Amióta kitört a nyár tavasz, a gyerekeket nagyon nehéz a négy fal között tartani. Ennél már csak az a nagyobb kihívás, ha be szeretnénk őket csalogatni a kertből. Szinte lehetetlen. Komoly felszereltség kell hozzá (mondjuk némi hűs gyümölcslé, fagyi vagy jégkrém...) Lubickolnak a nagyfényben kedvükre és sosem elég nekik belőle.
Idén először leengedem őke a kertbe egyedül is. Közben általában a konyhában teszek-veszek, fülelek, miben sántikálnak. Szombaton itthon és egyik mamánál, vasárnap másik mamánál élvezhették a fincsi tavaszt annak minden szépségével. Mindez képekben:
Tibi vett neki az Aldiban egy szélforgót. Pontosabban nekik. Összesen 1 db-ot, mert majdnem 500 (!!!!!) Ft-ért vesztegették darabját. A délután folyamán azt gyakorolták a gyerekek, hogyan osztozzanak meg valamin, amire mindkettőjüknek fáj a foga, de kettévágni nem lehet. És nem is érdemes. Mi meg türelmet gyakoroltunk....
Mivel én vasárnap délutánra kidőltem (valami influ-szerű leterített), Tibi egymaga vitte őket a játszótérre
Miss Pink
Mr Hózentróger :) Hogy ez milyen nagy találmány! Mármint a nadrágtartó. Jómagam utáltam az oviban, ma már viszont olyan szépeket kapni, hogy öröm őket hordani. Zalán a Nádszálkarcsú legalábbis így véli.
Hintán
A modern libikókán
Amikor Réka komoly
-
Újabban azzal tudom őket legjobban megnevettetni, ha táncolok nekik. Go-go táncosnő keveredik a vizilóval, aki balettozni illetve hastáncot járni próbál...hol ezt, hol azt....valahogy így kell próbálkozásaimat elképzelni. Ha idegen látna, nagyon mélyre ásnám magam szégyenemben, de a gyerekek olyan jól szórakoznak, szabályosan nevető görcsöt kapnak, hogy újra és újra táncra perdülök követelésükre. Előny, ha ilyenkor Tibi kezében kamera is van. Persze neeeem engem fotóz. Még csak az kéne!
