Kóstolgatósdi

 Az azért valami egészen félelmetes, hogy milyen gyorsan telik az idő. Egyenesen repül.   Nem, nem unalmas közhelyeket szeretnék felsorakoztatni egymás után ebben a posztban...Az a helyzet, hogy valahányszor belegondolok, hogy lassan fél éve szoptatok, FÉL ÉVE, azaz hat hónapja, kb. 25 hete és nemtoménhány napja, mindig csak csóválom a fejem (és kevés értelemmel a szemeimben pislogok nagy hitetlenkedve). Nem tudom felfogni, hogy a tegnap született kisfiam hamarost fél éves lesz.... 

Valószínűleg más színben látnám a letűnt időt, ha egyik tejválságot lettem volna kénytelen elhárítani a másik után például és minden kizárólagosan anyatejes hetünkért hálaimákat rebegtem volna....de szerencsére komoly tejkrízis egyetlen egy sem tört rám az utóbbi időben. Az apróbbakat pedig könnyűszerrel letörte néhány liter SIO nektár, Karamalz és alkmentes sör. Főleg, ha ebben a sorrendben vedeltem őket. Ja és ami szintén nem mellékes, egy hónapot leszámítva (ha jól rémlik, az augusztus volt ilyen renitens) még nem lettem nagylány, amióta Zalán megszületett. 

Úgy néz ki tehát, hogy tervem, miszerint Zalán is élvezheti az anyatejcsi nyújtotta előnyöket érett férfikorának hajnaláig, azaz az első hat hónapban, sikerült. Ez szuper, örülök is neki nagyon. Lassan ideje azonban továbblépni, belecsapni a hozzátáplálásba. Egyelőre a kóstolgatásnál tartunk. A legelső almafalat felkínálása nem ünnepélyes keretek között zajlott, még csak azt sem vártam meg, hogy az uram,Tibi itthon legyen. Második gyerek Zalán, már csak ebből is látszik. Ami azt illeti, sok megörökítendő nem volt az eseményben, Zalán különösebb felhajtás nélkül behajtani tilost mutatott az almának. Egyszerűen kikotort a szájából minden atomnyi almát....majd cicit kért.

Két hét szünet után most hétfőn (25-én), egy álmos koradélutáni napon próbálkoztunk újra. Goldenről Jonagoldra váltottam, emlékezve, hogy Réka is csak a savanyú almát szerette....és Zalán tényleg nagyon igyekezett. Kíváncsian tátotta a száját, és amit a szájába adagoltam, el is jutott a gyomrocskájáig. Fintorgott, húzta a száját, de az almapép,talán 5-6 kanálnyi eltűnt maradék nélkül. Másnap ugyanez már nem ismétlődött meg, Zalánt a hideg is kirázta az almától (ugyanattól a fajtától), úgyhogy tegnap némi szünet után barackot kóstoltunk. Zalán nem volt cseppet sem hálás, talán két kanállal elfogadtott belőle, bár sokat mondok. Réka nagyon örült, mert megehette öccse porcióját....Hát nem kimondottan ez az ideális módja, hogy gyümölcsöt diktáljak a gyerökbe, de legalább kárba nem veszett.


A hogyan továbbról elsősorban Zalán dönt, kóstolgatjuk tovább az almát, ma még teszünk egy próbát a barackkal is - bár nincsenek hiú reményeim. Aztán talán valami gluténmentes tejpép következhet. Hátha az elnyeri Zalán tetszését. Meglátjuk. Csak szépen lassan kóstolgatunk, Zalán diktálja a tempót. Továbbra is első és alapvető az anyatejecske.