Zalán újabban kedvet kapott az írásra. Szerintem meglepően szépen kanyarítja a betűket , ahhoz képest, hogy
Minap sugárzóan szaladt ki a csoportszobából, nyomban kezembe nyomva friss rajzát.
- Mit írtam oda? - kérdezi vigyorogva.
- Hát...- bogarászom bizonytalanul a betűit. - ........ZANOZATI.
- Zanozati? Hurrá, pont azt akartam leírni.
- Tényleg?
- Igen. Zanozati út. Ott van az, amit rajzoltam.
Ahhha....
***
Másik alkalommal Rékástul megyünk Zalánért az oviba és ismét előkerül egy írásos rajz.
- Háhá! - derül fel Réka - Zalán azt írta, hogy ZALÁMI. ZALÁMI!!!
- Nem is, azt írtam, hogy ZALÁNTÓL.
- Háháhá, nem, gratulálok, Zalán, te tudsz németül, így van a szalámi németül.
- Neeem iiiiiis!- hördül fel Zalán
- Szalámi Zalámi Szalámi Zalámi!!
- Naidefigyelj!.......Grrrrr.....
Csúnya verekedés és csihi-puhi lett volna a vége, ha nem tereljük el 180 fokkal Zalán figyelmét. Észnél kell lenni, mert bár a két év öt hónap fix távolság közöttük években, Zalán máris erősebb, mint Réka. Valamint gyorsabb is.