Élünk, éldegélünk, megvagyunk. Mostanában legnagyobb izgalmakat a melóban élem meg, bár erről nem írok egy nyitott blogban (meg zártban sem). A gyerekek simán visszarázódtam az oviba és suliba. Zalánnak volt könnyebb, mert a csoportja nagyjából ugyanaz maradt, ami az elmúlt három évben volt. Egy új óvó nénit kapott, de a változás mindenképpen pozitív én úgy gondolom. Negyedik év mifelénk az úgynevezett Varázsceruzás év az oviban, ez még nem tudom igazából mit jelent és ér (van egy érzésem, hogy semmit.) Mindenesetre ugyanúgy vittünk festéket, ceruzát, filcet és egyéb kreatív elemet egy dobozban, mint Rékának a suliba. Szóval a fiúk nagyot nőttek a nyáron, a három cimbora és előttük egy vidám és felhőtlen tanév (nevelési év). Mert szerintem az egész életben oviba a legjobb járni a tanintézmények közül. Egész nap játszanak, háromszor kapnak enni és ebéd után lehet egyet horpasztani. Kell ennél több? Ja és még a barátaiddal is együtt lehetsz. Innél már csak lefelé lesz menet a lejtőn, de pszt....Zalánnak egy szót se!
Réka is olajozottan koptatja az iskola padját, már elültették az első padból leghátsóba (!), most Samu mellett ül (aki a legjobb pasi az osztályban a 8-9 éves kategóriában, de ez csak az én véleményem.) Egyelőre meglepően könnyű a menet, ismételgetnek még persze. Rájuk is fér, a szorzótábla ugyan nem ugrott ki Réka fejéből, de a fejszámolásnál hallom, ahogy csikorognak a buksijában a fogaskerekek. Németből már áttértek az írásbeliségre, eddig minden szóban ment és most pont azt veszik át, amit az elmúlt két évben tanultak, hogy na ugyan azt hogy kell írni. Láttam már olyat leírva, hogy Pullofer és Wase, de hát majd alakul ez, no.
Magyarból harmadikban rögtön három témát visznek, nyelvtan, olvasás és újdonságként belép a fogalmazás. Ennek megfelelően összesen 4 magyar füzetük van a dolgozat füzettel együtt és nem is tudom, hány könyv, szerintem kb. 6. Réka szerint a fogalmazás lesz a kedvence. Nem tudom, miből szűrte ezt le, de nekem tényleg az volt. Minden létező különórára járni akar, ami csak létezik. Még formálódik a teljes órarend, pl. a furulya és az atlétika pontos időpontja nem ismert, de jövő hétre minden a rutin szintjén fog mozogni. Ja és a vívó szakosztálynál sem jártunk még.
Délutánonként át szoktuk nézni a házit, ami már a napköziben valamilyen szinten elkészült. Általában mindig van ennek értelme, mert vagy elnéz a királylány egy feladatot (el sem olvassa, mi az instrukció, csak neki esik, mint bolond borjú az anyjának) vagy a szorgalmi még nincs kész. Németből próbáljuk majd kialakítani azt, hogy minden nap egy kicsit. Aztán meglátjuk. Úgyhogy errefelé nem igen működik az, hogy a szülő nem tanul a gyerekkel, tagozaton elég nehéz lenne kivitelezni, főleg a német miatt, még ha a többi menne is....de ez mindegy, mert én úgy sem tudnám megtenni, hogy ne felügyeljem Réka háziját.
Innen majd folytatom.
