Hát szóval az úgy volt, hogy forgolódtam és forgolódtam én a kis ágyacskámban nem tudom hány iccakán keresztül, hogy na most ugyan hogy legyen tovább Zalánnal. Logopédus heti 1x-i csoportjába klasszul "beszokott", szívesen jár, tanulgatnak is ezt és azt, meg is dícsérik, milyen ügyes (bár ott mindenkit, már a puszta létezés ill. megjelenés is érdem :)...) Csakhát felmerült a nagy kérdés, hogy ez vajh elég e. Vagy várjunk, kivárjunk és reméljük a legjobbakat? Majd csak lesz valahogy.....Egyben: Megteszek e mindent? Nem sétálunk e el a megoldás mellett? Nem e az van, hogy lenne segítség, de nem vesszük igénybe? Tudunk e segíteni Zalánnak még valahogy?
Kérdeztem én ezt magamtól egy olyan estét követően, amikor már megint ordítoztam a gyerekekkel, mert a fülük botját nem mozdították bizonyos alapvető dolgokkal kapcsolatban, sőt, Zalán még ajtót is csapkodott és nyelvet is nyújtott....Kérdeztem én ezt magamtól pont azon a napon, amikor újfent levontam a következtetést, hogy van tennivaló a saját házunk táján is, pszichológus ide vagy oda......Ez jellemző rám.
Érdekes egyébként, mert olyan ismerőstől jött a tipp (kihez forduljunk, ki itt a jó szakember), akit ugyanúgy ismertem 2 éve is, 3 éve is...Mégsem világosodtam meg, hogy na ő bizonyára tud nekem tanácsot adni. Talán ennek csak most jött el az ideje, ki tudja! Kérdeztem és ő válaszolt a dolgok természetes rendje szerint, mintha csak az időjárásról cseverésztünk volna. Egyik percről a másikra hirtelen volt egy név, mégpedig nevtanos (!!), akihez fordulhattunk. Nosza, levágtunk egy kicsit a dolgok standard ügymenetéből nevtanilag, vagyis M. -hez fordultunk (a logopédus), hogy protezsáljon be bennünket P.-hez (pont P.hez és csakis P.hez, mert őt ajánlották, más sem....), örülnénk egy véleménynek. Mert bár Zalán újabban képes arra, hogy szóba álljon az egyik óvó nénivel (az újabbal), mert azt reméli, naponta nap egy kb. 350 Ft értékű dínótojást (Kinder tojáshoz hasonló, csak "ohne" csoki). Persze nem kap. Csak majd Húsvétra. És a névnapjára. És ha jó fiú lesz. Szóval lassacskán, tyúklépésenként fejlődik.
Csak közben ott van a bogár a fülemben, hogy mi lenne, ha iskola éretté válna hat évesen és elkezdené a sulit mégiscsak 3 év ovi után? Merész vállalkozás egy májusi születésű fiú gyermekkel kapcsolatban, akinek ráadásul "problémái" is vannak.....Nem születhetett még semmiféle döntés az ő iskolaérettségével kapcsolatban, csak azt mondom, hogy igyekszünk iskolaéretté "fejleszteni" a pasast hat éves korára. Nem dőlünk hátra, hogy hát "ugyis van még 2,5 év a suliig...ejráérünkarramég" , legyen akármiről is szó.
Szóval jövé hét elején várhatóan kiderül, hogy eme sokat dícsért és magasztalt pszichológus néni tud e Zalánra időt szakítani. Bízom benne, igen.
