Az az egyik szorgalmi házija Rékának az őszi szünetre, hogy a közelgő Olvasás Hete alkalmából (ami tavaly nagyon jó volt!!) írjon egy mesét. Bármilyen lehet, a lényeg, hogy csoda és varázslat legyen benne. Nem egyedül a másodikosok kapták egy feladatul, sőt, szerintem nem is igazán ők, ám engem megihletett. Megírtam a sajátomat. Lehet, hogy lesz folytatása, mert Rékának persze nagyon bejött....:)
El is ábrándoztam, hogy milyen szép is volna, ha lenne annyi tehetségem a mese íráshoz vagy egyáltalán az íráshoz, mint mondjuk JK Rowling-nak (elég lenne adottságának a fele is) , ejteném a termelésszervezést a logisztikával együtt és annak szentelném magam, hogy írjak és írjak és írjak...
- Réka, ideje aludni! Kapcsold le az olvasólámpát, kérlek! - a kislány nagyot sóhajtott, majd engedelmesen kattintott egyet a virág alakú lámpácskáján. Sötétbe borult a szoba, néma csönd vette körül. De éppen csak egy lélegzetvételnyi időre. Aztán szikrák lobbantak és fények villantak, majd a semmiből előtűnt egy szivárvány színű tüll ruhás, szárnyas kis leányka, egy tündér. Éppen csak akkora volt, mint egy cső borsó. Vagy egy kisebb alma. Villágosságot teremtett, majd a könyvespolcra szökkent, onnan lógatta le a lábát.
- Jó estét! Na mi újság? Tetszett az új iskola? - pillantott kíváncsian Rékára, aki aznap kezdte az iskolát, a vadonatújat, miután a nyáron másik városba költöztek a szüleivel. Kétség kívül, izgalmas napon volt túl.
- Pszt! - ugrott az ágyában Réka akkorát, hogy megreccsent az ágya. - Anya meghallhatja!
- Dehogyis, nem hall az semmit. Vasal éppen, közben szól a zene.
- Akkoris....- Réka aggodalmasan pislogott az ajtóra, ám az meg sem mozdult. A nappaliból beszűrődött a klasszikus muzsika. Réka megnyugodott, Anya nyilvánvalóan nem hallotta Tündét, Réka tündérkéjét. Tünde mellette volt, amióta csak az eszét tudta, egészen pici baba kora óta. Senki más számára nem volt látható, persze nem ez volt a helyzet mindazzal a csíny tömeggel, amit a tündér ellene vagy vele elkövetett. Elég zabolátlan természetű tündér volt ő.
- Hogy tehetted ez ma velem? Az első napomon az iskolában. - Tünde úgy tett, mint aki nem érti.
- Az összes ceruzámat kivarázsoltad a tolltartómból. Eltűntek. Délutánra visszakerültek valahogy, ám mind egytől egyig piros színű lett. Azt hitték, valami csodabogár vagyok.
- Nem én voltam! - csóválta a fejét Tünde.
- Nem ismerek másik tündért.... - morogta Réka.
- Ó, pedig rengetegen vagyunk, sok-sok-sok ezernyien...- pattant talpra Tünde és táncolni kezdett a könyvespolcon. Közben a lendülettől majdnem leverte Réka kedvenc legó házikóját, így a kislány, ha lehet, még bosszúsabb lett, mint eddig. Összehúzta a szemöldökét és nagyon igyekezett, hogy ne mondjon olyasmit, amit talán megbánna.
- Van már új barátnőd a suliban? - érdeklődött a tündér, hogy elpárologtassa Réka mérgét.
- Még nincs....- hajtotta le a fejét szomorúan a leányka. Haja az arcába hullott. - Nem is csoda, negyven piros ceruzával a tolltartómban...
- Varázsoljak neked egyet? Egy barátnőt! Kit szeretnél? - pattant fel a tündér.
- Dehogyis! Meg ne próbáld! Még csak az kéne! Azt szeretném, ha holnap itthon maradnál és nem kísérnél el az iskolába.
- Jaj, pedig az iskola nagyon jó móka. Imádom!
- Az biztos. - bólinott Réka. - Alaposan fel tudnál forgatni mindent a tanteremben....Ne gyere velem holnap suliba, érted? Várj meg itthon! Ebéd után jövök. - Tünde újra táncolt és pörgött és forgott elmélyülten, nem úgy tűnt, hogy hallja, amit Réka mond neki.
- Ha visszavarázsolom a ceruzáidat, akkor elmehetek veled holnap?
- Nem!
- Kérlek!
- Nem lehet!
- De jó tündér leszek, megígérem! - Réka habozott. Belenézett Tünde könyörgő tekintetébe és tudta, hogy elveszett.
- Visszakapom a ceruzáimat?
- Hát persze!
- Mintha sosem varázsoltad volna el őket?
- Naná!
- Hagy lássam! - Réka az írasztalán heverő zárt tolltartó felé mutatott. Tünde elvigyorodott, csak suhintott egyet a varázspálcájával, mire a tolltartó mintha egy kicsit füstölni kezdett volna, vagy csak megvilágította valami, nehéz volt eldönteni. Réka kilépett az ágyból, hogy megnézze, működött e a varázslat. Most sem csalódott. Szebbnél szebb ceruzák sorakoztak a tolltartóban egymás mellett.
- Illatos radírom nem is volt! - mosolygott Tündére. Az már válaszolni nem tudott, mert a semmiből hirtelen Anya jelent meg az ajtóban.
- Réka, nem megkértelek, hogy kapcsold le a lámpádat? Már nagyon késő van! Jó éjszakát! - közelebb lépett és puszit nyomott Réka arcocskájára, majd megvárta míg Réka újra eloltotta a lámpát. Aztán nyomban be is tette maga után az ajtót.
- Reggel ébresztelek, együtt megyünk suliba! De jó lesz! - suttogta Tünde a sötétben a lego házikóból.
