Most jöttem rá, hogy még soha életemben nem készítettem magamról selfie-t. Mondjuk, amilyen tyúk eszem van, ebben nem lehetek egészen biztos. (Ma reggel kerestem Réka uzsonnás dobozait, de nem találtam. Tibi szólt, hogy egy bizonyos polcon van mind a három, a konyhaszekrényben. Úgy rácsodálkoztam a három helyes kis dobozra, ahogy sorakoztak a polcon, mintha soha életemben nem láttam volna őket....Pedig holtbiztos, hogy én tettem őket oda.) Ma viszont lőttem néhányat, bár hátulról nem sikerült, bénáztam egy sort, na mindegy. Maradt a frontális oldalam, reggel 8 órakor, smink nélkül, szennyes válogatás előtt....
Hát szóval lóg itt és ott oldalt néhány tincs, ami frissen mosva, be nem szárítva így néz ki. Lehet, hogy meglepő, de nekem tetszik, ez vagyok én. Egész más, mint ahogy a fodrász hölgy elkészítette, ezt már megszoktam. Egyébként, hozzáteszem, ha be van szárítva, általam, akkor sem nézek ki sokkal másképp.
Beszárítva, bálba indulván
