7. nap a nemtomhányból
Hát hetedik napon sem történt csoda, sem semmi áttörést jelentő. Ma lenn dolgoztak a Mestörök, nagyjából azon, hogy az iroda/műhely kombó is fűthető legyen. Csőcsere, miegymás. Amikor hazaértem, nem volt itthon senki, úgyhogy kicsit csalódott voltam, mert nem láttam valami marha nagy haladást. Legyintettem, hogy biztos péntek volt, fél napot dolgoztak, esetleg csak ketten jöttek a híres "dupla csapat" helyett.
Mivel úgy ítéltem meg, hogy a gyerekszobák majdnem készen vannak, elszántan nekivágtam, hogy kitakarítsam és rendbe rakjam őket. Kétségbeesve gondolva a hétfői iskolakezdésre ugyebár. Na nem mintha hétköznap alváson kívül sok mindent csinálnának ott, mert nem. Szerintem csak az anyai ösztön vezetett. Két órámba telt, minden moshatót kidobáltam a szennyesbe, kiráztam a szőnyegeket, friss ágyneműt húztam stb stb.....Egyedül ablakpucolásra és tiszta függönyre nem volt már kapacitás. Szét lett, Zalán ágyát kérésének megfelelően máshová húztam.
Holnap reggel most már muszáj lesz összeszedni a torna- és úszócuccokat. Mindig így járok. Tök hamar megveszem a tanszereket, aztán kapkodás a vége. Most speciel fogalmam sincs, hová tettem Réka új körzőjét, azt a narancssárgát.
Nem bírok a véremmel, úgyhogy vacsoratervet is készítettem a jövő hétre. Nem vagyok normális. Az én anyukám otthon dolgozott azután hogy én megszülettem, de nem emlékszem, hogy otthon meleg vacsora várt volna. Hétköznap nap. Nagyon sokáig hordtuk az ebédet egy közeli bisztróból, a vacsora pedig mindig szendvics volt. Vagy valami egyszerű. Lecsó, rántotta, ilyesmi. Én meg nem tudom ezt a főzés dolgot elengedni. Pedig nem gondolom azt, hogy aki nem főz hétköznap vacsit, az bármilyen atomnyi méretben elítélhető lenne. Dehogy. Csak magammal szemben követelem ezt meg....Na mindegy, ne menjünk bele. A lényeg az, hogy kitaláltam, hogy vasárnap főzök egy kis paprikás csirkét nokedlival, ubi salival, az elég hétfőre is. Kedden jön a borsófőzi halrudacskával, szerdán mozzarellás-paradicsomos csirkemell gombás/kukorciás rizzsel (annyira szeretem a jázmin rizst, meg vagyok őrülve érte), csütörtökön mondjuk hamburger, pénteken túrós csusza bacon chipsszel. Holnap jó lenne sütni még egy kis kakóscsigát....
Hát hetedik napon sem történt csoda, sem semmi áttörést jelentő. Ma lenn dolgoztak a Mestörök, nagyjából azon, hogy az iroda/műhely kombó is fűthető legyen. Csőcsere, miegymás. Amikor hazaértem, nem volt itthon senki, úgyhogy kicsit csalódott voltam, mert nem láttam valami marha nagy haladást. Legyintettem, hogy biztos péntek volt, fél napot dolgoztak, esetleg csak ketten jöttek a híres "dupla csapat" helyett.
Mivel úgy ítéltem meg, hogy a gyerekszobák majdnem készen vannak, elszántan nekivágtam, hogy kitakarítsam és rendbe rakjam őket. Kétségbeesve gondolva a hétfői iskolakezdésre ugyebár. Na nem mintha hétköznap alváson kívül sok mindent csinálnának ott, mert nem. Szerintem csak az anyai ösztön vezetett. Két órámba telt, minden moshatót kidobáltam a szennyesbe, kiráztam a szőnyegeket, friss ágyneműt húztam stb stb.....Egyedül ablakpucolásra és tiszta függönyre nem volt már kapacitás. Szét lett, Zalán ágyát kérésének megfelelően máshová húztam.
Holnap reggel most már muszáj lesz összeszedni a torna- és úszócuccokat. Mindig így járok. Tök hamar megveszem a tanszereket, aztán kapkodás a vége. Most speciel fogalmam sincs, hová tettem Réka új körzőjét, azt a narancssárgát.
Nem bírok a véremmel, úgyhogy vacsoratervet is készítettem a jövő hétre. Nem vagyok normális. Az én anyukám otthon dolgozott azután hogy én megszülettem, de nem emlékszem, hogy otthon meleg vacsora várt volna. Hétköznap nap. Nagyon sokáig hordtuk az ebédet egy közeli bisztróból, a vacsora pedig mindig szendvics volt. Vagy valami egyszerű. Lecsó, rántotta, ilyesmi. Én meg nem tudom ezt a főzés dolgot elengedni. Pedig nem gondolom azt, hogy aki nem főz hétköznap vacsit, az bármilyen atomnyi méretben elítélhető lenne. Dehogy. Csak magammal szemben követelem ezt meg....Na mindegy, ne menjünk bele. A lényeg az, hogy kitaláltam, hogy vasárnap főzök egy kis paprikás csirkét nokedlival, ubi salival, az elég hétfőre is. Kedden jön a borsófőzi halrudacskával, szerdán mozzarellás-paradicsomos csirkemell gombás/kukorciás rizzsel (annyira szeretem a jázmin rizst, meg vagyok őrülve érte), csütörtökön mondjuk hamburger, pénteken túrós csusza bacon chipsszel. Holnap jó lenne sütni még egy kis kakóscsigát....
