2014. június 20., péntek

Megyek az óvodába...



Battyogtam ma az óvodába Zalánomért, aki - Rékával ellentétben - a héten még jár oviba. Nem tanultuk meg, egy év erre kevés volt, hogy neki nulla, zéró kedve menni, ha Réka itthon maradhat. Nem érdekes, talán majd jövőre. Büntetésem az volt, hogy minden nap ordító Zalánt hagytam ott az oviban, Tibié pedig, hogy ebéd után érte ment bűnbánatában.

Olyan furcsa érzésem volt délután, valahogy Réka hiányom támadt. Persze majd megszokom, némi spéttel, de felfogom, hogy elballagott a drága, neki többé nincs ovi , nem Manós és nem is Pitypangos (leszámítva a nyári gyerekmegőrzős ovit), hanem naaaagy és okos iskolás. De ott és akkor csak pislogtam, picit értetlenül.

E. óvónéni összecsomagolta Réka  kis váltócipőit, amit még a ballagáson felejtettünk benn, majd a laminált fotót is lehozta nekem, ami Réka öltözőszekrényén, polcán virított 3 éven át. A 3,5 éves Réka mosolygott vissza róla. A kis vitorláshajó figura mellett jövőre másik kispajti fényképe fog díszelegni, így van ez. Igazán nem zárhatják be az ovit, csak mert a 2011-14-es Manó banda iskolába készül.

Az is fura, hogy az óvó néniknek jövőre kiscsoportjuk lesz megint. Ráadásul nem is ott, ahol eddig állomásoztak a Manók, hanem az épület egy másik szárnyában. Azt mondják, nekik is fura, még 20 év után is, de kutya ugat, a karaván halad....

Ezt még hétfőn írtam, ma péntek van. Már jobban vagyok. :) 

Azóta kitört a vakáció Zalán számára is, ami nem lesz túl hosszú, ahogy kinyit az ovi 4 hét múlva, imádnivaló csemetéim máris ott találják magukat az összevont csoportok egyikében. Mindketten, az Elballagott is.Terveim szerint 2-3 hetet járnak. Nem örülök neki, de még mindig jobb helyük lesz mint Tibi irodájában, ahol szabadon unják halálra magukat. Ha nagyon gáz lesz az ovi, akkor persze újratervezés és kitalálunk valamit....de bízom benne, hogy ketten együtt ellesznek egész nap. Vagy legalább fél napot. 

Friss hír az iskolánk (a leendő) háza tájáról, hogy É. tantónénit megválasztották az ÉV TANÁRÁNAK a Rákócziban. Ami nagyon sokat nem jelent, de mindenképpen biztató a mi számunkra. Remélem, szeretni fogja Rékát és viszont...Igazgatóbácsi szerdán bezárta a tanévet, értékelte is azt, amiből egyetlen mondat maradt meg a fejemben. Az iskola átlaga 4,5 volt ebben a tanévben  (Mivan???), az iskola 16 osztályában 156 db kitűnő tanuló van (Mivan???)....

A. közölte velem múltkor (most volt elsős a kisfia a suliban), hogy készüljek fel, tanulunk majd, mint az állat. Napi 2 órát. Ők nagyjából 4-től fél 7-ig nyomták minden nap. Hétvégén is. Téli szünetben is, leszámítva a Szentestét. Nem mondtam A.-nak, de engem ez egészen elborzasztott. Én ezt nem szeretném. Akkor inkább ne legyen kitűnő tanuló Réka, sőt, a tagozat sem kell ilyen áron. Megutáltatom vele úgy a tanulást egy életre, hogy csak na. Hát nem?? Aztán később megnyugodtam, beszéltem M.-mel (másodikos a leánykája ugyanebben a suliban), ők napi fél órákat tanultak, átnézték, amit a napköziben műveltek, esetleg elfeledett házikat pótolták. A hihetetlen mennyiségű szorgalmi feladatot ezek szerint átugrották, de mindez nem sokat számít, a kiscsaj így is elég jónak bizonyult év végén a tagozatos osztályba, felvették.

Én még nem tudom, hogy lesz, mint lesz, sosem volt oskolás gyermekem, de semmilyen téren nem vagyok felkészülve arra, hogy az elsős gyerekemmel órákat tanuljak és gyakoroljak naponta. Ez borzasztó....Talán nem is lesz szükség, hiszen Réka "túlfejlett", ahogy a középsős óvó nénije mondaná....Szóval reményeim szerint az első osztály az írást leszámítva nem lesz nagy kihívás neki. Egyre nagyon izgalommal várom a szeptembert. Jó azért, hogy még odébb van, de várom azt is...