéni egy nyilatkozatot, hogy töltsem ki izibe, már a szeptemberi "tanévre" vonatkozik. (Hány tesó van, kérek e enyém csemetének ovis eledelt, a többire nem emlékszem.) Ahogy átvettem az A4-es lapott ott a mosdóban, egyből az hasított belém, hogy nem sikerült....nem vették át Rékát egyik megjelölt oviba sem, áááááááááá! Vajon ők már tudják, amit én még nem? Vagy ez puszta formalitás, amit minden gyerkőc anyukájával automatica kitöltetnek? Inkább az utóbbira voksoltam. Gyanakodva figyeltem L. óvónénit, látok e szemrehányást rajta ("Nem vagyunk elégedettek a Nyitnikék ovival? Átjelentkeztünk sunyiban, miii? ") de semmi szokatlan nem láttam.
Mindenesetre eddigi nyugalmam átjelentkezés témában úgy tűnik a múlté. Már csak azért is gondolom ezt, mert ma reggel, amikor találkoztam a postással, picit összeugrott a gyomrom....és nem azért, mert forró, csillapíthatatlan szerelemre lobbantam iránta.
