Csütörtök van, Zalán bárányos himlőjének negyedik napja.
Azt rögtön leszögezhetem, hogy Zalán egy igazi hős.
Töménytelen pötty van rajta. Non-stop Állati Küldetést néz a tévében, amit most kivételesen megengedek neki (ahogy pár hete Rékának is). Egyik megy a másik után, ő pedig csak fekszik a macis takarója alatt, olykor megvakarja valamijét....ennél sokkal többet nem is csinál.
Meg szokott kérni, hogy simogassam a hátát. Olyankor addig simizem, míg fényesek nem lesznek az ujjbegyeim, tenyerem, vagy amíg valamely másik testrészét kezdi gyötörni a viszketés. Ez a legtöbb, amit tehetek érte.
Rékának megszámláltuk a pöttyeit a mélyponton, csak az arcán volt hatvan. Zalán pöttyeit nem lehet megszámolni, egyik a másik nyakán nyomul. Szerencsére az arcán lévők már nem viszketnek, talán mert tegnap egész nap kentem őket teafaolajjal, nem tudni. Mivel az olaj egy pici üvegben van, leginkább az arcát, nyakát ápolom vele, ritkábban a hátát.
Hétfőn estére be is lázasodott, ez esténként rendre meg is ismétlődik. Hólyagossá kevés fejlődik a pöttyök közül, ha mégis, az a fejbőrén található. Ahogy simogatom a buksiját, igen göröngyös a máskor sima Zalánbuksi. Fura, hogy nem szeret fürödni, amióta beteg. Mintha ösztönösen érezné, hogy kádban ázni most nem szabad, esténként csak egy gyors zuhany dukál vagy betadine-os lemosás. Újabban Rékával pancsolok, Zalán a kád mellé ül az ismét leporolt bébitaxiban és csöndesen figyel. Nem akar minden áron kádba mászni, csak vágyakozó szemmel figyel minket.
Szóval Zalán egy hős, nem nyafog, nem sír, nem vakarja véresre a kiütéseit. Csendben tűri a megpróbáltatásokat. Annyira ügyes és annyira büszke vagyok rá!
Frissítés: Közben péntek lett. Ötödik napra megszűnt a viszketés testszerte. Hurrá, hurráá! Már csak a pörköknek kell lepottyanni, kiütéseknek eltűnni és egy miniatűr kamasz helyett visszakapom szépséges, hibátlan bőrű kisfiamat.
