Ma már szerda van és a lakást újra elöntötte a vasalásra váró ruhák halmaza. Én nem tudom, hogy van ez, de tényleg olyan, mintha nem csak négyen laknánk ebben a lakásban, hanem bérmosást is vállalnék jó pénzért. Ilyenről azonban nem tudok. Ráadásul újra a nappaliban áll a szárító, már nem járnék jól, ha a teraszon száradnának a ruhák. Csakhogy a ruhák halmát meg idebenn elég ferde szemmel nézem. Grrr….Igyekszem nem morogni. De előtte még elmondom, ma megint reggel fél nyolckor jutott eszébe Rékának, hogy nincs kész a német házija. Vagyis nem jutott eszébe, dehogy is, én kérdeztem rá, mert a német házi hiányáért fekete pont jár, résen kell lenni. 3 feketepont meg egy egyes. Oké, lehet utólag bemutatni a házit és akkor törlődik a feketepont, de lássuk be, ez elég macera, minek kockáztatni.
Este kérdeztem ötször, mutassa meg, elő azzal a házival! Végül fél 10 lett és valahogy elfelejtődött, megbíztam a csajban, hogy tényleg megírta. Erre reggel volt még annyi idő, hogy biztosra menjek. Nagy nehezen előhúzta a táskája mélyéről a lapot, amin a házinak kellett volna állnia. Hát üres volt mindkét feladat, eléggé kitöltetlen. Lettem olyan ideges, nem kell mondanom. Bevallom, még kiabáltam is vele. Aztán elküldtem öltözni, cipőt húzni, én meg megírtam a háziját. Ne küldjétek a gyereket olyan suliba, ahol az oktatott idegen nyelvhez hozzá sem tudtok szagolni! Nagyon nagy szívás tud lenni, már bocsánat, hogy ilyet írok. Ha Réka franciás lenne, már valószínűleg lenne egy bazi nagy egyese a MOZA naplóban. Tibi ugyan picit tud franciául, legalábbis tanult, de ő meg letojja magasról a sulis dolgokat. Egyébként ő teszi jól. Most reggel is azt mondta, hogy minek a para, kap egy egyest és kész. Megérdemli, nem?? Ezen elgondolkodtam abban a fél percben, amíg a saját dolgaimat tuszkoltam a táskámba és igyekeztem elhagyni az otthon melegét. Melegét.....a saját idegbajomat.
Közben Zalán tegnap bejelentette, hogy nem akar vívni. Majd amikor Réka könnyedén elengedett valami olyasmit, hogy nem baj, majd ő, mármint Réka nyeri sorra a versenyeket, Zalán meg nem, egyből meggondolta magát. Remélem is, hogy nem gondolta komolyan. AZ igaz, hogy az utóbbi két órán nem vívtak és ennek meg van az a hátránya, hogy kisfiam türelmét veszti. Mondtam Tibinek, hogy ne is gondolkodjon abban, hogy Zalán nem vív, az a heti egy alkalom belefér az időbeosztásba bármikor….Persze látom én, hogy még 2 év kb. ebben a csoportban….lehet, hogy sok lesz Zalánnak, mert vezetékkel, élesben, vívóruhában csak Réka korosztályával lenne és még Réka is kicsi oda, úgyhogy nem tudom, mi lesz. Pedig nagyon sajnálnám, ha ezt is feladná, mint a focit vagy az úszást. Egyelőre túl korai lenne, úgyhogy ragaszkodom, hogy járjanak és csinálják. Az biztos, hogy múlt héten még úgy jött haza a vívásból, hogy szupi volt…
Természetesen nem tudok szétszakadni. Mostanában látom, hogy Réka olyan anyás lett, fokozottan, talán a nyomás terhe alatt is, amit az iskola és egyéb elfoglaltságai miatt vannak rajta….Most három este zsinórban velem akart elaludni. Első este még leráztam (persze finoman, volt puszi és sok ölelés, ezaz…)második este úgy voltam vele, hogy nem érek rá, ott a hegynyi vasalás. Aztán megbántam, főleg, hogy a vasalnivaló fittyet hány arra, hogy én egész hétfő este izzadtam a vasaláállványnál….nem sokat apadt. Elhatároztam, hogy kedd este teljesítem az óhaját, ha akarja és hát persze, hogy akarta. Belém csimpaszkodva aludt el….öhöm…vagyis én aludtam úgy el, hogy ő belém csimpaszkodott.
Tegnap nyílt nap volt a zeneiskolában, vagyis be lehetett menni a hangszeres órákra. Persze Tibi nem ért rá, én meg megint nem értem rá, elég feszült a hangulat az utóbbi hetekben az irodában. Mondjuk, szabim sincs, egy nap mínuszban vagyok legalább. (Mi december közepe táján be fogunk zárni újévig, ami jóóó.) Szóval egyikőnk sem ment, este kaptam is egy sms-t, hogy sajnálja a zenetanár….Én is sajnálom, azt meg főleg, hogy nem tudok több helyen lenni egyszerre vagy hogy főállású anya nem tudok lenni életem végéig a jelenlegi fizum mellett. Azért október elején lesz még egy lehetőség, arra majd megpróbálok elkéreckedni….ehh…..Negyed háromtól van az óra. Még ha négytől lenne….
Réka egyébként tök ügyes, bámulatos, már miket tud. Olyasmit, amit én, zenét soha nem tanult meg nem ért. Pl. tud kottát olvasni. Múltkor mesélte, hogy elszolmizált egy dalt úgy, hogy nem is tudta, hogy tud szolmizálni. Már fel kell tudni ismerni a hangokat ránézésre a kottából (CDEFGÁHCÉÉÉÉ), nekem ez sem megy, egyedül a G hangot tudom hol van, azt is csak azért, mert ugye a violin kulcs az G kulcs.
Egyébként hogy miért utálja a szolfézst, még nyomozom, mert utána mindig azt mondja, hogy tök jó volt, aztán megint kesereg, hogy nem akar heti 2x járni….Rejtély. Sajnos a házikban nem tudok neki segíteni, de nagylelkűen azt mondtam neki, mindegy, milyen jegyet kap, csak ne bukjon meg szolfézsből. Hát nézett is rám nagy szemekkel, hogy tán megbolondultam?
Hétfőn írtak nyelvtanból, ma tollbamondásból (hétvégén gyakoroltunk, tegnap nem), holnap meg matekból, amire eddig nem gyúrtunk, talán már írtam, úgyhogy adott a délutáni program. Témazáró nagydolgozat. Ehh….Amit gyakorolni kell még, illetve kellett volna az utóbbi hetekben, az a 3 jegyű számok összeadása és kivonása. Illetve kétjegyűek, de az eredmény már háromjegyű lesz, na így pontos. Úgy adnak össze,hogy először a tízeseket, utána az egyeseket, majd a kettőt össze. Én is így szoktam, szóval a módszer ismert. Osztásból a 120:40 120:4 típusúakat nyomják, elvileg nem okozhat gondot, elvileg hibátlanra is meg tudja írni, csak hát ugye az elmélet meg a gyakorlat….
Bezzeg ez a nyavalyás vasalni való, ezzel nem boldogulok, szélmalom harc, nem is győzhetek tartósan, esélytelen. :) Mondanám, hogy jön a hétvége, abból is a hosszú, de remélem, hogy nem akkor vasalni fogok végestelen végig....!
