Mindjárt lecsukódik a szemem és reggelig úgy is marad.....Viszont lepötyögöm gyorsan, hogy szuper jó értékeléseket kaptam ma Rékáról!!! Juhééé! Holott nem vártam sokat a mai fogadóórától igazából. Elsősorban azért, mert egy mini szülői értekezlet előzte meg (téma a májusi erdei iskola). A megbeszélés után, meglepetésemre mindenki az osztályban maradt, meg sem rezzentek, a két tantónéni pedig helyet foglalt a tanterem egy-egy szögletében....és várta a kérdéseket. Na mondom, itt nem szabadulok gyorsan. Egyrészt. Másrészt, mi lesz a bizalmassággal és a személyiségi jogaimmal? :) Mire ezt végiggondoltam, alaposan beelőztek a többiek, mindenkinek annyira fontos volt. Leültem az egyik hátsó padba az ismerős anyukákkal és legeltettem a szemem a bandán. Sokszor előkerültek tankönyvek, munkafüzetek, dolgozatok a tantónénikkel lefolytatott párbeszédek során...Én végül az utolsók között ültem le először É.-vel szemben. Kellemes meglepetésként ért, hogy mennyi mindent tudott mondani Rékáról. Valahogy közhelyekre számítottam, hogy minden oké, ügyesokos és fajin a csaj....minden rendben, szép és jó, blablabal....Ezzel szemben egy csomó hasznos infót osztott meg velem.
Igazából tényleg azzal kezdte viccesen, hogy Réka nagyon okos, ügyes....sőt széééép is....Nahát ő ott van mindenhol, benne van mindenben, tud mindent. Sokszor, amikor feltesz egy kérdést és arra senki nem tudja a választ, Rékára akkor is lehet számítani. Nagy fordulatszámon és lelkesedéssel pörög, mindig figyel, jelentkezik. Ez egyébként megmagyarázza, hogy miért kapcsol ki annyira otthon és hallani sem akar a sulis, tanulós dolgokról. Mert ő már letett aznap az asztalra mindent, ami tőle telt. Így kicsit jobban megértem Rékát és elhalványodik a folyton gyakorló és szorgalmasan otthon tanuló osztálytársak képe elmémben.....
Érdekes volt, hogy É. emlékezett Rékára még a Törpsuli idejéből, amikor még csak "látogatóba" jártak a nagycsoportosok a suliba. Arra a jelenetre, amikor egy önként jelentkezőnek a tantónéni által elmondott mesét át kellett ültetnie az egyik szereplő nézőpontjába. És Réka - némiképp az én meglepetésemre - vállalkozott és ELMONDTA a történetet, ő, mint a nyúl megszemélyesítője. Le voltam nyűgözve. Magam sem tudtam volna jobban. És É. sem felejtette el, mert pont ő említette, hogy Réka már akkor megcsillogtatta bizonyos képességeit. Ez tetszett nekem.
Kiemelte továbbá, hogy Réka sok mindenben előrébb jár, pl. neki már helyesírási szabályokat is lehet tanítani, könnyen megjegyzi őket. A szövegértése bőven másodikos-harmadikos szinten van. Nem csak "kiszedi" a szövegből a választ a kérdésekre, hanem levonja belőle a következtetést is. Az elvontakat is. Szóba jöttek leendő versenyek, egyéni és csoportos, persze ez még a viszonylag távoli jövő. Szóval minden szipi-szupi vele kapcsolatban. Hajt, igyekszik, koncentrál és kiemelkedően teljesít. Egyetlen negatívum, amit jómagam is észrevettem, a nem túl dícséretre méltó külakak a nagybetűs munkafüzetben, de a lényeg, hogy ez egyébként nem jellemző rá, a szépen írók közé tartozik.
Elégedetten és boldogan keltem fel a székemről. Annyira kedves és nyitott ez a tantónéni, ugyanakkor mindent lát és észrevesz, akárcsak az ofő. Nagyon meg vagyok velük elégedve. Bízom benne, hogy a tagozatos tantónénik is ők lesznek majd.
Ehhez képest az ofővel jóval kevésbé mentünk bele a részletekbe. Az igaz, hogy É.-val ellentétben vele olykor szoktam találkozni hébe-hóba a suliban és akkor csak úgy önti rám az infókat Rékával kapcsolatban, kérdeznem sem kell. Vele sem vettünk elő sem könyvet, sem füzetet, sem tesztet, sem dolgozatot. Túl azon, hogy elmondta, milyen ügyes és okos a leányka, megjegyezte, hogy nagyon jól formálható a leányka. A vállrángatás példáját hozta elő, ami Rékának egy rossz szokása volt régebben (itthon még most is). Egyszer említette neki, hogy csúnya dolog valaki mondandójára így reagálni, vállrándítással. Erre Réka annyit felelt, hogy anya (mármint én) is ezt mondtam itthon.....és innestől fogva többet nem vállrándít a Réci (iskolában, teszem hozzá én, itthon van rá példa bőven). Szóval, mondja az ofő, egy minta elsős ő, akire nagyon büszkék lehetünk. Azok is vagyunk, bő 7 éve egyfolytában....
Holnap (lassan ma) valami kisebb felmérőt írnak írásból (nagybetűket veszik most már az év végéig, illetve folyamatosan ismételnek, "j" vagy "ly", ilyesmi). Város neveket, tulajdonneveket kevernek egyszerű jámbor szavakkal, aztán döntse el az ElsőBés, hogy milyen betűvel is kell írni. Kicsivel avagy naggyal. Otthon, a tanulás jegyében nekiszegeztem Rékának a kérdést, hogy az ATTILA szót hogy is írjuk pontosan? Tudta, pipa, úgyhogy a táska eltűnt a táskájában. Újabb kemény felkészülés, büszke vagyok a visszafogott önmagamra. :)
