Hála az égnek, holnap már péntek! Nagyon fáradt vagyok....Nincs is kedvem írni, mert közben meg voltam olyan állat, hogy kirántottam este egy kiló csirkemellet szezámmagos bundában, gombát és karfiolt....nem baj, legalább holnapra is lesz kaja....szóval most még fáradtabb vagyok, mint amilyen öt órakor, melóból hazaesve voltam.
Réka hármasra áll magatartásból ezen a héten, mert többször felállt a székére (cipő nélkül)a teremben közlekedvén. Abban a pici teremben - elmondása szerint - így volt kényelmesebb eljutni A-ból B-be. Gondolom, már amúgy is négyes volt, de ezzel még lentebb vették egy szinttel. Nem érdekel, csak az érdekesség kedvéért írom. Múltkor az egyik fiú magatartásból átment a szorgalom táblára, olyan mélységekbe merészkedett. Kíváncsi leszek, hogy alakul Réka szorgalma is, ha kitűnő lesz, akkor vajon lehet e a szorgalma négyes? Komolyan érdekel.
Múlt héten megkérdezte a rajziskolában a tanítónéni, hogy ugye megint babát várok. Kihúztam magam és végigsimítottam fekete, meleg dzsekimen és cáfoltam a sejtelmét. Pedig most, hogy alig eszem kenyeret, szinte semmi cukrot, laposabb a hasam. Illetve a karácsonyi bébihájam nincs sehol, az a hájam van, ami az ünnepek előtt már ott volt amúgy is. Megint járni kellene futni, de most sem időjárás, sem idő nincs rá...
Holnap még egy pici német dolgozat és a félévi hajrán túl is leszünk. Legalábbis remélem, már mindenből írtak, amiből írhattak. Átvettük délután a rendhagyó és a cuki szabályos igék ragozását, hát olykor kimarad egy H betű vagy becsúszik egy felesleges E....de bánja kánya! Hogy aztán milyen jeggyel zárja németből a félévet, nem tudni, M. néninél nem. Remélem, hogy még ötös szinten van.
Zalánnal van gondom most inkább, túlzott rajongással van a tablet-en egy bizonyos játék iránt, úgyhogy megint fontolgatom, hogy eltüntetem a tabletet. Csak az a baj, hogy Réka telefonján fut ugyanaz a játék. Hát minek van telefonja és miért van itthon tablet? Igen, ez egy nagyon jó kérdés.
Közben azóta szombat lett. Tegnap haragos voltam a világra, mert egész délelőtt szakadt az eső. Eső!!! Mintha dézsából öntötték volna. Miért nem hó? Januárban. Kora délutánra egy nagy tócsa volt az egész udvar a cégnél. Mire beletörődtem, hogy jó kedvben nem szabad szűkölködni, mert péntek van, a hét egyik fénypontja, este nyolckor - már itthon - megakadt a szemem az utca túloldalán világító lámpa fényében. Szakadt a hóóóó! Nem tétováztam sokat, Zalánnal máris belevetettük magunkat. Hógolyóztunk, szánkóztunk, vagy ami engem illet, bámultam a hóesést. Annyira imádom. Olyankor olyan, mintha megállna az élet. Nyilván egy kisit meg is áll pont a hó miatt, de csönd van, béke és nem sietünk sehová. Már megtanultam, hogy olyan gyorsan elolvad, tovatűnik, meg kell ragadni az alkalmat, amit a hó kínál, mert ha eltakarítják vagy felsózzák, szánkózni már nem lehet.
Tegnap este lebontottuk a karácsonyfát és elpakoltuk a díszeket. Kettős érzésem volt, mert egyrészt sokkal több a hely (ezzel mindent elmondtam a lakás méretéről), másrészt vérzik a szívem a fa után, amit annyira szerettem. Most kinn figyel a teraszon és várja, hogy ledobjuk az utcára. A mézeskalács haragokat nem pakoltam el, azokat Zalán meg akarja enni. Remélem, nem törik bele a foga, bár az egyik tejfoga, ami mögött már ott virít a maradandó katonásan, na annak nem ártana.
Ennyit mára, 0:40, szóval már vasárnap van. :)
