Tagadhatnám, de minek, főleg egy immáron zárt blogban: UTÁLOM a nyarat. Tudom, elenyésző kisebbség vagyok, aki így gondolja, ettől még tény, ilyentájt, ahogy az első harminc fokok ránk köszöntenek, elkezdek vágyódni Finnországba. Lehet Svédország is, egyremegy, az a lényeg, hogy 28 foknál több egyáltalán ne legyen. Még jobb, ha 24 körül lebeg a hőmérséklet.
Igyekszem a jóra koncentrálni, pl. hogy gyorsan száradnak a ruhák, illatosak a hajnalok és hamarosan itt a nyári szünet. Van eper, lassan cseresznye és zöld a határ, zöld a mező. Az új gyógyszeremnek köszönhetően még allergiám sincs, bár két hete még úgy néztem ki, mint aki kisírta mind a két szemét illetve folyamatosan kisírja. Este sokáig világos van és korán hajnalban sem kell sokáig várni a fényre. Csicseregnek a madarak, fiókák kelnek ki a tojásból, fagyit lehet enni jégkrémmel ameddig az ember torka vagy a zsebe bírja, a vége mégis mindig az, hogy utálom a nyarat, ha túlságosan meleg van.
A gyerekek klassz barnák köszönhetően egyrészt a nyitott uszodának és a ridegen tartott óvodásoknak, akik napi 2-3 órát simán eltöltenek a kevés árnyékot nyújtó ovi udvaron. Réka és Zalán úgy néznek ki az apjuk mellett, mint aki most tért vissza a nyaralásból....
A hétvégén (sem) nem tanultunk semmit, ezt talán már sorozatban a harmadik??? ilyen hétvégénk. Na jó, a környezetet átolvastuk, csak hogy tudjam, mi a tananyag, de olyannyira képben volt Réka, hogy nem volt mit tanulni igazából. Sütni, főzni nem volt kedvem semmit, leszámítva néhány palacsintát és egy kondér paprikás csirkét. Persze játszottam a bejárónőt is a saját lakásomban, azt nem lehet elkerülni. Vasaltam 3-4 órát, mostam, teregettem, mostam, teregettem, pakolásztam ésatöbbi....
Gyereknap alkalmából sok szeretettel választhattak ajándékot a gyerekek a bevásárlás során....illetve este kapnak egy fagyit. Van az az elmélet, hogy élményeket adunk nekik ajándékba gyereknapra, nem ajándékot. Ettől most eltértünk, mert Tibi végigdolgozta a szombatot is illetve a sergős, dodzsemes bulihoz vasárnapra nem volt kedve senkinek a felnőttek közül. Ez van. Túlélek egyelőre most és még pár hétig biztosan. Vettem vitaminokat, hátha attól nem leszek folyamatosan fáradt és feszült, de tisztában vagyok vele, hogy nem egészen a vitaminokon múlik az egész.
Jövő héten csütörtökön ballagás és évzáró, akkor köszönünk el az óvónéniktől. Nálunk úgy van, hogy megajándékozzuk őket közösen, megköszönvén a három évet. Hiába maradunk jövőre is, nem tudni, hogy pontosan ők maradnak e hárman. Ha tudnánk, azt mondanám, ballagtassanak a ballagók. Mindegy, végülis az a kicsi összeg, amit beadok hármójuknak, nem akkorra, hogy sajnálnám a pénzt az ajándékukra. Azt találtuk ki, hogy veszünk 3 tányért, amelyiknek a szélére felfestik a gyerekek nevét és jelét, majd kiégetik. Ez a kreatív része, persze lesz virág és utalvány egyaránt. Lehet, hogy a tányérhoz való készlet egy-egy darabját is megkapják.
A leköszönő tantónénik ajándéka is ki van találva, ők Media Markt utalványt kapnak. Valaki megsúgta, hogy annak örülnének, ha jól emlékszem 15 000 Ft értékben. A kreatív rész egy album a gyerekek fotóival és rajzaival. Ott is lesz virág és ezesetben könny is, bár remélem, nem fogok bőgni....Hogy mit gondolok ezekről az ajándékokról, nem fejtem ki, bár lenne véleményem.
A másik oldal a ballagók ballagtatása. Na ez sem volt piskóta, amikor végig olvastam mi mindent írogattak a zárt facebook csoportban....Úgy indult, hogy az óvónéni megkért, hogy Tibi nyomja már meg ilyen meg olyan matricákkal a leendő tarisznyát. Aztán a szülőin kiderült, hogy nem sima tarisznya lesz, hanem fokosra akasztott pöttyös zsákocska. Ezen én nem voltam ott, úgyhogy csak azt hallottam, hogy valamely szülő mégis ragaszkodik a tarisznyához. Olyan szinten, hogy megvették és megvarratták az anyagot, csak hogy azt is a ballagók nyakába akaszthassák. Az első gyerekes ballagós szülőket megértem, végülis a második gyerekeseket is....bár nem látom magam, ahogy megveszem a posztót, csak hogy olyan tarisznyája legyen a gyeröknek, mint amilyen ÉN megálmodtam szívem magzatkájának az ovis ballagására....Mindezt csak úgy érdekességként írom. Hogy ilyen is van. Mert szerintem is nagy dolog az oviból való elballagás, bár az óvónénik ezt mindig tagadják minálunk. Igenis hatalmas lépés a kis életükben és a családéban is. Milyen tarisznyát kapnak? Bevallom, ez a része nem izgat.
Jövő hétre nem túl jó időjárást jósolnak....Hm...remélem, az erdei iskola nem torkollik majd dagonyába!
Jövő héten csütörtökön ballagás és évzáró, akkor köszönünk el az óvónéniktől. Nálunk úgy van, hogy megajándékozzuk őket közösen, megköszönvén a három évet. Hiába maradunk jövőre is, nem tudni, hogy pontosan ők maradnak e hárman. Ha tudnánk, azt mondanám, ballagtassanak a ballagók. Mindegy, végülis az a kicsi összeg, amit beadok hármójuknak, nem akkorra, hogy sajnálnám a pénzt az ajándékukra. Azt találtuk ki, hogy veszünk 3 tányért, amelyiknek a szélére felfestik a gyerekek nevét és jelét, majd kiégetik. Ez a kreatív része, persze lesz virág és utalvány egyaránt. Lehet, hogy a tányérhoz való készlet egy-egy darabját is megkapják.
A leköszönő tantónénik ajándéka is ki van találva, ők Media Markt utalványt kapnak. Valaki megsúgta, hogy annak örülnének, ha jól emlékszem 15 000 Ft értékben. A kreatív rész egy album a gyerekek fotóival és rajzaival. Ott is lesz virág és ezesetben könny is, bár remélem, nem fogok bőgni....Hogy mit gondolok ezekről az ajándékokról, nem fejtem ki, bár lenne véleményem.
A másik oldal a ballagók ballagtatása. Na ez sem volt piskóta, amikor végig olvastam mi mindent írogattak a zárt facebook csoportban....Úgy indult, hogy az óvónéni megkért, hogy Tibi nyomja már meg ilyen meg olyan matricákkal a leendő tarisznyát. Aztán a szülőin kiderült, hogy nem sima tarisznya lesz, hanem fokosra akasztott pöttyös zsákocska. Ezen én nem voltam ott, úgyhogy csak azt hallottam, hogy valamely szülő mégis ragaszkodik a tarisznyához. Olyan szinten, hogy megvették és megvarratták az anyagot, csak hogy azt is a ballagók nyakába akaszthassák. Az első gyerekes ballagós szülőket megértem, végülis a második gyerekeseket is....bár nem látom magam, ahogy megveszem a posztót, csak hogy olyan tarisznyája legyen a gyeröknek, mint amilyen ÉN megálmodtam szívem magzatkájának az ovis ballagására....Mindezt csak úgy érdekességként írom. Hogy ilyen is van. Mert szerintem is nagy dolog az oviból való elballagás, bár az óvónénik ezt mindig tagadják minálunk. Igenis hatalmas lépés a kis életükben és a családéban is. Milyen tarisznyát kapnak? Bevallom, ez a része nem izgat.
Jövő hétre nem túl jó időjárást jósolnak....Hm...remélem, az erdei iskola nem torkollik majd dagonyába!
